A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-15 / 24. szám
— Mikor szűnnek meg? — Két-három év múlva új kampány indul, és a régi magától elsorvad. Csak ki kell várni. — S addig hány szűk medencéjű borjú nyomorog bennük? — Addig még sok. Maga váltja meg a nyomorukat? Az elnök piros arcú, hízásnak indult, fiatal íérfi, a járási földművelésügyi osztály dolgozója volt, onnan helyezték a faluba, szövetkezeti elnöknek. Tudata abban a valóságban otthonos, ahol az állatnak nincs lelke és az élettényeket, melyeket irányítania, befolyásolnia kell, számok és adatok képviselik. A zootechnikus bort hozott a szövetkezet pincéjéből, ittak, jő bor volt, újra ittak, és beszélgettek. A szövetkezeti elnök védte a saját érdekeit, Morvái védte az újságíró felelősségéről való elképzeléseit, így hát írnia kell a szabadtartásos istállókról... Mindig akad valami az életben, ami nem sikerül, állította az elnök, a sikerek felé vezető út tévedésekkel van kikövezve ... Azért írom meg, hogy használjak vele a szövetkezetnek... Azért ne írja meg, hogy ne ártson vele a szövetkezetnek ... Súlyos károkat okoztak vele maguknak . . A járás jóindulatának elvesztése még nagyobb károkat okozhat... Lehetetlen, hogy tudatosan rossz dolgokat tegyünk... Nem okos dolog, hogy a szükségszerűen meglévő rossz ellen tiltakozva még nagyobb rosszban részesüljünk ... Beszélni keli a hibákról ... A körülmények határozzák meg, mikor jobb hallgatni róluk ... Az elnök a szövetkezet érdekeit hangoztatva önmagát védte, meg a járáson dolgozó elvtársait, akik idehelyezték, mindannyian egy szerkezet részei, amely szerkezet a köz érdekében keletkezett, de saját érdekeit is szem előtt tartja; aztán már csak a saját érdekeit tartja szem előtt. Egyszer majd írnia kell erről a borjúszőr-gubancoló gépezetről, melynek az ősz hajú férfi is az egyik kereke, s a kerekek sajátos törvények szerint kapcsolódnak egymásba és fdrognak ... Kitűnő boruk van, sok termett belőle? ... A zootechnikus, aki valamikor beszélgetett az állataival, de most már nem ér rá, nem egyezett az elnökkel: Ha Utasítás Morvainak: írjon egy általános riportot a szövetkezet állattenyésztési sikereiről, és említse meg a szabadtartásos istállót, mint követendő, új kezdeményezést. Megengedte: óvatosan megemlíteni, hogy építését körültekintően kell végezni, hogy áldásos hatása teljes mértékben érvényesüljön. Morvái még mindig ellenkezett: kinevetik a faluban, ha a kecskéket követendő példaképeknek állítja be, felelőtlenség lenne, a lap Is hitelét veszti olvasói előtt. Nevelni kell az olvasót, vágott közbe a főszerkesztő, az olvasó kis összefüggéseikben látja a dolgokat, csak a helyi problémákra figyel, de mi országos méretekben figyeljük az építés menetét. Morvái makacssága nevetségessé és bőszítővé vált: nem látja meg a dolgok lényegét! A főszerkesztő vértolulást kapott, homlokán ujjnyi erek ugrottak elő, úgy kiabált: — Szabadtartásos istállók után küldelek, s te kecskéket találsz? Minek képzeled te az újságíró szerepét? Politikai dolgozó vagy, meg kell tartanod a fegyelmet! Megtartom, morogta Morvái és kiment, hogyne tartanám meg, ott egye meg a fene a girhes borjait, ahol vannak! Nem vagyok őrült, hogy a jövőmet kockára tegyem az érdekükben ... Szokatlan és kényelmetlen érzés volt; figyeld magad! Most alkuszol meg önmagaddal, legalább megtudod ki vagy! Az utolsó vizsgája is eszébe jutott... Köszönöm, tanár elvtárs, győztes hadfi leszek, és mégis mint kettévágott giliszta vonaglik a napfényben. Legalább Zsuzsa jelezné már, hogy szenved a vágyakozástól, s ő nagylelkű lehetne! Persze a dolognak legalább még egy oldala van, a szövetkezeti elnök nem akarja, hogy írjon a szabadtartásos istállók hátrányairól, a főszerkesztő nem akarja, bizonyára a járási titkár sem akarná, sem a földművelésügyi minisztérium, sem a nemzetgyűlés. De hát ki karja?... A bamba tekintetű borjak és közömbös tehenek akarják, vagy kicsoda... talán ő, maga akarja, igazán akarja, vagy csak áltatja önmagát? Mert a borjak a nyáron megerősödnek, jő erőben mennek a tél elébe... hát igen, benne lakik valaki, aki meg akarja írni az Nagy József rajza is tanultam a kezelését, érdekes munka, nem nehéz és az üzem elég jól fizet. Az itteni élettel is ismerkedem, nem unatkozom, mint odahaza, minden új és érdekes, moziba és táncolni járok a lányokkal. Csak olyankor érzem magam egyedül, amikor rád gondolok. Szeretném, ha még nem felejtettél volna el és írnál, hátha még találkozunk az életben. Ilona akar, írjon az üszőkről, majd az orrára koppíntanak, széllel szemben nem lehet pisálni. Morvái azzal távozott a szövetkezet irodájából, hogy megbeszéli az ügyet a főszerkesztővel, nem akar kellemetlenségeket okozni sem a szövetkezetnek, sem az elnöknek, sem a gubancos szőrű borjaknak, sem az anyakocáknak, sem az elegáns magas férfinak, sem az egyre fogyó, jó juhászoknak, sem az ésszerűtlenség istenének, Szükségszerűség őfelségének. Senkinek. 4. — Nem vethetünk el egy központilag bevezetett, haladó állattenyésztési módszert — jelentette ki határozottan a főszerkesztő. — A szabadtartásos istállók érdekében indított népszerűsítő mozgalmat kormányrendeletek támasztják alá — mondta a mezőgazdasági rovat vezetője. — Elsatnyulnak benne az állatok, szűk a medencéjük — ellenkezett Morvái. Általános vélemény: meg kell várni, míg az Irányító szervek megbizonyosodnak róla, hogy a szabadtartásos istállók a mi körülményeink között használhatatlanok és megszüntetik az érdekükben folytatott propagandát. egészet, következetességről és erkölcsről beszél ... Egyszer már megállapította, hogy bizonytalanság lakik a lelke mélyén, mely miatt nem tud következetes lenni, de honnan ez a bizonytalanság? Tehetsége van a dolgok megmagyarázásához és az alkalmazkodáshoz? Maradjunk inkább csak a helyzet adta szükségszerűség mellett, ez kevésbé megalázó ... Délben a postás, keresi, levelet kapott Török Ilonától. Kedvesem! A gyorsvonaton sokat gondolkoztam rólad és a találkozásunkról. A véletlen hozta magával, és őszintén bevallom számomra nagyon szép volt, gondoltam is, hogy talán a jó sorsom hozott az utamba, olyan egyedül éreztem magam a vonaton, s ez annyira - elhatalmasodott rajtam, hogy már a világon is egyedül éreztem magam, s akkor jöttél te. Egyszerre nem voltam egyedül. Jó, hogy minden úgy történt, ahogy történt és én még nagyon sokáig jő érzéssel emlékezem arra a szép prágaj. éjszakára. Remélem, te sem felejtetted még el? Már elrendezkedtem Liberecben, munkásszállóban lakom Ismerős lányokkal, hárman egy szobában. Szövőgépen dolgozom, és már meg A levél lelki csaták és visszavonulások között bíztató csillagsugár, kristályosán csillogó lehetőség, valódi győzelem; megírja a riportot és azonnal levelet ír Török Ilonának, nem, nem felejtette el, számon tartja és egyszer még jelentkezik, csak várjon rá ... Délután vitte be a riportot a főszerkesztőhöz, az rebbenéstelen szemmel olvasta, egymás után tette le az elolvasott kézirat-lapokat, az ellőgép-anyakocák és tejgyár-tehenek láthatólag csendes megelégedéssel töltötték el... A valóság sokszínű és az igazság a szemléletmód relatív függvénye... A főszerkesztő hümmögött és ezt a mondatot: „A szabadtartásos istállók nem mindig váltják be a hozzájuk fűzött reményeket“ hosszas gondolkodás után így javította ki: „A szabadtartásos istállók kivételes esetekben, elvétve nem olyan mértékben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ahogy építőik várták tőlük.“ Morvái megállapította, hogy semmi ellenvetése nincs a javítás ellen, s ez azért hökkentette meg, mert ugyanakkor érezte, hogy tiltakoznia kellene. Csak azt nem tudta, hogyan tiltakozzon, s megéri-e. Aztán már tudta, hogy nem éri meg, miért érné meg, és már arról is meggyőzte önmagát, hogy magatartása a fegyelmezett és céltudatos katona magatartása, aki tudja, hogy a valósággal fenntartásokkal és okosan kell bánnia. így egy feladatot megoldott, jöhet a másik, az élet megoldandó feladatok sora. Délután négykor Zsuzsa következik. Tenni kell valamit e téren, így tovább nem mehet, Török Ilonának holnap ír, s most megy a rádió elé, és várakozik, csatlakozik az asszonyhoz (ha egyedül jön!) és sétára hívja. Négy után öt perccel az asszony kilép a kapun, egyedül, minden rendben, Morvái szíve szaporán dobog az izgalomtól, az asszony áll a kapu előtt és nézeget, mintha várakozna, talán mégis van telepátia, vagy valami intuíciós gondolatátvitel?... Morvái már-már kilép Zsuzsa felé, amikor robogó Felicia kanyarodik az épület elé és megáll az asszony mellett, Zsuzsa beül és a motor nagyszerűen gyorsít, hatvan lóerő két személy részére éppen elég; az asszony nem látja őt, és a volánnál ülő, fiatal férfira mosolyog ... Hát így állunk, ő nyögdécsel a vágyakozástól, és mások kocsikáztatják az asszonyt, Malacka felé rohannak a briinni úton és félreeső erdei utakra térnek!... Nem lehet a férje, lZ
