A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-11 / 19. szám

Hemingwaynél Kutyául kegyetlen a sors azokhoz, akik elérték a beteljesülést.. Morvái érezte, hogy az írásokban megmagyarázhatatlan eredetű, fölényes erő rejlik, feszültség, mely benne is feszültséget kelt... Miért lőtte agyon az a gazdag ringyő Macombert? ... Aztán már csak feküdt és gondolkodott.. . ő nem hogy a Kilimandzsáró csúcsára ért volna fel, még a Lomnici csúcson sem volt, saját felelősségére feljuthatott volna, de félt, mert a kötélpálya hatalmasan meghajlott. De nem baj, oda még feljuthat, s a szimbolikus Lomnici csúcs felé már elindult, szorongását legyűrte és az imbolygó felvonókocsiban ül, ha lélekben maga alá néz a mélybe, borzas fenyőerdóket és éles csúcsú sziklákat lát maga alatt. S a magasban úszó pirostarka tülke ímbolyog, himbálja a szél, de a drótkötél karnyi vastag és több száz szívós acélszálból fonták, melyek szakítószilárdsága nyolcezer Kilogramm a keresztmetszet egy négyzetcentiméterére kifejezve, hahó, megyünk a csúcs felé ... Kiválóan érezte magát, újból bekapcsolta a rádiót és az esti programján gondolkodott, a hangszóró a napi programot sorolta, az egyik Vencel téri moziban a Changaseirót játsszák nyolctól, felugrott és rohant, talán' még eléri az előadást és kap jegyet. Sajnos a jegyek kiárusítva, a nép tódul a bejáraton, kezdődik a híradó .. Morvái zihálva áll a bejárat előtt és csodára vár, szúrós szemmel figyeli az érkezőket és közben kényelmetlenül érzi magát; az emberek most vagy azt gondolják róla, hogy a nője fütyül a fejére és nem jött a találkára, vagy azt, ami igaz is, hogy nincs jegye, hogy lehet ilyen balfácán, hogy nem biztosított magának jegyet? .:. Nem igaz, hogy a csodák korszaka a vallás feloldódásával és az ateista szemléletmód térhódításával elenyészik. Elgy jó) öltözött, idősebb férfi lép hozzá, és dallamos hangon megkérdezi: Nincs szüksége egy jegyre, pane?... Két kézzel kap utána, hogy valaki el ne ragadja előle, egészen jó jegy, a XVI. sorba szól, szélről a második Székre, ha az egyesen valami magányos nő ülne, megvigasztalná őt és feloldaná a magányát. Berohant a moziba, és a híradó utáni fényszünetben a helyére ült, kezdődik a film, a lovasok poroszkálnak, a kar énekel, és Morvái halkan velük dúdolja a melódiát, melyet annyira szeret. Az egyes szomszéd sötétben érkezik, sajnos férfi, szuszog és helyezkedik, térdét széttárja, izeg-mozog, mi van ezzel, bevizelt? Pereg a film a szomszéd a térdével az ő térdéhez ér, elhúzódik tőle, de az tovább nyújtózik, üldözi és kezét óvatosan az ő combjára teszi. Kuss, te piszok! . .. súgja a szomszéd felé magyarul és fenyegetőn, eltöröm a kezed ... Az ismeretlen középkorú alak visszahúzódik, de később még egyszer szerencsét próbál, lábszárára' helyezi a tenyerét, Morvái ökölbe zárt ujjúinak bütykével üt ró erősen, úgyhogy amaz sürgősen visszavo nul, és beszünteti a hadműveletet. A film végéig nyugalom, s amikor kigyullad a fény, látja, hogy a szenvedélyes szomszédtól vásárolta a jegyet. Hát még sincsenek csodák?... Vadul bámul rá, s a gazembernek még van pofája azt mondani: jöjjön velem egy konyakra, uram! Menjen a pokolba, mordul rá, s az a vállát vonogatva és sajnálkozva eltűnik a tömegben.

Morvái már megnyugodott, dühe — minek néz ez engem, talán leri a képemről, hogy partnere lehetnék? — lecsillapodott, ez is az élethez tartozik, nyugaton írói és költői vannak, ki tudja mi a lényege? Fél tizenegy, $ Vencel tér lármás és forgalmas a neonfények ilyenkor mintha kéjesen remegnének és az emberek olyan mozgékonyak, akárha három fél vodka lenne mindannyiukban, a szórakozás és a kaland órái ezek.

Bement egy elsőosztályú bárba — nézzük a felső tízezer életét, ha már tanulmányúton vagyunk! — huszonöt korona belépő — varázstartalmú huszonötösök —, félreeső kétszemélyes asztalhoz ült. Konyakot kérek? Martell, Napoleon, vagy örmény konyak? ... kérdezte a pincér. Martell... lélekben égnek állt a haja. A lokál külsőre olyan, mint a többi; fehér terítő s asztalok, káprázatosán gazdag bárpult, homályos bokszokban estélyi ruhás, meztelenkarú nők, a férfiak sötét ruhában és néhányan csokornyakkendővel, most jött divatba, az elegancia hát nem nagyvilági, arányos a szocializmus demokrata középszerével, de az árak lélegzetelállítóak, az ember fuldoklik, és újabb konyakot kér, most Henessyt, mert üres pohár mellett igazán nem ülhet egy nagyvonalú férfiú. Tizenkettőkor kezdődik a varieté-műsor; egy cilindere«, frakkos varázsló csodákat művel, ügyes, de semmi rendkívüli, máshol is látta már ezeket a számokat, aztán áttört haris-Nagy József rajza

nyás lányok futnak ki a parkettre, ez érdekes, szép hosszú combok, s a fekete rácsos áttört harisnya valahogy fokozza a lábak varázsát, kiemeli és plasztikussá teszi szép formáikat; a lányok cilinderben és trikóban táncolnak, mellük hegyes, csípőjük hajlékony, erotikus ritmusra hajladoznak és hullámzik a csípőjük ... így van, gondolja Morvái, az esztétika alapjai valahol a nemiségben és a női test szépségénél kezdődnek ... ezt olvasta valahol, de nem baj. A bokszokban ülő nők érdeklődést mutatnak és legszívesebben levetkőznének, hogy kiegyenlítsék a leopárdtestű lányok ruhátlanságukból származó helyzeti előnyét, a férfiak nem színlelik az érdeklődési az övéké

valódi és őszinte, szemük kidomborodik, de fegyelmezetten igyekeznek a szemizmokkal visszanyomni a helyére, hogy el ne guruljon.

Morvái magánya kitágult, már a harmadik konyakot itta, és cigarettázott, bár nem dohányzik egyébként; úgy érzi, itt rá keli gyújtania, a környezet megköveteli, az összes férfi füstöl, még néhány pipás alak Is akad. Magányos nő nem ül a mulatóban, s amikor a bokszokban ülő, meztelenkarú hölgyekre néz, mintha az egyiptomi sivatag kőszfinxének a szemébe nézne, visszanéznek, de csak azért, hogy tudomásul vegyék a feléjük sugárzó érdeklődést, és melengesse az önérzetüket, különben a szemük sem rebben; milyen más volt tegnap Török Ilonával... Teli a mulató, de ő, Morvái szerkesztő és elegáns külföldi író, újra egyedül van a gondolataival. Az élet most titkokkal

teli, szélesen hompoiygo lolyo, jnetyneK gondból és örömből keveredő vize itt tódul előtte a tenger felé, hullámai mámoros és kábító párákat gőzölögnek, de ő a folyó partján áll, és csak nézi a meleg és csodás vizet, nem tudja, hogyan lépjen bele, az egész valahogy raiía kívül folyik, jó lenne belemerülni, de nogyan?... A nők szeme hideg álfát merev legszeme, a pipás férfiak és a csokornyakkendősök meg a többiek mind a folyóban vannak, ott játszanak a hullámok taraján, az életfolyó részei, csak ő nem tud|a egy merész szaftéval belevetni magát, nem képes a sodrásában elmerülni. Tudja, mit kellene tennie, hogy leküzdje az akadályt, mely nem engedi belépni a folyóba; tíz perc alatt meg kellene innia három konyakot, aztán még kettőt rá, és már nem látna maga előtt akadályokat, egyszer ilyen előkészületek után felmászott az énekesnőhöz a zenekar mellé, és táncolni hívta, és csak azért nem dobták ki a mulatóból, mert jó vendég volt, ismerték... Talán az is segtt tene, ha fütyülne a meztelen karú nők szfinxszemére, felállna, nagyon határozottan odamenne az egyikhez és felkérné, és közben szemtelenül a partnerére mosolyogna, igen talán sikerülne, de mégsem teszi meg, mert azért egyáltalán nem biztos benne, hogy sikerül__

A negyedik konyakot itta, ezúttal Napóleont ivott és közben addig törte a fejét, míg rádöbbent: lényegében két élet létezik a földön, és ennek megfelelően két világ, az egyik ott folyik és nyüzsög körülötte a lába előtt, melyet csak szemlél, és vagy részt vesz benne, vagy nem, a másik pedig a bensőjében feszül, melynek már alkotó része, amely őbenne teljesedik ki, sajnos, ez nem olyan érdekes, mint az előbbi, a külső világ, mert sokkal zártabb és szőkébb és ismertebb, az unalomig ismert már ..

Kettő után ment haza. Kétszáz korona elszámolhatatlan kiadások formájában oda az úti előlegből, holnap feltétlenül továbbutazik.

4.

Egy hét alatt keresztül-kasul beutazta Nyugat-Csehországot, kisvárosi szállodákban lakott és takarékosan élt; járt egy mechanizált sertéstenyésztőtelepen, hosszú sorokban, alacsony fehér barakkokként húzódtak a sertésólak a határ közepén, az anyakocák és a süldők óljai, ezekkel szemben egy tucatnyi, hegyes tetejű házikó, a kanok lakosztályai, ijesztő ábrázatú, fajtiszta legények, a kondások olyan fonott szíjostorokkal hajtották őket az anyaállatokhoz, mint amilyen neki volt gyerekkorában. Tudna vele pattintani? ... kérdezte a kondás és ingerkedve mosolygott... Miért ne?... a kondás hihetetlenkedve csavargatta a fejét, és ő elvette tőle az ostort, megforgatta a feje körül, és szakszerűen csördített vele, nahát... ámult a kondás, ezt sem hittem volna, és meghívta az ostorpattogtató szerkesztőt a lakására, megvendégelte valami pancsolt pálinkával. Aztán járt a plzeni Skoda Művekben, ahol három éve, az érettségi után tervezőként brigádoskodott, a hatalmas hidraulikus prések most is olyan könnyedén nyomták öszsze az emberdeiréknyi, izzó ingotokat és a megmunkáló-csarnokban tizenöt méter hosszú hajómotor-főtengelyeket esztergáltak, Chebbe is eljutott, a köztársaság nyugati határállomására, szürke kisváros, beült egy vendéglőbe, és ol- .. csó rumot ivott, sörrel, takarékoskodnia kell, •*