A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-27 / 17. szám
az EZEREGY ÉJSZAKA mesevilágát idézik if értékes perzsaszőnyegek -jlr bőr ülőkék, papucsok, táskák if intarziás ékszerdobozok, tányérok if réz ötvösmunkák - kannák, vázák, tálak if ezüst gyűrűk, brossok, karperecek / az ORIENT boltokban - BRATISLAVA, ÁPRILIS 4 TÉR 2- BRATISLAVA. MALINOVSZKIJ ÜT 24 SAZKA SPORTKA Fél! Mit csináljak, hogy ne féljen? Iszonyatos a sötétség. Fogvacogva fekszik ágyában a gyerek, a sötétség ijesztő rémképekkel telik meg. Ez a félelem a kisebb gyereket sokszor még akkor is szorongatja, ha anyja el se ment hazulról, csak a konyhában, vagy a másik szobában foglalatoskodik. De még idősebb korban is összeszorítja a szívét, ha egyedül marad a lakásban. De hát miért kell a gyereknek félnie? A gyerek azért fél — mert gyerek. Nem „öröklött tulajdonsága“ a félelem, de helyzetéből következik. Keztetben nem önálló lény. Az az életközösség ami az anyát a mőhében növekedő magzattal összeköti, még sokáig megmarad a születésen túl is. A kismajom hónapokon át anyja szőrébe kapaszkodva tölti életét, veszélyben később is belekapaszkodik. — A kapaszkodás vágyát a gyereknél is megtaláljlk. A szó fizikai értelmében is az újszülötteknél, lelkileg pedig még hosszú éveken át. A csecsemő minden szükségletét az anya — vagy anyahelyettes — elégíti ki, e segítség nélkül elpusztulna. Csoda-e ha a tehetetlen kisgyerek fél? Fél elsősorban az egyedülmaradástól — hiszen ez, ha visszavonhatatlanul bekövetkezne, a világ végét Jelentené számára. Félelme a sötétségtől tulajdonképpen csak ennek az egyedüllét-félelemnek egyik változata. A sötétség teljes magány számára, hiszen még az ismerős tárgyak sem biztatják jelenlétükkel. A félős gyerekek elkeseredett mamái azt mondják persze, hogy ismernek ők bizony olyan gyerekeket, akik nem félnek. Ez" lehetséges. Igaz, a gyerekek egy része nem tud félelmeiről, szégyellt, magába zárja (sok felnőtt emlékszik vissza félelmeire, amikről annak idején senki sem tudott. J De valóban akadnak kevéssé félős gyerekek is. Ez részben az életkoron — a félelemérzés általában három-hat év között tetőzik — részben a gyermek általános biztonságérzésén múlik. Ha a gyereknek nagyon Jók az eddigi tapasztalatai, ha sohasem csapták be (anyuka mindjárt visszajön“, „a doktorbácsi szúrása nem fog fájni“), ha ennek folytán egész személyisége kiegyensúlyozott és magabiztos, akkor a félelem — sötétségtől, egyedülléttől, az állatoktól, vagy bármi mástól —kevésbé gyötri. Azoknak az anyáknak, akik azt kérdezik, hogy mit tegyenek, hogy gyermekük ne féljen, ezzel már félig válaszoltunk is. Minden, ami a gyermek bizalmát és önbizalmát növeli, egyben csökkenti félelmeit, semmiképpen sem csökkenti azonban a szemrehányás, vagy ha kigúnyolják. E mellette állás első feltétele természetesen az, hogy a gyereket nem hagyjuk egyedül a lakásban. Ezt az áldozatot a fiatal anyáknak — vagy az apáknak (hiszen az apa is helyettesítheti a halaszthatatlan dologban távol levő anyát) bármilyen nehéz is, meg kell hozniuk. A bizalomébresztő „mellétté állás“ nemcsak a félelemkeltő helyzetekre vonatkozik, hanem a gyermekhez való egész kapcsolatunkra, a ház légkörére, mindarra, amiből a gyerek látja, érzi, hogy szeretjük, hogy fontos számunkra. Mindebből az is következik, hogy a gyerek félelmét legjobban az fokozza, ha nem lehet biztos szavunkban, viselkedésünkben. Ne figyelje ágyából dobogó szívvel, hogy csapődlk-e az előszobaajtó, nem megy-e el hazulról anyuka. A gyereket nem megedzeni kell a félelemre, hogy. kibírja valahogyan, hanem elérni azt, hogy félelemmentessé váljék. A gyerek félelme számunkra csak kényelmetlen, de neki igazi nagy szenvedés. A Képes Ojság nyomán rrm20
