A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-31 / 35. szám
Nem kell ahhoz csillagjósnak lenni... > ruboto A»» h«Nl 3ó>-w0- * mvAM, cA Wdk o j4> vo «-i jól. ftj___^ Q!_ H»C Ere /Cb yu IP ffTO g*'#' 3fa.ta.lkia 4- dre. c«* a borion) jo : ^ ................ G' •>*j j i + .*J * • oM, pW tó«-ni ül a ai-trei. Adre-bógomb. 4« a )ó«- nó reöt DM - ró- "yre" ban 4r- ton, íl-re-nyl-tom anol ó, how íre^to-Wl-lore bon 4r- bőrei, Itagreondtidtare val-no cd. bow cqt ca-td m 1.1 Mont Ut oMioo ereit - lotj-jre-n* In- ró, $ OyreakO* I« at <?I0 3 íi 11. Dm lóó- «oreAreréd “111 I I i o ka- pu- nái, m <p É> In mfaSU *40-4 10 d M C r r i r~rj ay- jub, «ló-drei- mat to- lói- n* »- pu- nót. _ Cl C* F* F Dt lób- W Oi-b" biz- Mid sok re- óm! Magyar dallal az Ezer tó országában 2. Északi testvéreinknél Csodálatos a tengeri utazás. Az ember a korlátnak dőlve nézd a szín pompában úszó esti Stockholmot, vízben tükröződő neonfényelvel, a húsén simogató szélnek feszíti arcát, s teli tüdővel szívja a sősvlzü tenger nedves levegőjét. Mire a távolba tűnik a város, az utas nyugovóra tér, a hajó kétszemélyes kabinjában kényelmesen kipihenheti az egésznapi gyaloglás fáradalmait. Van, alkl inkább a fedélzeten virrasztva előnyben részesíti a tengert éjszakét, mint egy jó Ideig magam is. Nincs egészen sötét, jól észlelhető hogy ott, ahol véget ér a láthatár, hogyan találkozik a víz és az ég, amely most nem kék, hanem Inkább hamvasszürlke az éjszakában. A távolból, mint valami titkos morse-jelek, Idetéved néha egyegy felvillanó parti fény, olykor csendesen eLhúz mellettünk egy szembejövő hajó, s köröskörül nincs semmi más, csak a szelíden hullámzó tenger, meg a hol fölöttünk lebegő, hol a vízre surranó sirályok csapata, amely minit valami önkéntes testőrség egész a kikötőig kíséri a hajót. Délelőtt van már, amikor finn területre érünk. Torkúban lépünk újra szárazföldre. Vonatra ülünk s folytatjuk utunkat Helsinkibe. A fővárosban zuhogó eső és a kouvolai énekkar vezetői fogadják az énekkart, meg Szabó Zoli bácsi, aki feleségével együtt a vonatozás és hajózás helyett inkább a léglutat választotta, s mér egészen otthonosan érzi Itt magát, ő vezet minket az autóbuszhoz. Aztán elszállásolás egy Internátusbán^ próba, s amikor este nyolckor a Tivolinak nevezett vidám parikba első fellépésére Indul az énekkar, végre az eső Is eláll. Nem komoly hangverseny még ez, csak olyan alkalmi Jellegű, egy szabadtéri színpadon. „ Ellenszolgáltatásként a fellépésért díjtalanul Igénybe vehetik az énekkar tagjai a vidámpark valamennyi atrakelőját: van Itt mindenféle hinta, céllövölde, rulett, görbe tükör, elvarázsolt kastély, egyszóval minden, ami egy Ilyen helyen lenni szokott. Az eső okozta nyomott hangulatból szemmel láthatóan feloldódik a társaság. Gyorsan repül az Idő, észer se vesszük, hogy már éjfélre jár, s kapuzáráskor Illik otthon lenni, a finnek rendkívül pontos emberek. Helsinki megtekintésére egy délelőttiünk marad. Rokonszenves a félmilliós, fiatal finn főváros, fehér épületei között alig találnánk olyat, amely száz évnél öregebb. Sorra megtekintjük a város nevezetességeit: a hatalmas kátédrólist, a harmincöt éve épült oszlopcsarnokos parlamentet, nem messze tőle Mannerhelm lovasszobnát s természetesen a híres olimpiai stadiont, sok magyar sportoló és Zátopek sikereinek színhelyét, amelynek bejárata előtt a legendás hírű finn futó Paavo Nurmi szobra áll. A modem, tornyos főpályaudvarról délben Indulunk utunk végső célja rrm4 felé. Amikor háromórai út után a kouvolai állomáson megáll a gyors, künn, a peronon fölhangzik a dal, vendéglátóink, a város énekkara, a népviseletbe költözött Kouvola Laulu köszönti a kórust. Aztán megkezdődik az Ismerkedés, előbb ugyan kisebb bábeli nyelvzavar támad, azután lassan minden finn vendéglátó megtalálja a maga előre kijelölt emberét, majd a kávéházban elfogyasztott gyors uzsonna után mindenkit új otthonába visznek, egy-egy családnál, vagy diákszállóiban kapunk elhelyezést. Este díszvacsora van, a várostól néhány kilométerre festői környezetben, fenyvesek között, egy tóparti motelben. Valójában Itt történik az Ismerkedés, előbb hivatalosan, üdvözlő beszédekkel, meghívássáig ajándékok átadásával, azután kötetlenebbül az asztaltársaságokban. Szó esik itt Csehszlovákiáról, az énekkarról, s természetesen rólunk, Itteni magyarokról. A finnek saját gyakorlatukból Ismerik a nemzetiségi problémákat: az ország lakosságának kilenc százaléka svéd. Ezek teljes egyenjogúságot élveznek, mindenütt, ahol a lakosságnak öt százaléka svéd, hivatalos nyelvként használják anyanyelvűket. Magéban Helsinkiben is az utcákat jelölő táblákon, képeslapokon, hirdetményeken rendszerint kétnyelvüek a feliratok. A finn iskolákban már az elemi osztályokban kötelező tantárgyként oktatják a svéd nyelvet. (Mert a svéd népcsoport ugyan kisebbség Finnországban, de a svéd vezető nemzet, példakép a Skandináv félszigeten.) A vacsora után munkához lát a négytagú zenekar, s ügy látszik, a tej Is meghozza a Jó hangulatot. A tej a finnek nemzeti Itala, Nem maradhat el egyetlen étkezésnél sem, úgy isszák, mint a csehek a sört. A mi asztalainkra Is hordják rendületlenül, válogathatunk az édestej, Író és aludttej között, ki ki a szája Ize szerint, az egyik litere® kancsó még ki sem ürül, már hozzák a másikat, s mi tagadás, Izük a tej. Később lttott sör Is kerül az asztalra, sőt az alapos megfigyelő némelyik asztalon e«y-egy pohár bort Is fölfedezhet. Dalolásra Is sor kerül, szólóban és kórusban, de a zenekar sem henyél: a keringőtói a lettklsen át a legmodernebb táncok ütemére egy lépéssel Ismét közelebb kerülünk a finnekhez, ezúttal szó szerint Is, a parketten. Kouvola huszonötezer lakost számláló város, vasúti gócpont Finnország déli részén. Fiatal település, 1945 után épült egy régi kisebb településből. Ma modern architektúrájú város, tele zölddel, mindenütt példás rendezettség és számunkra elképzelhetetlen tisztaság, nemcsak bent a központban, de a külvárosban is. Ez különben Finnországban mindenütt így van: papírt, almacsutkát, cigarettavéget még keresve sem lehet találni az utcán A város nyolc iskolája közöl kettőt volt alkalmunk megtekinteni. Az egyik
