A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-11 / 19. szám
Plasztikanyagok A plasztikanyagoknak egyre nagyobb szerepük van a modern ember életében. Mivel nap mint nap találkozunk velük, úgyszólván már nem is vesszük tudomásul, sót megkülönböztetni is alig tudjuk őket egymástól, mert vegyiparunk ma már a legkülönbözőbb közszükségleti cikkeket gyártja belőlük. Az egyes plasztikanyagoknak más és más tulajdonságaik vannak; s ezért meg kell ismernünk őket, hogy a belőlük gyártott különböző készítményekkel meg lehessünk elégedve. Hogyan különböztessük meg hát a plasztikanyagokból gyártott közszükségleti cikkeket? A plasztikanyagokból készült közszükségleti cikkeket mindig aszerint Ítéljük meg, hogy milyen célra vásároltuk őket. Az egyiknél az a fontos, hogyan viselkedik a hő hatására, a másiknál, hogy egészségügyi szempontból megfelelő-e, s ha esetleg ételek tárolására szolgáló edényekről van szó, nem befolyásolják-e a bennük tartott étel Izét és szagát. A plasztlkanyagokat általában két nagy csoportba oszthatjuk. Míg az úgynevezett termoszetek csoportjába tartozók elbírják a magasabb hőmérsékleteket is, addig a termoplasztok nem tűrik a magasabb hőfokot. Már ebből az egyszerű felosztásból is nyilvánvaló, hogy a plasztikanyagokkal kapcsolatban legalább bizonyos alapvető ismeretekkel kell rendelkeznünk. Plasztikanyagokból készülnek a különböző háztartási, illetve kempingezéshez szükséges cikkek, melyek nem túl törékenyek és kellemes színükkel, formájukkal egyben díszítőelemként is szolgálhatnak. — Az alábbiakban a legismertebb plasztikanyag-fajtákkal szeretnénk olvasóinkat röviden megismertetni. Melaminok — körülbelül 70 C° hőmérsékletet bírnak ki deformálódás veszélye nélkül; jól ellenállnak a gyengébb savaknak, zsíroknak és olajoknak. Egészségügyi szempontból kifogástalanok; ez ételek nem kapnak tőlük semmiféle ízt vagy szagot. A legkülönbözőbb színárnyalatokban gyárthatók, és ezért egyaránt alkalmasak poharak, csészék, tányérok, tálak, tálcák, só-, paprika- és borstartók, élelmiszeres, ill. szappanos dobozok, palackdugók, termoszburkolatok stb. készítésére. PEV — ezzel a rövidítéssel általában a nagynyomású polietilént szokták jelölni. A belőle gyártott készítmények viaszos fényűek, ill. tapintásúak, rugalmasak és gyakorlatilag úgyszólván törhetetlenek. Az ételek sem kapnak tőlük mellékízt vagy szagot. 55 C°-ig jól bírják a meleget. Egészségügyi szempontból teljesen kifogástalanok. A nagynyomású polietilénből többek között gyermek-fürdőkádakat, mosdókat és mosogatókat, különböző edényeket, palackokat, tölcséreket, dugókat, kannákat, dobozokat és még számos más közszükségleti cikket gyártanak. PEN — az alacsony nyomású polietilén jelölésére szolgál, melynek hasonló tulajdonságai vannak, mint a PEV-nek, azzal a különbségiéi, hogy a belőlük készített tárgyak a magasabb hőmérsékletet is kibírják. A PEN olvadási pontja 128 C°, s ezért az alacsony nyomású polietilénből gyártott készítményeket főzéssel sterilizálni is lehet. — Főként tejeskannákat, evőeszköz-tartókat, gyümölcsmosó tálakat stb. készítenek belőle. PP — polipropilén elsősorban nagy vegyi ellená'.lóképességével tűnik ki. Különböző színárnyalatokban gyártják. A belőle készült tárgyak, pl. a tea vagy kávé tartós hatására sem fakulnak meg. 100 C°-os hőt is kibírnak. Hasonló készítményeket gyártanak belőle, mint az alacsony nyomású polietilénből. PS — polisztirén: további műanyag, mellyel szintén gyakran találkozunk. Átlátszó, magasfényű, kemény, ám egy kissé törékeny. Hőálló képessége —40 C°-től egészen + 70 C°-íg terjed. Higiéniai szempontból teljesen kifogástalan: íz- és szagmentes; jól ellenáll a lúgoknak, savaknak, alkoholoknak és ásványi olajoknak. Aceton, benzin és triklóretílén hatására felülete deformálódik, összezsugorodik. Többnyire poharakat, csészéket, különböző élelmiszeres dobozokat, kanalakat stb. gyártanak belőle. PSH — szilárd polisztirén — hasonló tulajdonsága van, mint a pollsztlrénnek. Átlátszó, kissé tejszínű, ám telt színárnyalatokban is előfordul. Tartós fény hatására azonban idővel kifakul. Hasonló készítményeket gyártanak belőle, mint a PS-ből. PMMA — polimetilmetakrilét — magasfényű, átlátszó, viszonylag szilárd és könnyű műanyag. —70 C°-tól + 70C°-ig minden hőmérsékletet jól kibír. A hirtelen hőmérsékletváltozás sem árt neki. Jól ellenáll a gyenge savaknak, lógóiknak, valamint a zsíroknak és olajoknak. Főként fürdőkádakat és mosogatókat s egyéb közszükségleti cikkeket készítenek belőle. PA — poiiamid — szaru-jellegű plasztikanyag, mely —50 C°-tól +80 C°ig minden hőmérsékletet kibír. Nem ártanak neki az olajak, zsírok, egyéb üzemanyagok és alkoholok. Kiválóan alkalmas üzemanyagtartályok és szűrők stb. gyártására. PVC — poiivinilklorid — csupán 45 C°-lg (bírja a meleget. Egyáltalán nem hatnak rá sem az ásványi olajak, sem a savak. Teljesen szagtalan; színe sárgás, esetleg sárgásbarna. Egészségügyi szempontból csupán néhány fajtája kifogástalan. Ezért leginkább olyan tárgyak készítésére használják, melyek nem kerülnek érintkezésbe élelmiszerekkel. Pl. virágcserép-burkolatok stb. ■ Meggyőződésünk, hogy olvasóink e rövid ismertetés ellenére sem » fogják tartósan megjegyezni a háztartási boltokban -- „Kuchyfíské Po tfeby OPZ“ — kapható valamennyi plasztikanyag Jellegzetes tulajdonságait. Tanácsadásunk egyetlen célja csupán az volt, hogy íigye'meztessük kedves vevőinket arra, hogy nem minden plasztikanyag felel meg minden célra. Ezért a plasztikanyagból készült cikkek vásárlásakor forduljanak mindig bizalommal boltjaink elárusítóihoz, akik készségesen tájékoztatják önöket a kiválasztott áru valamennyi fontos tulajdonságáról, mivel jelszavunk: Minden vevő — kedves vendégi R
