A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám

nézték meg a filmet). Az előadás ünnepi jellegű, megjelent a rende­ző, dr. Németh Antal özvegye is, a bevezető és szavalat után ő ol­vasta fel a közelmúltban elhunyt rendező „Egy emberöltő Az Ember Tragédiája szolgálatában“ című írását. A ,^Madách“ című filmről mint műalkotásról nem mondok véle­ményt, nem vagyok kritikus, sem esztéta, különben Is elég megké­sett kritika lenne. A szereposztás parádés, a filmben olyan nevekkel találkozunk, mint Ajtal Andor, jávor Pál, Tímár József, Kovács Károly, Szörényi Éva, Ladomerszky Margit stb. A bemutatás tényét mindenkép­pen dicsérnem kell, hiszen jelentős mértékben hozzájárult a nagy köl­tő-drámaíró népszerűsítéséhez s bi­zonyára sokan lesznek, akik épp en­nek az élménynek a hatására ol­vassák el Az Ember tragédiáját. Tehát a Csamadok JB, a Kármán Kör és személy szerint Ferencz Ferdiijánd fáradozása nem volt hiábavaló. Dr. Németh Antalné ■ Nekem ma már nem rokonszen­ves város Losonc, ezt nem titko­lom, Ennyire elhanyagolt, mosto­hán kezelt város alig van még egy az országban. Losoncnak nincsenek yárosatyál, legfeljebb mostohái. Ha mégis jól érzem Itt magam, azt el­sősorban azoknak köszönhetem, akikről fentebb szó volt. A Csema­­doknak, a Kármán Körnek, az Ifjú­sági Klubnak stb. Tehát a kultúra ápolóinak. Zs. NAGY LAJOS Fényképezte Prandl Sándor Nagyvárostasodtk Losonc guktúl a kígyókat, s ezek most el­lenem fordultak. Voltak már tapasz­talataim, mart Immár tizenhetedszer vettem részt tengeri klgyé gyűjtő és tilmezú expedíción. Hagytam, hogy a kígyó egészen odaússzon a kame­ráig, aztán magam elá húztam a lá­bam az uszonnyal, s amikor a hüllő támadásba lendült, hirtelen megrág­tam. Az így eltalált kígyó összeteke­­redett és lesüllyedt a tengerfenékre. Aztán a másik klgyé támadott, de olyan aróvel, hogy nekiütődött a kamera lencsájánek. Érdekes felvé­tel lett volna, ha tudtam volna fil­mezni. El kellett azonban engednem a fogóját, amelyre már kezdett rá­­fonúdni a kígyó. John úszott oda a zegltségemre s elűzte a hüllőt. Később visszatértünk a kígyókhoz és tizet ttsszefogdostunk közülük. Az­tán észrevettünk egy nagy, csaknem hárontméterez kígyót, amelyik egy koralltömb üregéből nézegetett kife­lé. Ráhúztam a hurkot a fejére, de nem tudtuk kirángatni a korallssirt­­ből. Fel kéllett merülnöm, hogy lé­legzetet vegyek, z szerepemet John vette át. Csakhogy küzben két másik klgyé is megjelent ä színen éz ideg támadta, úgyhogy Johnnak erős rú­gásokkal kellett védekeznie. Aggo­dalommal figyeltem a küzdelmét. Ezek voltak a vadászat legkellemet­lenebb pillanatai. John körül a szú szoros értelmében forrt, örVénjűelt, pezsgett a víz. A hüllők nem vonul­tak vissza, még akkor sem, amikor John jókat hőzott botjával a há­tukra. Amikor végre kimerültén be­mászott á csónakba, kijelentette: Rosszabb ez, mint a küzdelem a cá­pákkal. Biológusok, a tengeri állatok isme­rői azt állítják, hogy a tengeri kí­gyók nem szoktak támadni, ami igaz lehet. Csakhogy ez nem érvényes — mint ahogy e saját bőrünkön meg­győződtünk rőla — a párzáá Idejére. Egy további vadászterületünkön más szórakozásban vúlt részünk. A Sanmerez-zátonyon ott találtuk a „Francis Preston Blair“ amerikai te­herhajó roncsát. A hajút 1945-ben megtámadta és addig üldözte egy ja­pán tengeralattjáró, míg felfutott egy homokpadra, ahonnan aztán partra vetette egy ciklon. Most az ausztrá­liai haditengerészet éleslövézzetnél célként haaznélja. A laguna sekély vize tele van fel nem robbant grá­nátokkal. Hihetetlenül áttetsző a viz a zátony körül. Hemzsegnek a cápák, a tenge­ri klgyúk, a számtalan mindenféle hal. Egyszer zsákmányukat ttldüző négy cápa közeledett felénk. |ohd szigonyára erősített robbanő patron­nal eltalálta az egyik cápát. A raga­dozó kezdett forogni a vízben, majd lesüllyedt a tengerfenékre. A második cápát John csak megsebesítetté, dd ez a társaival együtt szerencsére otthagyott minket. Ugyanitt sikerült értékes zsákmányra szert tennünk — két olyan klgyét fogtunk ugyéntz, amelyeknek hozzsentl csíkozás volt a hátán. A tudományos Irodalom ed­dig csak keresztOslkozású kígyókat Ismer. Amikor már volt vagy húsz kí­gyónk, lefilmeztem, ahogy elveszik tőlük a mérgükéi. Tom palackokbé töltötte á mérget, laboratóriumi vizs­gálatok céljaira. 1:10 006 arányban hígított mérget fecskendeztünk egy egér bőre élé. A kis állat néhány perc múlva kizzenvedett. Tom kiszá­mította, hogy és az oldat egy em­bert tizenöt perc alatt ölne meg. Sajnos a kígyókat nem sikerült élve a kikötőbe szállítanunk, össze­­martik egymást z a mérgezés kö­vetkeztében elpusztultak. Egyetlen­egyet tudtunk átadni a Marlneland tengeri akváriumnak, ahonnan kát nap múlva rejtélyes körülmények kö­­zütt eltűnt. Feldolgozta: — ta —* fizukkal a tengeri hüllőkkel mér nem lehet Játszani. Veszélyesebbek, mint a kobra. Harapásukkal a szervezetbe juttatott méreg azonnal öl, és még nem találták meg az ellenmérgét. Felvételek: Camera Press, London ú A Kármán Kör

Next

/
Oldalképek
Tartalom