A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-11 / 19. szám
Fél év múltán — Kerek (él esztendeje, hogy Tolvaj elvtárs elvállalta a Nemzetiségi Titkárság vezetését. Azóta sok minden megváltozott az ország és nemzetiségünk életében. Bár tél esztendő nem nagy idő a történelemben, de a mi esetünkben mégis sok változást hozott. Szívesen vennék, ha Tolvaj elvtárs elmondaná véleményét az azóta bekövetkezett legfontosabb fejleményekről, annál is inkább, mert kerek fél éve annak is, hogy lapunknak nyilatkozott. — A Héttel mindig jó kapcsolataim voltak, eddig még soha nem utasítottam vissza, akár nyilatkozatra, recenzióra vagy publicisztikára kértek. Szívesen teszem most is. A fél éves évforduló engem is kötelez. — Hadd kérdezzük ineg akkor, hogyan érzi magát fél esztendő múltán, meghonosndott-e már a kormánykörökben? — Korai volna még egyértelmű választ adnom. Annyi azonban bizonyos, hogy a kezdeti tapogatózási állapoton már túl vagyok, nem robbanok és nem dühöngök mindenen, mint kezdetben, mert lassan megtanulom, hogy a politikának is megvannak — a maga szerte!ensege, kiszámíthatatlansága és olykor logikátlansága ellenére is — a törvényszerűségei, játékszabályai, amelyek ellen hiába rázod az öklödet, mindhiába vered a fejed a falba, mert a társadalmi-politikai realitás figyelembe vétele nélkül nem lehet politikát csinálni. Eddigi eredményeink is ezt igazolják. Ezért érzem ma már magamat nyugodtabbnak, magabiztosabbnak, jártasabbnak az új munkakörben. Ritkábban szólal meg bennem a pedagógus is, mert az agynak ezeket a helyeit egyre inkább kitölti a nemzetiségi kérdés ezernyi gondja-baja, a politika. — Es mi a fél esztendő tanulsága? Érdemes e politizálni? — Ha a magam szempontjából vizsgálom — aligha. Ha a közösség szempontjából — talán. — Hogy értsük ezt? — Ügy, ahogy mondom. Azt tapasztalom ugyanis, hogy mióta magas tisztséget töltök be, láthatóan több a barátom. De föltehetően több az ellenségem is, mert a „magasabb polcra jutás“ az Irigyek megszaporodásával jár. Találkozások alkalmából több nyájas, kedves és hízelgő szót hallasz, mint ezelőtt, olykor azonban visszaér a füledhez egy-egy hang, amely azt bizonyítja, hogy a rágalmazód is több, mint eddig volt. Nagyobb kalapot emelnek, nagyobbat köszönnek ismerőseid, mint eddig, de mihamar rájössz, hogy — nem neked köszöntek, hanem — a funkciódnak. Vitathatatlanul nagyobb lehetőségek vannak a tapasztalatszerzésre, de kevesebb idő jut az elmélyedt önművelésre. Az országjárás lehetővé teszi az alaposabb népismeretet, mindez azonban ahhoz vezet, hogy úgyszólván szemernyi idő sem jut a kedvtelésekre. Ezért mondom, hogy egyéni szempontból aligha érdemes politizálni. Az a tudat azonban, hogy tehetsz valamit a népért, a nemzetiségedért — megnyugtat. Hogy a múlthoz képest kézzelfogható eredményeket tudsz felmutatni nemzetiségi téren — jóleső érzést A Hét társadalompolitikai melléklete 19 9 felelős szerkesztő: Mács József vált ki benned — jólesik tudni, hogy az eredményekben valami részed van. — Felvázolná ezeket az eredményeket? — Szívesen, de azt hiszem elég, ha csupán felsorolást nyújtok, hiszen a Hét hasábjain már nem egyszer volt róla szó. Nemzetiségi alkot mánytörvény született, az SZNT egyik alelnö ke magyar, egyik elnökségi tagja ukrán, a kormány egy minisztere és egyelőre két minis'/, terhelyettese szintén magyar, egy pedig ukrán. Teljes ütemben működik a Nemzetiségi Titkár ság, megalakult és megtartotta első ülését a Kormány Nemzetiségi Tanácsa. Szinte ezzel egyidőben új programja született a Csema dóknak. Mindez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi eredmény is. — Mi most ezek közül elsősorban a Nemze tiségi Tanácsra volnánk kiváncsiak. Miéri jöi: létre, milyen az összetétele, mi a hatásköre, s mire irányul a közeljövőben a tevékenysége? — A Nemzetiségi Tanácsot a szlovák kor mány 1969. április 8-i ülésén, a 103-as számú határozatával hozta létre. Az alapszabályzat szerint a kormány kezdeményező és tanácsadó szerve, amely a nemzetiségek sokoldalú fejlesztését célzó kormányhatározatokat és intéz kedéseket készíti elő.* Fő feladatai közé tartozik, hogy előzetesen véleményezi és megítéli azokat a kormányanyagokat, amelyek kihatással vannak a nemzetiségek életére, tudományos felméréseket végez a nemzetiségek életéről, összehangolja a központi szervek nemzetiségi vonatkozású intézkedéseit, előkészíti a nemze tiségi törvényeket, véleményezi a Szövetségi Nemzetgyűlés nemzetiségekre vonatkozó törvényjavaslatait. Tevékenysége felöleli a nem zetiségek gazdasági, társadalmi, kulturális életét egyaránt. A tanácsot szlovák magyar és ukrán nemzetiségű szakemberek — jogászok, történészek, közgazdászok, politikusok, pedagógusok és művelődésügyi dolgozók alkotják. Az első ülés azt bizonyítja, hogy ez az összetétel szerencsés. Szlovák részről olyan közismert tudományos dolgozók vesznek benne részt, akik eddigi magatartásukkal már bizonyították, hogy a nemzetiségi kérdéshez csak internacionalista alapon lehet közelíteni, éppen ezért ki kell belőle zárni a gyűlölködést, mérget, izgatást, ostoba előítéleteket és esztelen torzsalkodást. Ebben már az első ülésen megegyeztünk. Tudatosítjuk mindannyian, hogy a gondok olyan ütemben szűnnek majd, amilyen mértékben élhetnek a nemzetiségek az őket megillető jogokkal. Ebben a szellemben készítjük elő a közeli hetekben a szlovákiai nemzetiségi törvény politikai téziseit és később magát a törvényt, ebben a szellemben vizsgáljuk felül a nemzetiségi oktatás- és művelődésügy helyzetét s teszünk javaslatokat a kielégítő megoldásra. Mindez nagyarányú munka lesz, amelyet csak nagyfokú szakértelemmel és szervezettséggel leszünk képesek teljesíteni. Ennek érdekében a tanács egy sor állandó és ideiglenes bizottságot ill. munkacsoportot hozott létre. Mire ez az interjú megjelenik, a tevékenység minden szakaszon már tetőfokán lesz. Oktatásügyi, művelődésügyi és közgazdasági állandó szakbizottság, valamint jogi munkacsoport buzgólkodik. A tanács és az egyes bizottságok s munkacsoportok tevékenységét a Nemzetiségi Titkárság szervezi. Ez a körülmény növeli felelősségünket és hatáskörünket, s olyan kiterjedt tevékenységi területet ruház ránk, amely felöleli a nemzetiségi élet minden vonatkozását. — Ügy értesültünk, hogy a Nemzetiségi Ta nácsnak Ün a titkára. Ez azt jelenti, hogy ezután kettős funkciója van? — Igen. Éppen úgy, ahogyan Dobos László mint miniszter egyben a Nemzetiségi Tanács elnöke, magam mint a Nemzetiségi Titkárság vezetője egyúttal a Nemzetiségi Tanács titkára is vagyok. A két tisztség szorosan összefügg és kölcsönösen kiegészíti egymást. — Ha már itt /tartunk, elárulhatna valamit, Tolvaj elvtárs, a titkárság összetételéről, munkamódszeréről? — Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy egyelőre jogi és közigazgatási, oktatásügyi. Beszélgetés TOLVAJ BERTALANNAL, a Nemzetiségi Titkárság vezetőjével Kurucz Sándor felvétele művelődésügyi és közigazgatási szakemberekből áll a titkárság. Mindenkinek megvan a maga meghatározott munkaterülete és kompetenciája, ezenkívül mindegyikük egy-egy állandó szakbizottság titkára is, ezáltal szervesen kapcsolódnak a tanács munkájához, mivel szervezik és irányítják e szakbizottságok és ideiglenes munkacsoportok tevékenységét is. Hétfőn rendszerint megbeszéléseink, munkaértekezleteink vannak, a keddet fogadónapnak tartjuk fenn, szerdán belső hivatali teendőket végzünk, a csütörtököt rendszerint vidéken töltjük, a néppel, intézményekkel, iskolákkal, hivatalokkal ismerkedünk, pénteken a heti munkát összegezzük. Közben népgyűléseken, ünnepi esteken is megfordulunk, bemutatókon veszünk részt. Ilyenkor odafigyelünk a nép hangjára, s mi is hallatjuk a hangunkat. A lentieknek igyek szünk magyarázni a fenti eseményeket és szempontokat, mi „fentiek“ pedig igyekszünk érzékenyen reagálni a lent hallott és viselt dolgokra. Ügy érezzük, hogy népünk hajlik az okos szóra, józanul ítéli meg mind a politikai, mind a gazdasági és nemzetiségi helyzetet, bizakodóan tekint jövőjére. Az elmúlt hónapok vádaskodásaira higgadtan és bölcsen válaszolt, nem hagyta magát kiprovokálni. Azt mondják: „... a karaván halad“. Egyik összejövetelen a konkolyhintőkkel kapcsolatban Adyt idézték. „Ki minket üldöz, szívét vágja ki, Ki minket nem ért, önmagát gyalázza.“ — Ezek szerint Ön, Tolvaj elvtárs, optimista? — Alapjában véve igen. Különben nem adtam volna a fejem előbb a pedagógiára, majd a politikára. Volt eset, amikor úgy láttam, hogy könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint egy nemzetiségi részletkérdést megoldani, s nem egyszer úgy tűnt, hogy hiába döngetünk kaput s falat, s már-már fölhagytam minden reménnyel, a józan ész azonban előbbutóbb diadalmaskodott. Eddigi eredményeink is ezt bizonyítják. A jövőre nézve is csak ezt mondhatom. — Véleménye szerint mi az a szempont, aminek a követése megnyugtatólag hatna a nemzetiségekre? — Az, amit a közelmúltban Kós László fogalmazott meg a Valóságban: „Inkább legyenek kihasznátatlan jogok és lehetőségek, mint jo gos követelések és kielégítetlen igények.“ Beszélgetett: MÁCS JÚZSEI?
