A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-30 / 13. szám
Mit tudunk az infulenzáról? „Európa egészségügyi hálózata riadókészültségben áll“ — olvashattuk az Egészségiügyl Világszervezet egyik legutóbbi jelentésében. Egy másik tájékoztató arról számol be, hogy „a hongkongi influenza Lengyelországot ágybadöntötte“. Mivel a kórokozók útlevél nélkül lépik át a határt, jogosan merül fel az időszerű kérdés: vajon mikor érkezik el hozzánk? És mindjárt ehhez kapcsolódik a másik kérdés: miért hiányzik a járványok történetéből az influenza múltja? Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, a hongkongi influenzajárvány már Szlovákiára is átterjed,; de az sem kizárt: a járvány úgy vonul át Európán, hogy ez a terület is kimarad belőle. Noha terjedésének vannak törvényszerűségei, ezek azonban nem kizárólagos jellegűek. Az influenzáról tulajdonképpen csak azóta beszélhetünk, amióta 1933-ban W. Smith, C. H. Andrew és P. P. Laidlaw kutatóknak sikerült elkülöníteniük az influenza kórokozóját. Csak azután indulhatott meg világszerte a céltudatos kutatás, hogy felderítsék az influenzajárvány terjedésének mechanizmusát és megtalálják megelőzésének, gyógyításának lehetőségét. A kutatások azóta tisztázták, hogy az Influenzát okozó vírusokat szerkezeti tulajdonságaik alapján napjainkban három — A, B, C — típusba és ezeken belül több — A0, Ai, A2, — altípusba sorolják. Az A, a B és a C típus előidézte betegség után éppúgy, mint egyéb fertőző betegségek esetében, a kórokozókkal szemben ellenanyag keletkezik a szervezetben, amely nemcsak a kórokozókat igyekszik ártalmatlanná tenni, hanem hosszabb-rövídebb ideig tartó védettséget — immunitást — is biztosit a szervezetnek. Ez a védettség azonban csak azzal a vírussal szemben érvényesül, amely a betegséget előidézte — tehát más típusú vírus betegségokozó hatását nem védi ki. A védettség ideje és foka sem állandó, s hogy egyáltalán milyen mértékű lesz, azt az influenza esetében teljes biztonsággal nem is lehet előre megállapítani. A szinte az egész világot megfertőző, gyorsan terjedő járványt, az úgynevezett pandémiát csak az A típusú vírus idézi elő. A B típus okozta betegségek csupán kisebb területeket fertőznek, a C típusúak pedig eddig még sosem terjedtek túl bizonyos kisebb zárt közösségek, iskolák, munkásszállások 'körén. A járványtörténeti följegyzések alapján három influenzapandémiáról tudunk. Az elsőt 1889—1890-ben jegyezték föl, a második a hírhedt 1918—1919. évi „spanyolnátha-járvány“, a harmadik az 1957 februárjában Dél-Kínábólelindult „ázsiai influenza“ volt. A vagy A3? Az 1918—1919. évi „spanyol“, amely több mint húszmillió áldozatot követelt, az A0 altípusú influenzavírus műve volt. A pandémia a Dr. C. H. Andrew, az influenza kórokozóját első ízben elkülönítő tudós csoport egyik tagja vezeti 1948 óta az Intézetet. Képünk tehetséges fiatal munkatársával, Isaacs doktorral mutatja be a nemzetközileg elismert és megbecsült kiváló orvosprofesszort. védettséget nélkülöző. emberiséget gyorsan megfertőzte. Azok, akik a beteségen átestek, néhány hónapig védettek voltak. A betegség azonban nemcsak a betegek szervezetét, hanem a vírus szerkezetét is megváltoztatta, úgyhogy a két-három évenként újra támadó A0 altípusú influenzavírus már nem volt teljesen azonos az előző alkalommal betegségot okozó vírussal. Fertőző hatása általában kisebb volt az eredetinél. Az időről időre megváltozó A0 influenzavírus végül annyira más természetű lett, hogy jogosan nevezték el 1946-ban Ai altípusé influenzavírusnak. A szóban forgó intézat egyik munkatársa nagyítóval tanulmányozza az influenza vírusokról készített mlkrofotogrammokat. Az influenzás pandémiák történetében 1957 februárjában új fejezet kezdődött. Ma még nem tudjuk, mi okból, egy olyan A típusú influenzavírus — az A2 okozott járványt, amely ellen az emberi szervezet akkor még nem tudott kellőképpen védekezni. A közlekedési utak mentén gyorsan elterjedt az egész világon. Az 1957. évi influenzajárvány után is csak néhány hónapig tartott a védettség, a kissé átalakult vírus újabb támadása azonban már kevésbé volt ves2élyes, és a védettség idejét meghosszabbította. Voltaképpen ez történt minden újabb járványhullám idején, 1959-ben, 1960-ban, 1962-ben, 1965-ben és 1967-ben is. Az A2 törzs minden alkalommal megváltozott egy kissé, de az altípus jellegzetességeit megőrizte. A műt év nyarán Hongkongból indult el egy újabb influenzajárvány, mely rövid idő alatt mintegy félmillió embert döntött ágynak. Ázsión áthaladva előbb az Egyesült Államokban okozott Járványt, és csak ezután Jutott el Európába. Előszűr Nyugat-Európában, az Atlantlóce.án partvidék! országaiban terjedt el, és mint említettük, Lengyelországban tömeges méretű megbetegedést okozott. A Német Demokratikus Köztársaságban és Romániában viszonylag kevesebben betegedtek meg benne. Az összehasonlító vlrusvizsgálatok eddig azt igazolták, hogy a hongkongi influenzával nem egy új altípus jelentkezett, hanem ez a vírus az Ai altípuson belül egy változat, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a fertőzőképesség nem olyan széleskörű, mintha egy új altípus, egy A3 jelentkezett volna, és elsősorban azokat fertőzi meg, akik eddig elkerülték az előbbi évi influenza megbetegedést. Az influenza Járványtörténeti múltjára vonatkozólag, sajnos, csupán feltevésekre vagyunk utalva. Biztosnak látszik, hogy nagyobb összefüggő lakóterületeken az orvostörténelem régmúltjában is előfordulhattak tömeges ifluenza megbetegedésk, de ezekre a rengeteg áldozatot követelő járványok korában nem figyeltek fel. Ki törődött volna a viszonylag könnyű lefolyású influenzával, amikor a testet elevenen elrohasztó lepra milliók életét oltotta ki. A Boccaccio által is leírt 1384. évi szörnyű pstis Európa százmillióra becsült lakosságának több mint negyed részéit kiirtotta. A spanyol hódítók által Peruba behurcolt himlő a XVI. század közepén három és félmillió áldozatot követelt, a kiütéses tífusz pedig elsősorban a háború után pusztított erősen. A XVIII. században azonban egész Európából kiszorult a lepra. A pestis a múlt század elején is már csak szórványosan fordult elő. A himlő századunk húszas éveiben is csak elvétve jelentkezett, a kiütéses tífusz — úgyszólván teljesen eltűnt. Az orvostudomány fejlődése, az egészségügyi intézkedések kiterebélyesedése a régi rettegett járványokat a háttérbe szorította, s a figyelem homlokterébe az addig kevésbé ismert betegségek kerültek. A Nemzetközi Influenza Kutató Központ épülete Londonban. A világ minden részéből ide érkeznek az influenzás betegektől származó anyagok. Ezek vizsgálatából állapítják meg, hogy a kórokozók milyen típusba, altípusba tartoznak, vagy csak ezeknek a változatai. Dr. Veres Pál
