A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-12 / 2. szám
nézték meg a filmet). Az előadás ünnepi jellegű, megjelent a rendező, dr. Németh Antal özvegye is, a bevezető és szavalat után ő olvasta fel a közelmúltban elhunyt rendező „Egy emberöltő Az Ember Tragédiája szolgálatában“ című írását. A ,^Madách“ című filmről mint műalkotásról nem mondok véleményt, nem vagyok kritikus, sem esztéta, különben Is elég megkésett kritika lenne. A szereposztás parádés, a filmben olyan nevekkel találkozunk, mint Ajtal Andor, jávor Pál, Tímár József, Kovács Károly, Szörényi Éva, Ladomerszky Margit stb. A bemutatás tényét mindenképpen dicsérnem kell, hiszen jelentős mértékben hozzájárult a nagy költő-drámaíró népszerűsítéséhez s bizonyára sokan lesznek, akik épp ennek az élménynek a hatására olvassák el Az Ember tragédiáját. Tehát a Csamadok JB, a Kármán Kör és személy szerint Ferencz Ferdiijánd fáradozása nem volt hiábavaló. Dr. Németh Antalné ■ Nekem ma már nem rokonszenves város Losonc, ezt nem titkolom, Ennyire elhanyagolt, mostohán kezelt város alig van még egy az országban. Losoncnak nincsenek yárosatyál, legfeljebb mostohái. Ha mégis jól érzem Itt magam, azt elsősorban azoknak köszönhetem, akikről fentebb szó volt. A Csemadoknak, a Kármán Körnek, az Ifjúsági Klubnak stb. Tehát a kultúra ápolóinak. Zs. NAGY LAJOS Fényképezte Prandl Sándor Nagyvárostasodtk Losonc guktúl a kígyókat, s ezek most ellenem fordultak. Voltak már tapasztalataim, mart Immár tizenhetedszer vettem részt tengeri klgyé gyűjtő és tilmezú expedíción. Hagytam, hogy a kígyó egészen odaússzon a kameráig, aztán magam elá húztam a lábam az uszonnyal, s amikor a hüllő támadásba lendült, hirtelen megrágtam. Az így eltalált kígyó összetekeredett és lesüllyedt a tengerfenékre. Aztán a másik klgyé támadott, de olyan aróvel, hogy nekiütődött a kamera lencsájánek. Érdekes felvétel lett volna, ha tudtam volna filmezni. El kellett azonban engednem a fogóját, amelyre már kezdett ráfonúdni a kígyó. John úszott oda a zegltségemre s elűzte a hüllőt. Később visszatértünk a kígyókhoz és tizet ttsszefogdostunk közülük. Aztán észrevettünk egy nagy, csaknem hárontméterez kígyót, amelyik egy koralltömb üregéből nézegetett kifelé. Ráhúztam a hurkot a fejére, de nem tudtuk kirángatni a korallssirtből. Fel kéllett merülnöm, hogy lélegzetet vegyek, z szerepemet John vette át. Csakhogy küzben két másik klgyé is megjelent ä színen éz ideg támadta, úgyhogy Johnnak erős rúgásokkal kellett védekeznie. Aggodalommal figyeltem a küzdelmét. Ezek voltak a vadászat legkellemetlenebb pillanatai. John körül a szú szoros értelmében forrt, örVénjűelt, pezsgett a víz. A hüllők nem vonultak vissza, még akkor sem, amikor John jókat hőzott botjával a hátukra. Amikor végre kimerültén bemászott á csónakba, kijelentette: Rosszabb ez, mint a küzdelem a cápákkal. Biológusok, a tengeri állatok ismerői azt állítják, hogy a tengeri kígyók nem szoktak támadni, ami igaz lehet. Csakhogy ez nem érvényes — mint ahogy e saját bőrünkön meggyőződtünk rőla — a párzáá Idejére. Egy további vadászterületünkön más szórakozásban vúlt részünk. A Sanmerez-zátonyon ott találtuk a „Francis Preston Blair“ amerikai teherhajó roncsát. A hajút 1945-ben megtámadta és addig üldözte egy japán tengeralattjáró, míg felfutott egy homokpadra, ahonnan aztán partra vetette egy ciklon. Most az ausztráliai haditengerészet éleslövézzetnél célként haaznélja. A laguna sekély vize tele van fel nem robbant gránátokkal. Hihetetlenül áttetsző a viz a zátony körül. Hemzsegnek a cápák, a tengeri klgyúk, a számtalan mindenféle hal. Egyszer zsákmányukat ttldüző négy cápa közeledett felénk. |ohd szigonyára erősített robbanő patronnal eltalálta az egyik cápát. A ragadozó kezdett forogni a vízben, majd lesüllyedt a tengerfenékre. A második cápát John csak megsebesítetté, dd ez a társaival együtt szerencsére otthagyott minket. Ugyanitt sikerült értékes zsákmányra szert tennünk — két olyan klgyét fogtunk ugyéntz, amelyeknek hozzsentl csíkozás volt a hátán. A tudományos Irodalom eddig csak keresztOslkozású kígyókat Ismer. Amikor már volt vagy húsz kígyónk, lefilmeztem, ahogy elveszik tőlük a mérgükéi. Tom palackokbé töltötte á mérget, laboratóriumi vizsgálatok céljaira. 1:10 006 arányban hígított mérget fecskendeztünk egy egér bőre élé. A kis állat néhány perc múlva kizzenvedett. Tom kiszámította, hogy és az oldat egy embert tizenöt perc alatt ölne meg. Sajnos a kígyókat nem sikerült élve a kikötőbe szállítanunk, összemartik egymást z a mérgezés következtében elpusztultak. Egyetlenegyet tudtunk átadni a Marlneland tengeri akváriumnak, ahonnan kát nap múlva rejtélyes körülmények közütt eltűnt. Feldolgozta: — ta —* fizukkal a tengeri hüllőkkel mér nem lehet Játszani. Veszélyesebbek, mint a kobra. Harapásukkal a szervezetbe juttatott méreg azonnal öl, és még nem találták meg az ellenmérgét. Felvételek: Camera Press, London ú A Kármán Kör
