A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-27 / 17. szám
új fegyverei 4. ' „Gondolkodó“ fegyverek? Nincs módunkban felsorolni mind ízt a 805 titkos fegyvert, amelynek előállításán tudósok és technikusok tízezrei dolgoznak, az eddigi kutatások irányáról azonban szólhatunk néhány szót. Az egyik legeredetibb elgondolás a következő: nem magát az ellenséget kell megtámadni, hanem annak titkos iratait, dokumentumait. Az első pillanatban ez nem hangzik túl reálisan... Es mégis a szóban forgó dokumeutumok nélkül lehetetlen ma már háborút viselni. A legkülönbözőbb fényképfelvételek, lőtáblázatok, előírások és parancsok, valamint táviratok nélkül minden háborús összetűzés szinte lehetetlen. Ezért például, ha feltalálnák az ún. gáz-katalizátort, melynek hatására — normális hőmérséklet mellett — minden papír porrá változna, az ellenség teljesen harcképtelenné válna. Ez valóban abszolút fegyver lenne. Az ellenség „kikapcsolásához“ például az is elegendő volna, ha harci kedvét valamiképpen megbénítanák. Az effajta pszichológiai fegyvereket már behatóan tanulmányozzák; sőt, állítólag már ki is próbálták. Az amerikaiaknak sikerült bizonyos vegyi anyagokkal úgy „demoralizálni“ a macskákat, hogy elfutottak az egerek elől. Ami pedig azt illeti, hogyan lehetne az ellenséget rákényszeríteni, hogy az illető anyagot a szervezetébe juttassa, a dolog nagyon egyszerű; valamiképpen bele kell keverni az ivóvizébe. Ha ezt meg lehetne valósítani, néhány órán belül az egész ország elveszítené harci kedvét, más szóval: nem lenne hajlandó semmilyen körülmények között harcolni. Egyidejűleg a legkülönbözőbb hatásos védőfegyverekkel is kísérleteznek. Ezeknek egyike az ún. „erő-függöny“, mely olyasvalami lenne, mint az atommagot körülvevő védőburok — csakhogy sokkal erősebb kivitelben. Az ilyen ,-,erő-függönyök“ könnyen meg tudnák állítani a levegőben a rakétákat. A rakéták ellen — amint azt már az előzőek során említettük — szintén igen hatásosan fel lehetne használni a gömbvillámot. A tudomány ezt meglehetősen sokáig megvalósíthatatlannak tartotta. Mivel az elektronok kölcsönösen taszítják egymást, elméletileg kizárt dolog, hogy a levegőmolekulákkal viszonylag oly szilárd gömböt alkossanak, mely percekig kering a lakásban, behatol a kéményen és az ablakon át távozik. Ezt a jelenséget már a második világháború előtt tanulmányozták, sőt a francia Mathias érdemeként Clermont—Ferrandban laboratóríumilag elő is állították. Huszonöt esztendővel később Kapica szovjet fizikus kidolgozott ezzel kapcsolatban egy elméletet, amely szerint a gömbvillámot meglehetősen szilárd állapotban lehet tartani a termonukleáris energiával folytatott kísérletek során keletkezett erők segítségével. Ez a fajta villám valami módon koncentrálja a közönséges villám által rövidhullámok formájában kibocsátott energiát. A tudósok és tervezők fantáziája eddig nem tapasztalt mértékben működésbe lépett... Egymást követték az ezzel kapcsolatos újabbnál újabb feltételezések és laboratóriumi kísérletek. Ha tetszés szerinti nagyságú és erősségű gömbvíllámot lehetne előállítani és azt közvetlenül a hullámkötegekben vezetni, ez csaknem elérné a fény sebességét és igen hatásos rakétaelleni fegyvert képviselne. Egész könnyen meglehet, hogy a Szovjetunió légiterét védő úgynevezett „kék övezet“ is ilyen gömbvlllámokat kibocsátó készülékek rendszeréből áll... A rakéták ellen igen eredményesen fel lehet használni a laser-sugarakat is. Ismert tény, hogy ez a készülék igen vékony kötegű nagyon intenzív fénysugarakat bocsát ki, amelyek különböző távoli objektumokat is fel tudnak gyújtani. Sajnos, a laser-sugarak hatótávolsága még meglehetősen korlátozott. A 34 kW-os határon túl a sugárnyaláb pályája mentén felrobban a levegő, mely a sugarak energiájának legnagyobb részét elnyeli. Magasan a föld fölött, a nagyon ritka atmoszférában, s természetesen még inkább a bolygók közötti térben a lasersugarak’ ható távolsága úgyszólván korlátlan. Ha sikerül a laser-készüléket egy olyan rakétára szerelni, mely nagy magasságokig fe! tud hatolni, a laser-sugarak segítségével a meglehetősen nagy távolságban levő ellenséges ra kátékat is fel lehet' gyújtani. Pusztító hatásának minden esetben el kell érnie a 100 kilométert. Itt azután már csupán a célzás pontosságától függ majd a teljes siker ... És ezzel a kutatás egy további speciális ágazatára kívántunk némi fényt deríteni. Az ideális dolog e téren az lenne, ha a legkülönbözőbb fegyvereket — beleértve a klaszszikus fegyvereket is — afféle intelligenciával, gondolkodóképességgel lehetne ellátni. Nagyon hasznos lenne például, ha olyan aknákat tudnának gyártani, amelyek csupán az ellenség tankjait vagy hajóit pusztítanák el. Habár ez a probléma végképpen megvalósíthatatlannak látszik, a felfedezők nem veszítették el a reményt. A megoldás itt valószínűleg az „alakok felismerésével“ függne össze. Egy más példa: köztudott, hogy az elektronikus gépek el tudják olvasni a géppel írott szövegeket is; most már léteznie kellene egy olyan berendezésnek, amely képes felismerni az egyes betűket, meghatározni alakjukat a kézirat egyedi sajátosságaira való tekintet nélkül. Egy ilyen készülék felolvasásokat végezhetne vakok számára, szükségtelenné tenné az elektronikus számítógépek lyukkártyáit, meg tudná különböztetni a barátot az ellenségtől stb. A formák felismerésével jelentkező problémák megoldására javasolt eddigi eljárások még túlságosan költségesek és bonyolultak, és ami a legkellmetlenebb: nem nagyon megbízhatók. Egy további dolog, amit a tudósok szeretnének felfedezni: a láthatatlanság titka, mely ma már nem tartozik a mesék birodalmába. Már léteznek olyan műanyagok, melyek „elhajlítják“ a fényt. Szakértők véleménye szerint ezek jól megfelelnének a gépkocsik műszerfalának készítésére. Egy ilyen műanyagból készült henger például bizonyos feltételek között a gyalogost vagy tankot elölről láthatatlanná tenné. (Fölülről természetesen láthatók lennének.) E rejtély megoldására már számos javaslat hangzott el. A fizikusok úgy válik, hogy a fény eleme, a foton nem egyszerű; állítólag két további’elemi részecskére: neutrínóra és antineutrlnóra bontható. Ha sikerülne a fotont egy bizonyos objektum (ember, repülőgép) felületén Jelbontani és a túloldalon ismét „egyesíteni“, a láthatatlanság kérdése egyszeriben valósággá válna ... Habár egyelőre itt még nem tartunk, annyit azonban már sikerült elérnünk, hogy — egészen más módszerekkel — a repülőgépeket, legalábbis a radarok „szemel“ számára láthatatlanná tegyük. Ezeket a különleges bevonattal ellátott repülőgépeket ennek ellenére föl lehet fedezni ultrarövidhullámok segítségével. A kémtevékenység és a kémelhárltás az utóbbi időben egy jelentős találmány felfedezésére, illetve tökéletesítésére vár. Meg kelle ne találni ugyanis a módját, hogy egy bizonyos dokumentumot csakis az arra illetékes személy olvashassa el. Már most is léteznek olyan papírok, amelyek lángra lobbannak vagy megfeketednek, ha közönséges fény éri őket. A szakemberek ma egy abszolút szilárd boríték felfedezésén fáradoznak. E különleges borítékok nagyon kemény plasztikanyagból készülnek és csupán speciális vegyi oldószerekkel „bonthatók fel“. Ha valaki egy ilyen borítékot mechanikus eszközökkel (fűrész, véső stb.) akar felnyitni, tartalma, vagyis a levél azonnal felrobban. Természetesen jóval többet tudunk arról, hogy milyen óriási fejlődésen ment keresztül a fényképezés és filmezés a modern hírszerzés szolgálatában, Illetve a. kémelhárításban. Az egy milliméteres filmmel működő miniatűr kamerák, a gyufaszálnál is kisebb fényképezőgépek s a gyűszűnyi nagyságú magnetofonok ma már szinte nélkülözhetetlen kellékei a megbízható hírszerzésnek. Legújabban egy olyan különleges fényképezőgép fejlesztésén dolgoznak, amely infravörös és ibolyántúli sugarakkal is képes felvételeket csinálni. Az utóbbi időben a tudósok egy olyan berendezést akarnak konstruálni, mely bizonyos konkrét energiát (hang, fény, különböző rezgések, röntgensugarak) elektromos árammá, az így nyert áramot pedig ismét jelzésekké képes átalakítani. Valamennyi titkos szolgálat leghőbb vágya, hogy az idegen országok vezető államférfiéit egy olyan készülékkel lássák el — természetesen tudtukon kívül —, amelylyel az űrhajósok érverését követik. Minden bizonnyal nagyon tanulságos lenne lehallgatni bizonyos államférfi szívműködését egy fontos beszéde közben. Ebből ugyanis következtetni lehetne arra, hogy az illető mennyire gondolja őszintén azt, amit éppen mond. Más szóval ez azt jelenti, hogy — anélkül, hogy tudna róla — alá lehetne vetni egy ún. hazugság-detektor próbának. Habár mindez meglehetősen valószínűtlenül hangzik, megvalósítása elméletileg nem lehetetlen. Elegendő lenne egy olyan parányi készüléket szerkeszteni, melyet az illető államférfi öltönyébe, karórájába, esetleg kitüntetéseibe csempésznének ... (Folytatjuk) EH3T9
