A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-30 / 13. szám
Folytatás az előző, oldalrut hető. Egy program és annak valósítása között minden esetben van távolság. Egyetlen politikai program megvalósítása sem egyenes irányú. Ezt nem magyarázatként vagy Jámbor vigasztalásként mondom. Az elmúlt év hónapjaiban fellobbant bennünk egy tiszta, várakozással teli remény. Ötven év történelmi türelmetlenségét fejezte ki e reménykedés. Számtalan összejövetelen magyaráztuk s írtuk helyzetünk törvényes rendezésének szükségességét. Naív hittel lelkesedtünk, lelkesítettünk. Viszont néhány hónap múltán rá kellett ébrednünk, hogy a Csemadok által meghirdetett pvogram megvalósítása nehezebb, mint a program kialakítása volt. A hatvannyolcas esztendő a programozás éve volt. A hatvankilences szükségszerűen terveink, elképzeléseink fokozatos valóraváltásának esztendeje kell hogy legyen. Nem akarok senkiben hamis illúziót kelteni, s ezért el kell mondanunk, hogy márciusi programunk megvalósítása lasabban halad, mint ahogy azt vártuk vagy elképzeltük. Ügy érzem, hogy ktssé az ugrásszerű megoldás illúziójában ringattuk magunkat: rá kellett döbbennünk, hogy a program megvalósítása csak lépésről lépésre: pontosabban csak kis lépésekben történik. Meg kell és meg kellett tanulnunk a kis lépések politikájának gyakorlatát. Sokakban ez a tény csalódást kelt. Jócskán találkozunk lemondó legyintgetőkkel is, akik azt mondják, hogy tulajdonéppen semmi sem történt. Vagy: nem ezt vártuk, nem ezt akartuk. Értem én ezt a keserű szájízt, de nem tudom helyeselni. Ha úgy van, hogy amit teszünk, értelmetlen, tegyük fel a kérdést: akkor mi a teendő? De nézzük a tényeket. Mi az, amit sikerült megvalósítanunk szövetségünk márciusi programjából? 1. Hosszas vitáik után napvilágot látott a nemzetiségek jogi helyzetét szabályozó alkotmánytörvény. Igaz, sokkal többet vártunk ettől a törvénytől. Viszont ebben a formájában Is kétségtelenül pozitívum. Az alaktalan, sokféleként magyarázható nemzetiségi politika eddigi gyakorlatával szemben e törvény rögzíti Jogainkat. „ 2. A törvényhozó testületek feltöltésével megnövekedett a magyar nemzetiségű képviselők száma. Magyar képviselők kerültek a Nemzetek Kamarájának, valamint a Szövetségi Gyűlésnek az elnökségébe. 3. A Szlovák Nemzeti Tanács egyik alelnöke magyar. A kormánynak van magyar minisztere. Kinevezték a mezőgazdasági miniszter magyar helyettesét. A kormány határozata értelmében magyar helyettese lesz még az oktatásügyi, valamint az egészségügyi miniszternek. 4. A múlt év novemberében megalakult az SZNT Nemzetiségi Bizottsága. Elkezdte és aktívan folytatja munkáját a kormány Nemzetiségi Titkársága. 5. Rövidesen a kormány elé kerül a Nemzetiségi Tanács felállításáról szóló javaslat. 6. A miniszterelnökkel folytatott tájékozódó megbeszélés értelmében a járások hatáskörükön belül szintén létrehozhatnak nemzetiségi tanácsadó testületeket. Ezáltal helyzetünk megítélése és elbírálása magasabb szintre, az ország központi szervei elé kerül. Eddig nem volt fórum, amely a nemzetiségek ügyével foglalkozott volna. Ma mér van! A nemzetiségi kérdés intézményes megoldását tűztük ki célul. Az itt felsorolt intézmények e program megvalósult részei már. Nem akarom elaltatni nyugtalanságunkat, ezen kívül. Olyan tényezőkről, amelyek nem ilyenformán konkrétak, mégis fontosak és nagy kihatásúak. Itt mindjárt a csehszlovákiai magyarság magatartásának fokozatos megváltozását kell első helyen említenem. A passzivitásból, a folytonos védekezésből kialakult egy társadalmi-politikai aktivitás. Többek között e változásnak is köszönhető, hogy helyzetünk rendezésének szükségessége szinte elemi erővel tört fel hatvannyolc tavaszi hónapjaiban. Másodszor: helyzetünk megítélését Illetően türelmetlenségünket. E felsorolással csupán azt szerettem volna elérni, hogy a helyzetünk alakulásáról mondott ítéletekben próbáljunk objektívek lenni. Ezek konkrét tények, az elmúlt két év pozitívumai. De másról Is szólnunk kell egyre több objektív véleménnyel találkozunk. Ogy hiszem, nem túlzók, ha azt állítom, hogy országunkban a nemzetiségi kérdés értelmezése, felfogása objektívizálódik. E tényezők hatásaként változik a csehszlovákiai magyar öntudat Is. E köztudat ismételten felerősödő tartalmi jegye a humanizmus és az internacionalizmus. Ez életünk lényege. Ezt alakította ki bennünk a történelem s a nem mindig rózsás kisebbségi sors. Az országban s a magyarság életében végbement változások természetesen hatással voltak szövetségünkre is. Hatvannyolc folyamán vitára bocsátottuk a Csemadok új programtervezetét. A néhány hónapos vita összegezett tanulsága a következő: 1. A Csemadoknak az új körülményeknek megfelelő programra van szüksége. 2. Ebből következően változtatnunk kell szövetségünk szervezeti szabályzatán. 3. Módosítanunk kell szövetségünk elnevezését. A programot s az alapszabályzatot illetően részletes tájékoztatást kap a közgyűlés. Viszont a Csemadok elnevezéséről még ezt megelőzően szeretnék szólni. A programtervezet vitájában alapszervezeteink többsége azt kérte, hogy változtassunk szövetségünk elnevezésén. A Központi Bizottság utolsó ülése elé ennek értelmében javaslatot terjesztettünk. A KB úgy döntött, hogy a Csemadok — Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége helyett a Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Demokratikus Szövetsége elnevezést javasolja. Ezt a javaslatot a párt központi szervei elé terjesztettük. Többszöri vita, az érvek és ellenérvek összesítése után arra a közös megállapodásra jutottunk, hogy a KB eredeti javaslatától eltérően a következőképpen javasoljuk módosítani szövetségünk elnevezését: Csehszlovákiai Magyarok Kulturális és Társadalmi Szövetsége. A közgyűlést előkészítő politikai bizottság egyértelmű véleménye az, hogy ez az elnevezés összhangban van szövetségünk új programtervezetével. Ebben az elnevezésben kifejezést nyernek mindazok a változások, amelyek az elmúlt években a Csemadokban lejátszódtak. A közgyűlésnek tehát javaslom, hogy szövetségünk új elnevezése; Csehszlovákiai Magyarok Kultúrális és Társadalmi Szövetsége legyen. Emellett megmarad a szövetség eddigi szimbóluma, s egyelőre rövidítése is, a Csemadok. Húszéves a Csemadok. Ünnepelnünk kellene s emlékezni az indulás első napjaira. A kezdetet kellene idézni, a húsz év előtti arcokat, a cigarettafüstös falusi konyhákat és kultúrtermeket. Az utak kilométereit kellene összeszámolni, a táncosok számát, az énekesekét, a színjátszókét, az agitátorokét, az örök menőkét és fáradozókét. Sorba állnának, aztán velük szembe a közönyöseket, a hitetleneket állítanánk. Húsz év munkáját úgy mérhetjük fel a legjobban, ha a kezdettel vetjük össze a jelent. Szövetségünk nagy utat tett meg. Húsz év rövid idő, számunkra mégis nagy és becses múlt. Ünnepelnünk kellene s méltatni sokezrek munkáját, fáradozását. Mégis a jövő tennivalóira gondolunk, a húsz év tanulságaira. E húsz év tanulságai sokfélék, jók és rosszak. Sorolhatnánk sokáig, de talán csak a leghasznosabbakról szóljunk. Tanulság az, hogy a semmiből kultúra teremtődött. Tanulság az, hogy e kultúra képes lett megfogalmazni politikai igényeket. Tanulság az is, hogy a nemzetiségi, társadalmi ügyekben történt megalkuvás később erkölcsi tehertételként visszatér. Tanulság az, hogy figyelmünket a tennivalókat egy pozitív magatartás kialakítására kell összpontosítanunk. Tanulság az is, hogy munkánk és életünk lényege az állandó mozgás, aktivitás kell hogy legyen. Tanulság az is, hogy mindig a felemelkedés, a gazdagodás, a több demokrácia útját kell keresnünk. Csak így lehetünk mi Is a fejlődés ösztönzői s nemcsak ösztönzöttjel. Csak így lehetünk ez ország erős, demokratikus láncszeme.