A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám

kérdés és dllomjogi megoldása

zetiség fogalmának nincs általánosan elismert és elfogadott meghatározása. Próbáljuk a definíciót megközelíteni a genezis alapján, nézzük meg, ha vázlatosan Is, hogy mikor, hogyan, miért és hol keletkezik kisebbség, majd nemzetiség.

Kisebbség keletkezik:

1. önkéntes településsel (legfőbb formája a kivándorlás — gazdasági vagy politikai okok következtében);

2. telepítéssel (főleg a feudalizmusban a jobbágyság telepítésével; ez a csoport később a nemzetállamok kialakulása után nemzetiségi kisebbséggé válik];

3. a nemzetállamok megalakulásával (ha az országhatár nem esik egybe az etnikai határral), illetve — ami gyakoribb — a nemzetállamok államhatárváltozásaival (abban az esetben, ha az ü] határ nem esik össze az etnikai határral).

A kisebbségek kialakulásának fentebb említett három fő formája hozta létre a ma is létező „nemzeti kisebbségek“ három fő kategóriáját. Ezek a következők:

1. egy adott állam területén szórványosan élő személyek közössége;

2. egy adott állam belsejében (határaitól , viszonylag távol) relatíve kompakt egységben — legalább bázis-helyeken — élő népcsoport,

3. egy adott állam határa mentén relatíve kompakt egységben élő olyan népcsoport, melyet eredeti nemzetétől (anyanemzetétöl) csak az országhatár választ el.

Mind a három keletkezési körülmény és mind a három létező fő típus azonos abban, hogy egy nemzetnek egy része — minden átmenet, fejlődési fokozat nélkül — új társadalmi körülmények közé kerül. Egyedei, mivel kiváltak egy történelmileg kialakult tartós közösségből, az üj feltételek között új „kisebbségi“ életformára kényszerülnek — s bár megőrzik eredeti nemzetük nyelvét, hagyományait stb. — nem szerves részei már annak. De nem válnak tagjává annak a másik történelmileg kialakult tartós közösségnek (nemzetnek) sem, mellyel azonos lesz államuk, területük, gazdasági életük, azonosak lesznek politikai, társadalmi stb. viszonyaik. Kétgyökerű életet kezdenek élni. Önnönmagukat és helyzetüket idegen szemmel nézik és ítélik meg: vagy az eredeti nemzet, vagy az új társadalmi közösség szemével. Az egyedeknek ez az atomizált halmaza mindkét oldalról nézve — „kisebbség“. Egy idő után — melynek tartama számos tényezőtől függ — kialakul sajátos reagálási módjuk, közös lelki alkatuk, kultúrájuk ős saját szemléletük. Saját életet kezdenek élni, minőségileg lesznek mássá, mint kisebbséggé válásukkor voltak. Érdekazonosságon épülő, kollektív tudattal rendelkező, saját jellemjegyekkel bíró társadalmi alakulattá válnak — nemzetiséget alkotnak.

Ha a kisebbségek kialakulásának és felosztásának, valamint a nemzetiséggé válás genetikájának ezt a gnoszeologiáját és levezetését elfogadjuk, nagy lépést tettünk afelé, hogy meg tudjuk határozni a nemzetiség fogalmát. Mielőtt kifejteném véleményemet, szeretnék ismertetni néhány ma is használatos meghatározást — hivatkozva arra, hogy a nemzetközi jog és szakirodalom túlnyomó részt a kisebbség fogalmát használja. Nemzetiség:

1. az egyazon nyelvet beszélő nagyobb csoport, mely összetartozősága tudatában magát külön személyiségnek tekinti;

2. szilárd etnikai, vallási vagy nyelvi hagyományú és sajátosságú, nem túlsúlyban levő csoport, mely különbözik a lakosság nagyobb részétől;

3. olyan lakosai valamely országnak, akik nemzetiségük, nyelvük vagy vallásuk tekintetében különböznek az illető állam lakosságának többségétől, tudatában vannak kisebbségi voltuknak és megvan bennük az akarat, hogy megóvják népi, nyelvi vagy vallási sajátosságukat.

■ * Sorolhatnánk tovább, de az eddigi példák is

mutatják, hogy e definíciók három alapismérvből indulnak ki; ezek

1. az eltérőség jegyei,

2. a kisebbségi lét számszerű viszonylata,

3. az akarati tényező.

Sem az eltérőség hangsúlyozása, sem a kisebbségi lét számszerű viszonylatából való következtetés levonás nem lehet definíciónk megnyugtató és más fogalmat kizáró alapja. Ezek a kiindulási pontok nem fogadhatók el, hisz ebben a formában e definíciók bármelyike a számszerűen kisebbségben levő nemzet meghatározására is szolgálhat, egy-, két- vagy több nemzetiségű államban. Az akarati tényezőből, az együvé tartozás, illetve az együvé tartozni akarás tudatából sem ifidulhatunk ki, mivel erről egyrészt ugyanaz mondható el, mint az előbbiekről (vagyis, hogy a nemzetet is jelölhetné) másrészt anélkül, hogy a tudati-akarati tényező Jelentőségét lebecsülnénk, szükségesnek mutatkozik az objektív külső jellemjegyek meghatározása is.

Közös vonásuk és hiányuk az idézett meghatározásoknak az is, hogy egyik sem tételez fel kapcsolatot a nemzet fogalma és a kisebbségnemzetiség fogalma között, illetve — más oldalról nézve ugyanezt a kérdést — el sem választja őket egymástól.

Egyik sem mondja ki ugyan azt sem, hogy a nemzet és a kisebbség vagy nemzetiség azonos fogalom, de a kérdést sem teszi fel, hogy ha nem azonosak, akkor mi a kettő között a különbség. Egyik sem indul ki a kisebbségnemzetiség keletkezésének körülményeiből, s így nem is juthat el egy olyan gondolatmenet kialakulásához, mely szerint a nemzetiség nemcsak azért nem nemzet, mert saját nemzeti államhatalmi szervek híján — esetleg más okoknál fogva is — nincs a fejlődésnek a nemzetre jellemző fokán, hanem azért sem, mert a nemzetté válás stádiuma után vált ki eredeti nemzetéből — anyanemzetéből —, s így egy meglévő és államot szervező nemzethez elszakíthatatlan szálak fűzik, bár tőle különváltam más társadalmi-termelési feltételek és politikai-gazdasági körülmények között, huzamosabb ideje más nemzet szervezte állam keretében él, és sajátos lelkialkattal rendelkező társadalmi közösséggé vált.

Az elmondottak alapján a nemzetiség fogalmának meghatározásakor a következő elvekből indulhatunk ki:

1. A nemzetiség történelmileg része egy adott nemzetnek, mely azonban ma már nem részegész viszony, hanem a legközelebbi testvériség! viszony, melyet az azonos nyelv és történelem, valamint a közös kultúra és hagyományok tesznek megbonthatatlanná.

2. A nemzetiség más államszervező nemzet — vagy nemzetek — gazdasági, politikai, kulturális és államközösségében él, velük azonos termelési-társadalmi körülmények és közös ideológiai, kulturális hatások alatt.

3. A nemzetiség saját jellemjegyekkel és sajátos lelkialkattal rendelkező s társadalmi érdekazonosságon épülő, kollektív tudattal bíró csoport.

Mindezekből megalkothatunk egy leíró, magyarázó meghatározást a következőképpen:

A nemzetiség az emberek fokozatosan kialakult, relatíve kompakt egységben élő olyan csoportja, mely eredeti nemzetétől elválasztva, történelmileg viszonylag rövid idő óta más államalkotó nemzet közösségében, eredeti nemzetének tagjaitól eltérő társadalmi, gazdasági, államjogi, politikai, kulturális stb. feltételek között él. Nyelve, történelme, hagyományai nagyrészt az eredeti nemzetével azonosak vagy közösek, társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális viszonyai és körülményei az eredeti nemzetétől eltérőek s az adott államszervező nemzeteivel azonosak vagy közösek. Kultúrája az eredeti nemzeti kultúrának, az államszervező nemzet kultúrájának és saját kialakuló kultúrájának ötvözete. Lelkiálkata formálódó és egyre önállóbb, sajátosabb arculatot ölt. Megvan benne az együvétartozás tudata és a nemzeti tudat megőrzésének, valamint a nemzetiségi tudat kialakításának akarata.

Vagy egy rövidebb meghatározás:

A nemzetiség az emberek fokozatosan kialakult nemzeti tudattal és jellemjegyekkel rendelkező relatíve kompakt csoportja, mely történelmileg viszonylag rövid idő óta, eredeti nemzetétől elválasztva, más nemzet által szervezett állam keretében él, s megvan benne az együvétartozás tudata és akarata.

Ilyen formában nyerhetünk feleletet arra a kérdésre, hogy mi a nemzetiség.

(Folytatjuk)

Téli táj, Schiller felvétele