A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-25 / 21. szám

munkáját

az oktatás - -és művelődésügyi szakbizottság

zös érdekünk, hogy munkájukhoz a szükséges támogatást megkapják.

Az Oktatásügyi Szakbizottság általában havonként ülésezik, de folyamatosan tevékenykedik. Ez anynyit jelent, hogy a havonkénti őszszejövetelen a szakbizottság tagjai, valamint a munkacsoportok vezetői benyújtják elemzéseiket és javaslatokat, ajánlásokat tesznek a szakbizottságnak, amely azokat megvitatva a Nemzetiségi Titkárság oktatás- és művelődésügyi osztályán keresztül eljuttatja a Nemzetiségi Tanács útján a kormányszervekhez, a minisztériumokhoz és intézményekhez. Ismeretes, hogy a Nemzetiségi Tanács a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának segédszerve nemzetiségi kérdésekben. Az Oktatásügyi Szakbizottság viszont a Nemzetiségi Tanács munkáját segíti oktatásügyi vonatkozásban.

Az oktatásügyi szakbizottság tagjainak megválasztásában két alapvető szempontot vettünk figyelembe. Először is azt, hogy összetétele híven tükrözze a múltban végzett konkrét munka elismerését, a szükséges szakértelmet, s tagjai eddigi magatartásuk, meg nem alkuvó kiállásuk elismeréseképpen élvezzék pedagógus közvéleményünk bizalmát. A kiválasztás másik szempontja az volt, hogy a szakbizottságban valamennyi iskolatípus képviselve legyen. (Szeretnénk külön is hangsúlyozni, hogy a területiség szempontjait egyáltalán nem vettük figyelembe!)

Nem titkoljuk, hogy nagy várakozással, reményekkel tekintünk az Oktatásügyi Szakbizottság munkája elé. Már az első összejövetelen olyan egységes magatartás, valamint munkakészség alakult ki, amely indokolt ígérete lehet a jövő eredményes munkájának.

Mi a véleménye Önnek, a Művelődésügyi Szakbizottság elnökének, a bizottság első üléséről, és milyen szempontok szerint képzeli el a magyar művelődésügy megalapozását a CSKP Akcióprogramjában lefektetett elvek alapján?

FONOD ZOLTÁN:

— A realitás, a megfoghatóság, tehát a gyakorlatiság híve vagyok, tehát nem minden esetben szeretem az álmodozást. Ezt azért Is hangsúlyozni kell, hogy itt — a művelődésügyi szakbizottság munkájában Is — még csak szándékokról, elképzelésekről beszélhetünk. Kérdések kérdése, hogy a leghumánusabb, legreálisabb — és nem tudom, hány leg et mondhatnék még — elképzelések közül

mennyi ér célba. Ha ugyanis tudomásul vesszük, hogy ez a szakbizottság a kormány Nemzetiségi Tanácsának segédszerve, mely maga is tanácsadó szerv, — feltehetően ez is jelzi: csínján kell bánni ígéretekkel és elképzelésekkel, hogy Iliuzióépítgetés és délibábok helyett a valóságot lássuk, s annak lehetőségeit minden rendelkezésre álló eszközzel bővíteni próbáljuk.

A bizottság első ülésén,'csupán fel osztottuk a művelődésügy legfontosabb szakaszait, hogy a rendelkezésünkre álló rendkívül rövid idő, egy hét leforgása alatt az alakult munkacsoportok felvázolhassák a művelődéspolitika számunkra nélkülözhetetlen alapelveit, téziseit. Arról van ugyanis szó, hogy alapanyagot biztosítsunk az ideiglenes művelődésügyi bizottság (ahol a magyar és ukrán igényeket egységesítik), s ezen keresztül a kormány Nemzetiségi Tanácsa számára a készülő művelődésügyi, illegve nemzetiségi törvényhez.

Munkánkban abból az alapelvből indulunk ki, hogy az egyenjogúság természetszerűleg megillet nemzetet és nemzetiséget. Paradox és képtelen dolog, hogy egyesek egy szocialista rendszerben ma is a XIX. század szintjén szeretnék a megoldást diktálni, holott ma már a kapitalista országok is messze túlhaladták az első köztársaság „ideálisnak“ feltüntetett elveit éppúgy, mint a mai állapotot. Az alkotmánytörvény az egyenjogúságot biztosítja s a CSKP KB akcióprogramja pedig ebben a vonatkozásban ma is követendő és megvalósításra váró elveket szögez le, amihez mi ragaszkodunk.

Meggyőződésünk, hogy elsősorban az oktatásügy és a művelődésügy szakaszán lehet alkalmazni az ön realizálás és önigazgatás elveit. Tehát elsősorban ezeken a szakaszokon kell a feltételeket is biztosítani. A szocialista művelődéspolitika egyik alapvető célkitűzése: a kultúrát eljuttatni mindenkihez, s támogatni az új értékek létrejöttét és terjedését s ezzel munkálni a harmonikus emberi tulajdonságok kialakítását. Ehhez azonban nemcsak a modellt kell kialakítani, s meghatározni, mi legyen a tartalma, hanem a kulturá lódás gazdasági, szervezeti és személyi feltételeit is meg kell teremteni.

Számunkra a legfontosabb pillanatnyilag, hogy megteremtődjenek a nemzetiségi művelődéspolitika intézményesítésének alapvető feltételei. Ez lehet az alapja, hogy végre elmozdulhassanak a holtpontról azok az elképzelések, melyek a nemzetiségek között végzett szocialista ismeretterjesztés javítását, a könyvkultúra érdekeit, a színházi kultúra (két színház!), vagy a népművészeti igények érvényesítését (többek között egy hivatásos együttest), valamint a múzeumok és a műemlékvédelem ügyét szorgalmazzák.

Véleményünk szerint, szervezeti szempontból a tömegtájékoztató eszközök kérdése, az igényeinknek megfelelő sajtórendszer kidolgozása, a rádióadás megjavítása, valamint a televízió-adás megindítása képezi a másik fő szempontot. A sajtó és rádió esetében egy már meglevő rendszer tökéletesítése volna a cél... Nem áll így azonban a helyzet a tudományos kutatás megindítása dolgában.

Bár nem egyszer bizonyítgatták már, ki mindenki foglalkozik a nemzetiségeket érintő tudományos kutatás kérdéseivel, tény az, hogy rendszerességről szó sem lehet, s a kutatás szempontjai sem feleitek meg mindig a nemzetiség kultúra sajátosságainak. Véleményünk szerint a Szlovák Tudományos Akadémia intézetei sorában kell helyet foglalnia a

nemzetiségi intézetnek, melynek magyar és ukrán tagozata felölelné a tudományos kutatómunka számunkra legfontosabb területeit. Megítélésünk szerint ennek az intézetnek az alábbi osztályai lehetnének:

a) történelemtudomány!

b) irodalom és nyelvtudományi

c) népművészeti

dj szociológiai és politológiai

Külön osztályt alkotna a dokumentáció és a tudományos könyvtár, mely a kutatómunkához elkerülhetetlenül szükséges.

Az igazsághoz tartozik, hogy az SZTA Elnöksége — tudomásom szerint — már foglalkozott ezzel a gondolattal, konkrét megállapodás azonban nem született. A munka megindítása érdekében számunkra rendkívül fontos, hogy a feltételek mihamarabb megteremtődjenek, s legkésőbb ez év végén, vagy a következő év kezdetén az intézet valóban be is indulhasson.

A bizottság tagjai tehetségük és tudásuk legjavát adják, s szeretnék remélni, hogy nemcsak jámbor szándékokat, elképzeléseket gyártanak, hanem a nemzetiségi művelődéspolitika azon legfőbb téziseit állítják össze, melynek méltán lehet helye a művelődésügy programjában.

Addig azonban még hosszú az út. A szándékok, elképzelések bármenynyire is igazak lehetnek, nem árt hozzászoktatni magunkat ahhoz sem, hogy azt higgyük, amit elértünk. A realitás mindig több erőt ad a további küzdelemhez, mint a délibábok keltette megelégedettség ...

Miben látja jelentőségét a Művelődésügyi Szakbizottság létrehozásának? És milyen szempontok vezették a Nemzetiségi Tanácsot és a Nemzetiségi Titkárságot a szakbizottság tagjainak kiválasztásában?

TÓTH GÉZA:

— Nemzetiségi életünk rendellenességeinek tengernyi sokasága kőzett az iskolaügy rendezésével egyidőben a művelődéspolitika szakaszán kell végre komoly lépést tennünk előre a teljes és sajátos kibontakozás lehetőségeinek megteremtése felé. Sőt azt is mondhatnánk, hogy itt nagyobb a lemaradás, mint az oktatás terén. Iskolapolitikánk deformáciői ugyanis sok esetben az országos oktatási rendszer sorozatos, káros hatású átszervezésének vadhajtásaiként Is elkönyvelhetők; ezt a nemzetiségi Iskolahálózatot ért tudatos vagy tudat alatti diszkriminációk csak betetőzték. Pedig ellentétben a kulturális igények anyanyelven történő kielégítésének ösztönös, természetes, törvényszerű szükségességével, pedagógusaink számára nem jelentenek olyan erős mágnest az anyaországi Iskolák, mint a szellemi táplálék után vágyók tízezeréire a magyarországi filmek, rádió, televízió stb. ____

Nos, a válasz már önként adódik az eddig elmondottakból: a csehszlovákiai magyarság súlyos kórtünetek kel teli kulturális helyzetének végre nemcsak a diagnózisát kell megállapítani. hanem a terápiáját is elő kell írni. A kormány tanácsadó szerveként működő Nemzetiségi Tanács is abból a megfontolásból indult ki az egyes szakbizottságok létrehozásánál, hogy nemzetiségeink sokoldalú társadalmi és gazdasági továbbfejlesztésének irányát csakis egy komoly helyzetelemzés, tárgyilagos felmérés után lehet megszabni. Ezt a célt szolgálja a művelődésügyi szakbizottságon kívül létesített oktatásügyi, szociálisgazdasági, valamint a közeljövőben megalakuló szociológiai szakbizottság tevékenysége.

A művelődésügyi szakbizottság tehát — és az első, alakuló értekezleten ilyen irányú lépések történtek — azonnal munkához látott, hogy legalább az akut jelenségeket mihamarább lokalizálhassuk és amolyan keretfelmérést szolgáltasson a Nem zetlségi Tanács számára a készülő törvényjavaslatok kidolgozásához. Tu datában vagyunk, hogy ez Igen komoly, körültekintő munkát Igényel. Ezért a szakbizottság tagjainak ki választásánál egyetlen érv vezényelt bennünket: olyan személyeket fel

kérni, -akik pillanatnyilag a legjobban „otthon vannak“, a legtöbbet tudnak segíteni az egyes szakterületeken. Nem disputaklubot akartunk ki alakítani, hanem kimondottan mun kajellegű szakcsoportot létrehozni, amely állandó küldetéssel tanácsadó segédszerve lesz a Nemzetiségi Ta nácsnak.

Említettem, hogy az akut helyzetek megoldása elsődleges feladat számunkra. De nem elégedhetünk meg azzal, hogy mindig csak bajokat or vosoljunk, amelyek sokszor nemcsak objektív nehézségekből adódnak. Készülő nemzetiségi törvénykódexünk vagy nemzetiségi törvényeink alapos kidolgozásához szükség van egy élethű tükör elkészítéséhez, amely végre minden ferdeség nélkül feltárja a hiányosságokat, nemzetiségi kultúrpolitikánk fehér foltjait. Csak egy jellemző példát hozok fel ennek illusztrálásra. Régóta, de az utóbbi Időben egyre többet kesergünk azon, hogy a hazat magyar könyvkiadás igen gyér, sőt mintha íróink közül egyesek azért tépnék le a tollat, mert — úgymond — néhány száz példány kiadása miatt nem érdemes „elsírni saját fájdalmukat“ sem. Ebből törvényszerűen az következne, hogy a háromnegyed milliónyi csehszlovákiai magyarság kultúrszomja szinte elenyésző.

Pedig a helyzet távolról sem ilyen lesújtó. Nemrég egy sebtében végrehajtott statisztikai felmérésünkből kitűnt, hogy évente több mint 400 ezer példányszámú szépirodalmi alkotást és legalább ennyi szakkönyvet, tankönyvet és más müvet, továbbá mintegy 84 411 példányszámú újságot, fo lyóiratot hozunk be á Csehszlovákiát magyarság számára, főleg Magyarországról.

Azt pedig mér semmiféle statisz tlkal felmérés nem tudná pontosan kimutatni, hogy naponta hányán hallgatják a budapesti rádió és tv adását az itteni rádió magyar adásának hiányos és kevésbé sokoldalú műsora s nem utolsó sorban a Csehszlovák tv magyar nyelvű műsorának hiánya miatt.

A megalakult és munkához látott szakbizottságoknak tehát ilyen és ettől jóval alaposabb érvekkel, felmérésekkel keli hozzájárulniok az említett nemzetiségi törvények minél tökéletesebb kidolgozásához.