A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-15 / 24. szám
Küldetéstudat és felelősség A Jókai-napok margórája 9 Kulturális rendezvényeink után elmondjuk, megírjuk véleményünket, és a legtöbb alkalommal ezzel be is fejeztük a vitát, az „értékelést“. Pedig nincs nagyobb öröm, mint a jól végzett munka. Vers- és prózamondóink, irodalmi színpadjaink, színjátszó együtteseink tíz napig azon munkálkodtak Komáromban, hogy bebizonyítsák a művészet létjogosultságát, hitelt szerezzenek jövőbeni munkájukhoz, szenvedélyes viszonyt alakítsanak ki a pódium és a közönség között. Jókai szobránál hangzottak el a seregszemle utolsó mondatai. Szőke József, a Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának főtitkára, méltatta azt a munkát, amelyet lelkesedéssel, szívvel és hozzáértéssel, fáradhatatlan akarattal és felelőségtudattal végeznek műkedvelőink a pódiumon és azon kívül is. Méltatta azt, hogy közművelődésünk frontján milyen komoly feladat jut még mindig azoknak, akik öntevékeny szinten gazdagítják kulturális életünket, miután e tekintetben még mindig nagy hiányokkal küzdünk. A szobor, Komárom nagy fiának szobra, mint e kulturális napok szimbóluma, szemben az összesereglett néppel, mintha mindent hallott volna. Mintha látta volna, ahogy Dráfy Mátyás, színházunk művész-igazgatója fellép a talapzatra, hogy Petőfi Apostol című költeményéből idézzen: „Haljon a király!“ Az összesereglett nép, ott a szobornál már nem ezt hallja. A Csehszlovákiai, Magyar Tanítók Központi Énekkara Kodály Zoltán és Vas Lajos kórusművét zengi. A kórusművel Jókait idézi: „Az ővilág embere éhezik és fázik“. A Jövendölést Vass Lajos, az énekkar vendégkarnagya négy évvel ezelőtt, az első fellépésre írta a kórus számára. És megszólal Kodállyal Ady, Berzsenyi. Felszállott a páva! Szinte a mi számunkra írt szimbólum: „Hírrel hirdessétek, másképpen lesz holnap!“ És Berzsenyi szavai is hozzánk szólnak: „Forr a világ bús tengere, 6 magyar!“ Koszorúkkal tisztelgett a magyarság a maga teremtett ünnep végén. A szó igézete, bűvölete tartott fogva mindnyájunkat a tíz nap alatt Komáromban. Vers- és prózamondóinkra a legjellemzőbb az igényesség. De itt minden tekintetben érezzük a lelkes pedagógusok tanácsait, tudását, műveltségét. Mennyire nagyobb lett volna lelkesedésünk, ha mindezt a járásokban megrende-Pűsa Rúzsa, a jugoszláviai magyarok ‘újvidéki Dolgozók Lap- és Könyvkiadó Vállalatának szerkesztőségi munkatársa. zeit verseny előzte volna meg mindenütt. Sajnos, még nem tekinthetjük mozgalomnak e népművelési formát, mivel járási szinten az utolsó pillanatokban rendezik a versenyeket. Szinte a Jókai-napokra készülve csak. Az ötven fiatal ember előadása között alig voltak árnyalat^ nyi különbségek. A kiosztott díjak ugyan rangsorolást jelentenek, de semmiben sem marasztalja el ez a rangsorolás azokat, akik díj nélkül távoztak Komáromból. Ugyanígy jeleskedtek az irodalmi színpadok szereplői is. De ugyanezt kellene elmondani ennek a mozgalomnak a címére is, mint fentebb. Még nincs mozgalmi jellege az irodalmi színpadok tevékenységének. Egyedül a komáromi járásban, Csallóközaranyoson rendeztek olyan járási fesztivált, amely felért az első Jókai-napokon az irodalmi színpadok központi rendezvényével. Tíz esztendeje indult ez a mozgalom, akkor, amikor még ez a műfaj szinte gyermekcipőkben járt. Amikor a MATESZ mai művészei még főiskolások voltak. Amikor Beke Sándor, Dráfy Mátyás, Thirring Viola, Vavreczky Gálán Géza és mások Szlovákiában szinte elsőként úttörői voltak ennek a műfajnak. Ez évben ismét tanúi lehettünk, hogy a produkciókat hozzáértő emberek készítették elő. Különösen a kollektív versmondás, a produkciók kórusai jeleskedtek az előadásokon. Fegyelem kell ilyen jellegű előadáshoz, az irodalmi alkotás intellektuális megértése, fegyelem, intenzív tolmácsolás. Öntevékeny színjátszóink is hatodik alkalommal vesznek részt e központi jellegű fesztiválon. Érdemük, hogy a színpadi beszéd oly gyakran felrótt hiányosságait egyre inkább kiiktatják előadásaikból. Szinte kivétel nélkül jeleskedtek e tekintetben. A második érdem, amely elsőnek is mondható, a hozzáértő rendezés, a mű felfogása, megértése. De nem harmadrendű az sem, hogy az együttesek kivétel nélkül rendelkeznek fiatalokkal, gondolkodó, művelt fiatalokkal, tanítók, főiskolások, gimnazisták álltak a sorba, hogy e gyakran lebecsült népművelési formát értelmükkel dúsítsák. Jóleső érzés lehet olyan idősebb színjátszóknak az a tény, hogy a fiatal nemzedék nem fordul el tőlük, megérti azt a törekvést, amelyért az idősebbek évtizedek óta szinte minden szabad idejüket feláldozzák. Külön színt adott a tíznapos rendezvénynek, hogy végre a Bodrogköz is elküdte, elküldhette képviselőit: a kiskövesdi együttest, ha csak egy rövid egyfelvonásos színművel is. A diákszínjátszást ismét magas színvonalon képviselték a komáromi iskola növendékei. Ügy érezzük, hogy feltétlenül szükséges már meghirdetni az iskolai színjátszó együttesek járási fesztiválját, de ugyanúgy szükséges ezt megtenni az egyfelvonásos színmüvek esetében is. Annál is inkább, mert a Csemadok új, meghirdetett programjában, amely oly sok feladatot határoz meg, szinte parancsolóan kitűzi új munkaformák bevezetését a művészeti tömegmozgalomban. , A Jókai-napok mellérendelt akciói ez évben talán nem érték el a küldetésüknek megfelelő szintet. A Madách Könyvkiadó mindössze két napig tartott kiállítást. A sajtó képviselői csak módjával látogatták az előadásokat. Talán a színjátszók vitafóruma és az elenzsüri volt ismét a legaktívabb. Ez évben a Magyar Ifjúság Központi Tanácsa tartott Komáromban összejövetelt és hasznos, minden tekintetben progresszív vitát. Az viszont természetesnek tűnik már, hogy a közönség oly forró szeretettel köszönti az előadásokat Komáromban. Igaz, nem csupán komáromiak voltak a fesztiválon, sokan jöttek az egész járásból, de más járásokból is. Ez a megbecsülés kötelezi egyrészt a rendező bizottságot, de még inkább az együtteseket, szereplőket, rendezőket, hogy jövőre még igényesebb előadásokkal készüljenek fel. A Hét társadalompolitikai melléklete 24 Felelős szerkesztő: Mács Jőzsef Az idei Jókai-napokon ismét üdvözölhettük Debreceni Tibort, a budapesti Népművelési Intézet színházi szakelőadóját, és Pósa Rózsát, jogoszláviai magyar vendégünket, újságírót, az újvidéki Dolgozók Lap- és Könyvkiadó Vállalatának szerkesztőségi munkatársát. Véleményt kértem vendégeinktől, s közlöm nyilatkozatukat. Egyébként azzal fejezem be a Jókai-napok margójára írt jegyzetemet, hogy még visszatérünk kulturális életünk e tíznapos rendezvényére. Vendégeinknek a következő kérdéseket tettem fel: — Mi az általános véleménye a Komáromi Kulturális Napokról? Az előadások művészt színvonaláról? Pósa Rózsa: — Számomra nemcsak élményt jelentett az idei rendezvény, — de egyben tanulságot is. Az a véleményem, hogy igen magas színvonal jellemzi a csehszlovákiai magyarság komáromi rendezvényét. Az irodalmi színpadok fesztiválja, de az öntevékeny színjátszók szemléje is gazdag lehetőségekről tanúskodik. Igen tehetséges rendezőket, szereplőket láttam. Mi sokat tanulhatnánk egymástól. Remélem, hogy a jövőben erre alkalom adódik. Egymás valóságának, műveltségének, törekvéseinek megismerése támogatást jelentene a jugoszláviai magyarságnak is. Debreceni Tibor: — Ismét nagy élmény volt számomra találkozni a szlovákiai magyarság rangos amatőr színpadi és irodalmi művészetével. A tavalyi Jókai-napok óta itt bizonyított színvonalemelkedést láttam, minthogy alkalmam volt az elmúlt évben is látni a komáromi rendezvényeket, magam is boldog tanú vagyok. A színjátszás és az irodalmi színpadi produkciók magukon hordozzák az értő rendező s a szépen beszélő és játszó szereplők szeretetét, értését. A majdnem mindig telt ház, a sok élő taps azt bizonyítja, hogy a Jókai-na póknak nemcsak rangja, de állandó közönsége is van. Ez jó érzés lehet a példásan rendező Csemadok Központi Bizottságának és a Népművelési Intézetnek. GYURCSÖ ISTVÁN Debreceni Tibor, a budapesti Népművelési Intézet színházi szakelőadója.
