A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-13 / 15. szám
tak, — De menjünk csak szépen sorjában. Noha a Gyűgy k#zség melletti források vizének gyógyító hatását már meglehetősen rég ismerték a környékbeliek, a tulajdonképpeni fürdő még húsz évvel ezelőtt sem volt több, mint egy fabarakkban elhelyezett néhány régi kád és egy nyitott medence. A helyi források vizének alapos vegyi elemzése és az ezzel kapcsolatos geológiai vizsgálatok, próbafúrások minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a gyűgyi víz mind gyógyhatás, mind a források vízbőségének tekintetében hazai viszonylatban szinte egyedülálló. Ennek megfelelően egészségügyi szerveink elhatározták, hogy Gyűgyöt minél előbb hazánk egyik legnagyobb fürdőhelyévé építik ki. A múlt évben üzembe helyeztek egy modern fürdőházat és ebben az esztendőben kerül sor a nagy vízgyógyintézet befejezésére, és megkezdik egy további kétszáz ágyas szanatórium építését is. Gyűgyfürdő így néhány éven belül 1200 páciens számára nyújt majd gyógyulási lehetőséget. (Az összehasonlítás kedvéért megemlítjük, hogy Trencsénteplicnek ez idő szerint ötven ággyal kisebb a kapacitása.) Gyűgy a tervek szerint egyúttal a környék üdülőközpontja is lesz. Ezért tervbe vették az egész objektum közművesítését. A távlati tervekben szerepel többek között egy további szálló, sportuszoda és kulturális központ felépítése, valamint egy nagy kiterjedésű park létesítése is. Az illetékes szlovák központi szervek tervei értelmében Gyűgy tíz éven belül hazánk egyik legnagyobb és legkorszerűbben felszerelt fürdőhelye lesz. # * # Fürdőhelyeink korszerűsítése során a rimaszombati járásban levő Csízfürdőről sem feledkeztek meg. Noha a fürdőépület berendezése meglehetősen elavult, és karbantartása minden évben nagy összegeket emészt fel — ez az egyetlen erős jód- és brómtartalmú ásványvizünk, mely a nyirokmirigyek és nyálkahártya megbetegedései, valamint a nemi és vérbajok, a vese, máj, agy- és gerincvelőbántalmak s a különböző női bajok ellen egyaránt sikeresen alkalmazható. Jelenleg a fürdőépületek és a szálláshelyek nincsenek egy helyen. Részben a község mögötti dombon, részben magában a községben vannak elhelyezve. A faluban levő épületek, sajnos, már nem felelnek meg a korszerű igényeknek, ezért ezeket nem is fogják felújítani inkább a források körül létesítenek egy csinos parkot. Az új fürdőépületeket a község szélén építik majd fel. Habár Csízfürdő kapacitását nem kívánják kibővíteni — a jövőben is kb. 200 ágy marad — berendezését lényegesen modernizálják, környezetét pedig szebbé, kellemesebbé teszik. * # # Az első Csehszlovák Köztársaság idején Stószfürdő a haladó értelmiség nyaralóhelye volt. Itt él ma is Fábry Zoltán, s ide járt többek között VI. dementis, Jegek stb. is. Stósz ma a teljesen elhanyagolt fürdőhelyek képét nyújtja. A gyerekeken kívül az uránbányák szilikózisban megbetegedett dolgozóit gyógyítják itt. Stőszon ugyanis nem gyógyvízzel kezelik a betegeket, hanem a különösen tiszta, gyantás illóolajokkal telített ózondús levegővel. Mivel kevés klimatikus gyógyfürdőnk van kimondottan gyermekek számára, Stószból speciális gyermekgyógyintézetet szeretnének létesíteni. A szálláshelyek kapacitása (250 ágy) megmaradna, csupán az intézet berendezését korszerűsítenék a mai követelményeknek megfelelően.-jl-P. Havran felvételei. .Sajnos' itt nem bort, csupán csizi vizet mérnek A stúszi ózondús levegőben a reggeli torna is gyógyít £ jj ßSS w»#>Mm szerezzenek másoknak és maguknak is. És ki tudja, kinek nagyobb az öröme? Hiszen nem vitás, hogy adni jobb, mint kapni. Ezért nem tekinthető koldulásnak ez a nemes akció, mely a smíchovi bolthelyiségből Indult el néhány megértő lélek jóvoltából s lassan az egész országra kiterjed. Nem is olyan régen még elítéltük az adakozásnak ezt a módját. — Nálunk nincsenek koldusok — mondogattuk. Az idén azután mégiscsak felújítottuk ezt a régi, szép szokást, melyért ugyanúgy nem kell szégyenkeznünk, mint az S. O. S. gyermekfalu akcióért, vagy akár a köztársasági alapra rendezett gyűjtésért. Amint ismeretes, az eredmények semmiképpen sem megvetendők, különösen ma nem, jelenlegi, rózsásnak nem nevezhető gazdasági helyzetünkben ... De térjünk csak vissza a volt drogériáiba azon a napon, amelyen — minden túlzás nélkül — tömegesen keresik fel a nagylelkű adakozók a bolthelyiséget. Míg a csütörtök a megajándékozottak napja, kedden az anyagi gondokat nem ismerő, jól öltözött polgárok járnak ide. Elhozzák mindazt, amire már nincs szükségük, amit többé nem használhatnak. Ám senki se higgye, hogy a gyűjtőközpontban „uraságtől levetett“, kopott, piszkos vagy foltozott rongyok éktelenkednek, amelyeket undorral vesz kézbe az ember. Nem, erről szó sincs, hiszen ez nem jelentene segítséget. A kényes ízlésűek, akik megunták divatjamúlt, de még jó állapotban levő ruháikat, örömmel szabadulnak meg 'tőlük, ha tudják, hogy ezzel jót tesznek másoknak... —- Jó állásom van, a férjem is eleget keres, megengedhetjük magunknak, hogy ruhatárunkat időnként felfrissítsük — mondja egy ápolt külsejű 40 év körüli asszony, miközben meleg házicipők, férfiingek, flanell pizsamák, kötött pulóverek és egy télikabát kerülnek elő bőröndjéből. A kinőtt gyermekcipők sarkát még meg is javíttatta, a fehérneműt kimosta, kivasalta, hogy — amint mondja — jó érzéssel gondoljanak az öregek. Rend a lelke mindennek Az átvételnél a „személyzet“ bevezeti egy könyvbe az ajándékozók nevét és címét, persze, csak ha ezzel egyetértenek, mert gyakoribb eset, hogy miután hálára nem tartanak igényt, nem kívánják megnevezni magukat. Ezért azután többnyire csupán jegyzőket készítenek az átvett holmikról. A kiadott ruhadarabokat pedig egyszerűen törlik a leltárból. Enélkül elképzelhetetlen volna az áttekintés és az, hogy puszta kézmozdulatra is megtalálják, amit keresnek. Mert nemcsak a különböző ruhaneműk, de még a nagyságuk is nyilvántartást Igényel, ha azt akarják, hogy a rászorultak megfelelő nagyságú holmit kapjanak. Igaz, kezdetben ez nem járt nagy fejtöréssel. Akkor még nem sok helyet foglaltak el az ajándékok. Megtömték velük egyetlen szekrényüket, ami pedig nem fért el az almáriumban, azt a szétosztásig a falba vert kampósszögekre akasztották. Csakhogy rövidesen futótűzként terjedt el a híre ennek a jótékonysági akciónak... Ki hitte volna, hogy mindkét részről; megajándékozottak és az ajándékozók részéről is oly élénk érdeklődés lesz az eredmény? Nem is maradt más hátra, mint további szekrényekről gondoskodni, mégpedig egyre többről. Csodák csodája, még a bútorok beszerzése sem okozott problémát, hiszen ilyesmi is akad a régi háztartásokban. Ezzel magyarázható, hogy annyi ma itt a bútor, hogy egy centiméternyi fal sem maradt üresen. Rendetlenségnek tehát nyoma sincs, hacsak a bútorokon egymás hegyén-háitán lustálkodó dobozokat nem tartjuk feleslegesnek. Csakhogy ezekre is nagy szükség van itt. Minél több a kísebb-nagyobb doboz, annál jobb. Honnan teremtik elő őket? Megértő, jó emberek szerencsére a boltosok között is akadnak. A rövidárú-kereskedésekben, drogériákban sok értéktelen skatulya, papír ős spárga hever parlagon, amit a gyűjtőihelyen nagy becsben tartanak és Jól felhasználnak. A holmi egy részét ugyanis vidékre küldik, azoknak, akik nincsenek olyan előnyös helyzetben, hogy itt Prágában személyesen válasszák ki maguknak azt, amire szükségük van. A gyermekholmit persze a gyermekotthonok kis lakói kapják. A sarokban álló rozoga, kimustrált kocsi megkíméli a „személyzetet“ a cípekedéstől. Azon tolják el a súlyos terhet a postára. Ha kell, naponta többször is ... Mert áldozatkészségük nem ismer határt. * * • A smíchovi volt bolthelyíség ajtókilincse kézről kézre jár. Meghitt, otthonos Itt a légkör. A „fogyasztókkal“ mindenki kedves, mégha üres is a zsebük. Hiába keresnénk itt az oly gyakran kifogásolt közönyt. Nyoma sincs. És ez a jó, mert összefogás és egymás támogatása nélkül mit sem érne az élet. KARDOS MARTA
