A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-17 / 33. szám
Jó reggelt, főváros! Folytatás a 3. oldalról Hugy megy az üzlet? Mondom, megnyílt néhány új üzlet, tavaly karácsony előtt például a Prior, amely modem Is. tiszta is, mozgólépcsővel és ... muzsikáló órával, csakhogy ... Még mindig nagyon kevés az üzlet. Hogy ml hiányzik? A városi nemzeti bizottság kereskedelmi ügyosztályának véleménye szerint 8000 négyzetméternyi üzletterület az élelmiszerkereskedelem, 22 200 négyzetméternyi üzletterület az iparcikk-boltok számára, 14 560 ülőhely a nyilvános éttermekben és 2560 szállodai ágy. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy míg az állami normák szerint egymilliós korona értékű áruforgalmat az az élelmlszerkereskedelemben 25 négyzetméternyi üzletterületen kell lebonyolítani, addig Pozsonyban ez a terület mindössze 19,4 négyzetméter. Hasonló a helyzet a kereskedelem más ágazataiban is. Mi az oka ennek a helyzetnek? Elsősorban az, hogy az utóbbi tizenöt év alatt állami költségvetésből mindössze a Devín szállót és a Prior űzletházat építették föl Pozsonyban. A város költségvetéséből mindenekelőtt az új lakónegyedek üzlethálózatát kellett kiépíteni. Erre mintegy 160 millió koronát költöttek. Amit évek hosszú során át elhanyagoltak, azt nem lehet máról holnapra rendbehozni. Az említett ügyosztály dolgozói egyelőre azon törik a fejüket, miként lehetne a főváros most már nagyobb költségvetéséből az üzlethálózatot az állami normának megfelelőre bővíteni. Hát persze ez sem napok kérdése. ne fogdossa össze azt a paradi csomot, jó?! — Nem fogdoscm, csak ezt a hármat, amit majd én eszek meg. — Tegye vissza, de rögtön. —■ Nem teszem. Mondja meg, mibe kerül és fizetek. — Szemtelen. — Micsoda? Hát akkor tessék Ide nézni! S a fiatalember, aki az Imént még kedvesen mosolygott, most összehúzott szemöldökkel, egyen ként földhöz vágja a három paradicsomot. Azután szó nélkül fizet és távozik. Az elárusltónő hadonászik és kiabál. Holott már nincs is kinek, valamennyi várakozó elindult a fiatalember után, magára hagyva a visítozó paradicsomos hölgyet. Mi van a Palace körül? Koratavasztól késő őszig hangos a Paiace szálló környéke. Hazai és „importált" oláhcigányok, munkanélküli csempészek kereskednek aranygyűrűvel és aranyórával, karpereccel, orkánkabáttal, szvetterrel, pulóverrel éá a jó ég tudja még, hogy mivel. Ha rosszabb az Időjárás, akkor tele van velük az étterem és a kávéház. Nem találkoztam még két emberrel, akinek tetszene ez a balkáni hangulat, néhányszor már összeverekedtek, egy razzia alkalmával a rendőrség állítólag több borotvakést talált a zsebükben, de... marad minden a régiben. Így munka nélkül Is jól élnek, azt látni rajtuk, agyongyű rűzött asszonyaik, szutykos és vísltoző gyermekeikkel leginkább sült csirkét és sült kacsát ebédelnek az úgynevezett „Pipi-grill“-ben, s ropogó százasokkal fizetnek. A rendőrök néha ötletszerűen kikergetik őket a kávéházböl, Illetve az önkiszolgáló vendéglőből: ennyi az egész. Vasárnaponkét kijárnak napozni a Duna partra, a déli oldalra, tüzet raknak és énekelgetnek. Ügy látom kitűnő a közérzetük. Sokkal jobb, mint az enyém, ha a Palace környékén járok. Megszökött a víz a szökőkutakból? Nézem a kőkacsákat a Safárik-téren, szomjasan hápognak az árnyékban, nézem a Marina melletti szökőkutat átellenben: száraz. Egyetlen működő szökőkutat láttam a Hvíezdoslavtéren. A többiből megszökött a víz. Lehet, hogy azért Is hívják szökőkútnak az ilyen alkotmányt? Zenélő fák Eiöbb-utőöb az ember megszereti ezt a várost. Bármennyi benne a bosszantó kisebb nagyobb hiányosság. Még ha villamosai késnek is, mint a nők. Akadnak pontos villamosok is. Bér a vendéglőkben, kávéházakban sok a mogorva pin cér: vannak barátságosak is, a Krymben remek a presszókávé, a Bástya sörözőben kitűnő a sör ős a pogácsa, a Kisíerencesekmél jóízű a bor, a Duna-parton szépek a lányok. Ezenkívül: ha valaki pirkadatkor várná az else villamost a Safaris téren, bármilyen pocsék Is legyen a hangulata, még virradat előre meg vigasztalódik. Ekkor kezdenek el muzsikálni a tömött lombé gosztenyefák a kis parkban. A lombok között ugyanis egyszerre szólal meg legalább tizenötször veréb, egyszerre köszöntik a felkelő napot, a fővárost és a villamosra váró hajnali embert. igaz ugyan, hogy Ilyen kánikula idején a pozsonyi fürdőmedencékben csak féllábbal fér el az ember. tie ha elég bátor és jól tud úszni, lubickolhat a Dunában is. az igaz, hogy a mozikban csupa izgalmas filmet játszanak, csupa Prandl Sándor és Stubnya felv. krimi és verekedés, ezzel szemben a képtárakban csöndesen lehet unatkozni. De ha valaki mosolyogni akar, menjen ed a Cypríán Majernik Képtárba, ahol Interdegenerácia néven egy „egytagú nemzedék“ mutatkozik be, mégpedig Marian Vanek karikaturista. De aki ilyen melegben nem akar menni moziba, se képtárba, szabadideje viszont van, legjobban teszi, ha kisétál a Duna-parrra, ahol épp a napokban adták át rendeltetésének az új hajóállomást. Az állomásépület emeletén kedves kis kávéház működik nagyszerű kilátással a Dunára, a kávét budapesti presszógépen főzik. A fiatalok, akik még bírják tüdővel és. lábizmokkal nézzék meg a várost, amit az utóbbi évek során csodálatosan rendbeszedtek Jankó Alexy festőművész kezdeményezésére. A beléptídfj csupán egy ko róna. Megéri. Intermezzo Zöldséges és gyümölcsbódé az utcán. Körülbelül húsz ember áll sorban. Citromért, ha jól látom. A sorban harmadik egy szőke fiatalember. Mielőtt a morcos elárusító nő elé kerülne, kiválaszt magának három szép piros paradicsomot. — Mit válogat? — kiált rá az elárusító asszony. — Paradicsomot — mondja ő. — Milyen jogon válogat?-- Csak úgy. Szeretem az egészséges, piros paradicsomot. — Igen? Hát legyen szíves ás i -Éli pj • f . TmM f* V -■ A 'Sjfrí r * mm I .Jlf l l
