A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-31 / 35. szám
A bójások hajója tik a tréfát. Még a kapitány is felengedett zárkózottságából és olyan „tengerész-vicceket“ és adomákat mesélt, hogy majd a Dunába gurultunk tőle. Különösen a mindig tréfás kedvű Csicsai Lajos matrózzal barátkoztam össze. El is neveztem Nikel úrnak. Mert ez az ember valósággal ezermesternek bizonyult. S ha Valamit fabrikált és megkérdeztem tőle, hogy maga még ehhez is ért? — mindig azt válaszolta, hogy „nikel“. Ami nála azt jelentette, hogy mindent tudni kell! Hazafelé Szobtól Bősig aztán kitett magáért a „Gabőíkovo“ legénysége. Annyit dolgoztak, hogy még nézni is rossz volt. Hol egy parti lámpába kellett új gázpalackot elhelyezni, hol egy „eltűnt“ bója helyett raktak le újat, hol pedig egy-egy úszó vízilámpát kellett megjavítani. A vízijelek lerakása különösen megerőltető és veszélyes munka.' -Ha ugyanis fakaróra láncolják ki a bóját, akkor egy 12 kg-os kalapáccsal, a hajó párkányáról mélyen verik be a Duna fenekébe a hosszú cölöpöt. Ha pedig mélyebb vízben rakják ki a jelzést, akkor egy 180 kg-os (néha még nehezebb!) hatalmas vasmacskára láncolják rá a bóját. Ez utóbbi eljárás komolyabb szerencsétlenséget is okozhat, ha nincs meg a Ilyen nagy horgony rögzíti a bóját kellő ügyesség és az összhang. Az eljárás ugyanis a következőképpen történik. Egy 24 méter hosszú lánc egyik végét a vasmacskához, a másik végét a bójához kötözik. A hajós pedig a vízbe taszítja a horgonyt. E közben a hajó kormányosa lassan elkormányozza a hajót, úgyhogy a lánc fokozatosan merül le a vízbe. Legnehezebb munkája a bóját tartó matróznak van, mert neki csak akkor szabad vízbe dobni a bádogból készült bóját, amikor már a lánc hosszabbik része a vízbe került. Ha azonban a bóját tartó hajós valamilyen oknál fogva hamarabb dobja vízbe a vízijeiét, a még ki nem feszült drótkötél könnyen a hajó alá kerülhet, és elkaphatja azt a hajó valamelyik víz alatti része. Előfordulhat, hogy a hajót lehúzza a mélybe. Ilyesmi azonban szinte kizárt dolog a „Gabőíkovo“ legénységénél. Soha ilyen összetartó, egy szívvel érző közösséget, nem láttam még, mint amilyen a „Gabőíkovo“ hat főnyi legénysége. Négynapos hajóutamon egyetlen egy vezényszót nem hallottam, egyetlen kemény utasítás -nem ütötte meg a fülemet. És mégis mindenki mindig tudta, hogy mi a kötelessége, mit kell csinálnia. Fegyelem, bajtársiasság, összetartás a legmagasabb fokon — talán ez a bójások jó munkájának és harmonikus életének a titka. NEUMANN JÁNOS Partt jelek: 1. 1793 kilométerre vagyunk a Fekete-tenger nulla kilométerétől. 2. Éjjeli gázlámpa. 3. Irány a túlsó oldal. 4. Kanyar jön, dudálni kell Nemcsak a kapitány, de Rex nevű. kutyája is él-hal a tévéért
