A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-13 / 15. szám
Krónika 70 évvel ezelfllt született Ernán Fiele, érdemes művész, híres cseh színész és komponlsts. 80 évvel ezelőtt született Cherles Spencer Cheplln a világhírű amerikai filmkomikus és rendező. 125 évvel ezelfltt született Anatol France világhírű francia íré, kültű és kritikus. A Csehszlovákiai Magyarok Társa dalmi és Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő MAJOR ÁGOSTON Főszerkesztő helyettesek: MÁCS JÚZSEF és OZSVALD ÁRPÁD Szerkesztők: NAGY LÁSZLÓ NAGY LAJOS ÜRDÓDY KATALIN PÉTER LÁSZLÓ TARJÁNI ANDOR Grafikai elrendezés: CSÁDER LÁSZLÓ Fényképész: PRANDL SÁNDOR Szerkesztőség: Bratislava, Obchod ná (Széplak) u. 7. Postafiók C 398. Telefon 533 04. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Külföldre szőlő előfizetéseket el intéz: PNS — L'stredná expedicia tlace, Bratislava, Gottwaldovo náin. 48 VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39,— Kés, egész évre 78,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. BODROGKÖZ a tavaszt várja Dobos László miniszter és Tolva] Bertalan, a Nemzetiségi Titkárság vezetője a volt királyhelmeci Járás szülöttel. A Bodrogköz ezért még fokozottabb várakozással nézett látogatásuk elé. Március 24-én részt vettek Ágcsernyőn egy értelmiségi találkozón, ugyanaznap este szemtől szembe ültek Királyhelmec lakosaival a kultúrházban, a következő este pedig Kassa polgárai várták őket. Látogatásukról azóta megemlékezett a napisajtó, azért feladatom most képet adni arról, ami a rövid tudósításokon túl lényegesnek látszik. Izgalmas találkozó volt, mert nem magyarságunk politikai képviselői és a nép ült szemben egymással csupán, hanem egyben régi barátok, munkatársak, rokonok, gyermekkori pajtások, szinte csupa ismerős arc nézett fel a miniszterre, a Nemzetiségi Titkárság vezetőjére feszült várakozással, reménykedéssel. Kielégítették-e politikusaink ezt a várakozást, reménykedést? Sajnos, nem. Azt sem mondhatjuk azonban, hogy üres kézzel jöttek. Szép szónál, ígéretnél többet tettek az asztalra: képviseletünk lesz a nemzetgazdaság fontos ágazataiban, négy miniszterhelyettesünk közül egy már betölti tisztét. Ha ezek mindegyike csak egy tollvonással is segíti jogaink gyakorlását, előbbre jutottunk. Feszül a bodrogköziekben a türelmetlenség. Összhangot akarnak látni a szavak és tettek között. Mindennapi életükben akarják érzni és tapasztalni, hogy a kormányban és a politikai szervekben képviseletünk szavának kellő súlya van, valódi jog- és hatáskörrel rendelkeznek. Ismeretes előttük, hogy miniszterünknek és funkcionáriusainknak a helyzete enyhén szólva nem mindig könnyű, mert tagadhatatlan, hogy vannak visszahúzó erők, amelyek amúgy Is megnyirbált jogaink gyakorlására próbálnak gátlólag hatni és egyelőre nem is sikertelenül. Bodrogköz elsőszámú kívánsága, hogy Királyhelmec újra járási székhely legyen. Ezt követeli meg a vidék gazdasági és kultúrális életének szabad fejlődése, ami egyben országos érdek is. Aki efelett szemet huny, azt nyíltan lehet a nemzetiség érdekeivel szembeni elfogultsággal vádolni. A királyhelmeci járás visszaállítását szorgalmazó számtalan rezolúcló közül csak öt jutott a kormány elé. A követelés azonban továbbra is fennáll, Bodrogköz nem mond le róla. Minden területi átszervezés tetemes kiadással jár, és nem titok, hogy gazdasági, pénzügyi nehézségekkel küzd az ország. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. De fel lehet-e hozni más komoly érvet a helmeCI járás vlszszaállítása ellen? Az itt élő nép pedig készen áll arra, hogy a járás visszaállításával járó terheket fedezze. Az üzemek, a szövetkezetek stb. vállalnák az anyagi bázis biztosítását, sőt elhangzottak olyan ígéretek, hogy a járási hivatal alkalmazottainak fizetéséről is gondoskodnak. Egy-egy emlékmű felállítása, ha nem jut rá a hivatalos alapból, mégcsak elképzelhető közadakozás útján, de egy járás felállítása már nem. Nincs más hátra, ezt tudomásul kell venni. Közigazgatási szervnek ilyen magánjellegű létrehozása természetesen illuzórikus, elképzelhetetlen. Ez a példamutató áldozatkészség bármennyire is szép elképzelés, nem lehet ütőkártya politikusaink kezében. A volt nagykaposi járást is magában foglaló királyhelmeci járás megalakulásának azonban nemcsak hívei, hanem ellenzője is van. Természetesen nem a lakosság körében, viszont szava és akarata a döntésnél nagyobb súllyal esik latba, mint a számtalan rezolúció. A királyhelmeci járás első számú ellenzője az erős és nagy nyereséggel dolgozó vaján! hőerőmű. Miért? Kérdésemre azt a feleletet kaptam, hogy a tőketerebesi járással nagyon jó tapasztalataik vannak. Ezt nem vonom kétségbe. A politikusok nem beszélhetnek mindenről — mondta Királyhelmecen Tolvaj Bertalan, és ezt már előtte néhány száz évvel megállapították. A politikusokkal szemben az újságíró ezen a téren némi előnnyel rendelkezik, azért hát hangot adok annak a halvány gyanúmnak, hogy a hőerőmű nem óhajt egy zömében magyar járáshoz tartozni. Nem a hőerőmű mint olyan. Mögötte természetesen emberek állnak, s ezek aligha kerülnek ki az üzem mintegy negyven százalékot kitevő magyar nemzetiségű alkalmazottai körül. Ne beszéljünk azonban a járásról, felesleges volna erre több szót vesztegetni. A járás felállításához szükséges összeget Királyhelmec gazdasági fejlesztésére akarják fordítani. A közeljövőben megkezdik egy nagykapacitású bútorgyár építését. Ez feltétlenül hozzájárul majd a város és a környék életszínvonalának emeléséhez, ennek pedig csak örülni lehet. Az öröm azonban akkor marad ürömtelen, ha a helmeciek őszintén elmondhatják: a gyár nekünk épült, a miénk, ahol a portától kezdve az igazgatói szobáig otthon érezheti magát a magyar dolgozó. A beszédek elhangzása után többen kérdést intéztek a vendégekhez. Szóbakerült a kétnyelvűség gyakorlatának kérdése is, a hivatalos nyomtatványok kétnyelvűsége, a községek és vasútállomások tábláinak kétnyelvűsége, ami nem lenne újdonság a köztársaság ötven éves múltjában. Tetszést aratott a királyhelmeci VNB párttitkárának, Magyar Bertalannak fejtegetése a most gyakrabban rendezett értelmiségi találkozókkal kapcsolatban. Ugyanis több helyen elhangzott olyan vélemény, miszerint az ilyen értelmiségi találkozókat a munkásosztály vezető szerepének rovására tartják. „Szélsőség, amikor a munkásosztály oldalán harcoló értelmiségiekkel szemben tapasztalhatunk nyílt, sőt alattomos támadásokat. Nem tekintem a munkásosztály ellenségeinek azokat a értelmiségieket, akik a szocializmus eszméi mellett szállnak síkra, akiknek van jellemük, gerincük, emberségük. S ezzel kapcsolatban még egy kérdés: ki az értelmiségi. Általános felfogássá vált, hogy akinek közép- vagy főiskolai végzettsége van, értesmlséginek nevezheti magát. Ez megfelel statisztikailag, de a gyakorlatban csak fenntartással lehet fogadni. Munkás is lehet értelmiségi“ — mondotta. Igen meggyőzően fejtegette, hogy az értelmiség nem csupán az iskolai végzettség függvénye, hanem az intelligenciának, az elvonatkoztatott gondolkodásra való képességnek, a logikai összefüggések felismerésének együtthatója. Végül arra mutatott rá, hogy Királyhelmec népe teljesíti kötelességét, teljesítette tavaly augusztusban is. Elvárja tehát, hogy kötelességteljesítésének arányában részesüljön a jogokban, anyagi juttatásokban is. Az ígéretek után eredményt akarnak látni a helmeciek. Ez az utolsó mondat fejezi ki egyben egész Bodrogköz hangulatát 1969 tavaszán. ORDÖDY KATALIN
