A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-30 / 13. szám
\ Közgyűlésünk célja »7 a programalakítás Dobos László oiloiszteroek, a Csemadok országos eloökéoek megnyitó beszéde a Csemadok rendkívüli X. országos közgyűlésén Tisztelt, közgyűlés, kedves elvtársitok, elvtársak kedves vendégeink! A Központi Bizottság még az elmúlt év tavaszán elhatározta, hogy összehívja szövetségünk rendkívüli közgyűlését. Sajnos, a belpolitikai események torlódása s a Csemadok központi szervednek másirányú elfoglaltsága miatt a közgyűlés összehívásának időpontját több ízben is meg kellett változtatnunk. Voltak és vannak vélemények, amelyek e halasztgatás miatt elmarasztalták a Központi Bizottság elnökségét. E bíráló vélemények hibánkul róják fel azt, hogy elmulasztottuk a hatvannyolcas év tavaszán fellobbant társadalmi aktivitás hasznos hatását. Ez a vád egyfelől igaz. De ha áttekintjük s ma már némi időtávlatból értékeljük, azt kell mondanunk, hogy a közgyűlés összehívásának elhalasztása nem vált ártalmunkra. Ha a IX. közgyűlés óta eltelt időszakról nem is adhatunk történelmi értékű összesítést, de némi időtávlat birtokában tudjuk felmérni és megítélni a történeteket. S talán ezért is jő, hogy a közgyűlést későbbi időpontban tartjuk, mint ahogy eredetileg terveztük. Eddigi közgyűléseinknek volt egy megszokott rendje: a beszámolók értékelték a kül- és belpolitikai eseményeit, valamint összegezték szövetségünk négyéves tevékenységét. Úgy érzem, hogy e hagyományos gyakorlaton ez alkalommal változtatnunk kell. Amíg előző közgyűléseink inkább számadó jellegűek voltak, ez a mai programot formáló, programot alakító, reformáló jellegű. Az elmúlt két év társadalmi mozgásában, de különösen a januárt követő időszakban a belpolitikai élet előterébe a csehszlovák társadalom egyik megoldatlan problémája, a nemzetiségi kérdés került. Ismert tény, hogy a párt akcióprogramja gazdasági és társadalmi életünk minden területét átfogó program. A nemzetiségi kérdés e programnak része csupán. Azonban fontosságánál és dinamikájánál fogva, különösen a januárt követő hónapokban, az első helyre került. Azóta Csehszlovákia szövetségi köztársasággá alakult s megtörténtek az első lépések a Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetének rendezésére. A társadalmunkban kibontakozó demokratizálódás természetesen szövetségünk A Hét társadalompolitikai melléklete 13 9 felelős szerkesztő: Mács József életében is megmutatkozott. A Csemadokban is megindult egy mozgás, amely két dolgot vetett felszínre különös erővel. Az egyik: a nemzetiségi kérdés megoldatlansága. S ebből következik a másik: a Csemadok demokratizálásának, illetve újszerű programja kialakításának szükségessége. Tulajdonképpen e két problémát foglalja magában közgyűlésünk munkarendje is. Az elmúlt közgyűlés óta több mint két esztendő telt el. E két év, de különösen a januárt követő időszak bonyolult, drámai helyzetek elé állított bennünket. Tanúi és részesei voltunk egy társadalmi folyamatnak, amely hőfokát tekintve lázállapothoz hasonlítható leginkább. E folyamat lényege és programja: társadalmunk demokratizálása, a nagyobb emberi, társadalmi és nemzeti mozgástér biztosítása. A január utáni politika nem egyöntetű folyamat, voltak hullámtarajai, de hullámvölgyei is. Volt csendes izzása, ugyanakkor voltak robbanásai is. Volt centruma, magva s ugyanakor perifériája is. Vannak nagy, nemes szándékai, de van zavaros hordaléka is. A nagy humánus akarás olykor nacionalista elfogultsággá szűkült. Vannak nagy elhatározásai, voltak rögtönzései is. A január utáni politika nemes szándékát nem vitatom, helyeslem s támogatom azokat, viszont e folyamat ellentmondásait sem hallgathatjuk el. Nem akarok a január utáni politika részletes elemzésébe bocsátkozni. E korszak történelmi jelentőségét; értelmét és hibáit csak egy sokoldalú, az indítékokat és összefüggéseket egyaránt kutató elemzés adhatja meg. Viszont januárt nem lehet elkerülni, átlépni sem lehet. Január történelemmé vált, a mi, a csehszlovákiai magyarok történelmévé is. Mindnyájan megéltünk a január utáni hónapokat, vannak közös s vannak egyéni élményeink. Mindenkinek megvan a maga januárja, márciusa, augusztusa, novembere és évzáró decembere. Mindnyájan hivatkozhatnánk felemelő vagy megalázó élményekre. De úgy hiszem, hogy ezen túlmenően számunkra január több az indulatos párbeszédek emlékénél, több a nacionalista vagdalkozások keserű szájízénél. Számunkra a januárral kezdődő folyamat a lehetőséget jelentette. A több lehetőséget, a nagyobb lehetőséget. Túlzás nélkül mondhatjuk, helyzetünk rendezésének történelmi lehetőségét. A történlem folyása egyenlőtlen. Vannak, szűk, fukar, nehezen viselhető szakaszai, viszont tettekre ösztökélő korszakai is. Megítélésem szerint a január utáni politika alapelvei számunkra a történelmi ösztönzést jelentik. A társadalmi folyamatok kezdetét nem lehet naptári dátumokkal mérni, vagy jelölni. Január nem véletlen, január egy sokáig érlelődő folyamat eredménye. Olyan folyamat ez, amelynek megvannak a belső szakaszai, törései, időbeli tagozódása, de előre mutató dinamikája is. Vannak vélemények, melyek szerint a januárral különös hangsúlyozást nyert demokratikus kibontakozás lelassult, megtört s lényegében befejeződött. Ezzel az állítással nem lehet egyetérteni. Számunkra a januárral kezdődő társadalmi megújhodás nem fejeződött be, nem fejeződhetett be, mert helyzetünket érintő célkitűzései még csak részben valósultak meg. Az akcióprogram s a január utáni politika pozitív alapeivei nem maradhatnak csupán elképzelések. E tekintetben nem elégedhetünk meg szónoklatokkal vagy szónoki ígéretekkel. Meggyőződésem, hogy az akcióprogram tételeinek elhallgatása, csorbítása, illetve megváltoztatása, a január utáni időszak szellemének, célkitűzéseinek, erejének a gyengítését jelenti. Igaz, hogy az akcióprogram helyzetünkre vonatkozó tételeinek megvalósulása lassúbb ütemben folyik, mint azt egy évvel ezelőtt elképzeltük. Számunkra azonban ennek ellenére .sem marad más, mint következetesen, elvszerűen ragaszkodni az akcióprogram ránk vonatkozó tételeinek megvalósításához. Az utóbbi időben bizonyos fokú elernyedésnek, fáradtságnak lehetünk tanúi. A kiábrándultság s a közöny jeleivel is találkozunk. Olykor ez érthető, azonban távolról sem helyesel- Folytatás a 10. oldalon A köz javít fogjuk szolgűia! A KÖZGYŰLÉS LEVELE LUDVÍK SVOBODA KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKNEK Tisztelt Elnök Elvtárs! Jóleső érzéssel és igaz örömmel fogadtuk a Munkaérdemrendet, ezt a magas kitüntetést, amelyben a Csemadokot részesítette. Szívből köszönjük az elismerést. Szövetségünk húszéves tevékenységének megbecsülését látjuk benne. Külön örömünkre szolgál, hogy ez a megtisztelés éppen a szervezetünk fennállásának huszadik évfordulóján megren dezett X. országos közgyűlésen ért bennünket. Biztatásként és további munkánkban serkentésként is tekintjük a Munkaér demrendet. Tudatosítjuk, hogy ez a nemes gesztus kötelez bennünket. Kötelez arra, hogy a jövőben is ápoljuk nemzeteink és nemzetiségeink barátságát, testvéri együttműködését a szocializmus nagy művén. Meggyőződéssel valljuk, hogy a nemzetiségi kérdés igazságos megoldása csak humánus és demokratikus társadalmi viszonyok között lehetséges. A párt politikája és akcióprogramja ezt a törekvést tükrözi. Ezt segíti az Ön áldozatos munkája is, amelyben az ország népének, közte az itteni magyarságnak legtisztább embersége jut kifejezésre. Biztosítjuk Önt, Elnök Elvtárs, hogy szövetségünk társadalmi-kulturális tevékenységével a köz javát fogjuk szolgálni az Ön teljes megelégedésére. További érdemes munkájához erőt, egészséget kívánunk.
