A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-23 / 12. szám
a $Jie°Psz piramis mint borotvapenge élesítő Bizonyára meghökkenti az olvasót e furcsa cim. önkéntelenül felvetődik benne a kérdés: mi köze lehet az óegyiptomi Kheopsz fáraó világhírű piramisának a borotvapenge-köszörüléshez. Nem valami bizarr eszmetársltásról, holmi hatáskeltő újságírói trükkről van szó csupán? — Nemi Mindjárt az elején elárulhatjuk, hogy a cím — habár valóban hihetetlenül hangzik — fedi a valóságot. No, de ne vágjunk a dolgok elébe, menjünk csak szépen sorjában. Amikor i. e. 2600 körül Kheopsz fáraó fejébe vette, hogy olyan hatalmas piramist építtet magának, melyhez hasonló addig nem volt, még álmában sem gondolt rá, hogy monumentális sírhelye a huszadik században mire fogja inspirálni a kutató elméket. Évtizedeken keresztül rakták egymásra a rabszolgák tízezrei a mesterien megmunkált hatalmas kőkockákat, míg végül elérték a 150 méteres magasságot. A piramis alapéle 230 méter. Teljesült tehát a fáraó szerénytelen kívánsága: utódai közül már senkinek sem sikerült nagyobb piramist építtetnie. — De nézzük csak meg az ókori építészetnek e csodás alkotásét belülről. A piramis magasságának egyharmadában, tehát 50 méteres magasságban van a fáraó sírkamrája. A tűző napsütéstől elcsigázott turisták megkönnyebbülten lélegzőnek fel a sivatagi szárazságban szokatlanul dús páratartalmú helyiségben. És itt éri őket a legnagyobb meglepetés, ami egyáltalán nincs összefüggésben sem a fáraóval, sem az építménnyel. A sírkamra padlóján ugyanis számos kóbor macska, kutya s egyéb apró állat teteme fekszik. Ezek véletlenül betévedtek ide, de mivel kijutni már nem tudtak — éhen pusztultak. Ezzel kapcsolatban most minden józanul gondolkodó ember azt hihetné, hogy a nedves levegő következtében oszlásnak Indult állati tetemek förtelmes bűzt terjesztenek maguk körül. Nagy tévedés! A kamra levegője tiszta, a szóban forgó tetemek pedig tökéletesen mumifikálódtak. Hogyan lehetséges ez, mikor a párás levegő tudvalevőleg meggyorsítja a szerves anyagok bomlását? Ezt a kérdést tette fel magának az a bizonyos Bovls nevű francia turista is, akit a fáraó sírkamrájában tapasztalt furcsa, sőt számára megmagyarázhatatlan jelenség ámulatba ejtett. Mihelyt hazatért, elkészítette otthon a Kheopsz piramis kicsinyített mását. Természetesen nem hagyta figyelmen kívül a piramis megfelelő betájolását sem, amit nem tartott a véletlen müvének. Az általa készített 1X1 méter alapterületű piramis magasságának egyharmadába egy döglött macskát helyezett el — és várta az eredményt. Feltevése igazolást nyert: a macska teteme bizonyos idő elteltével — csodák csodája — mumlfikálódottl Később más, viszonylag rövid idő alatt bomlásnak induló szerves anyagokat helyezett piramisa alá. Az eredmény mindig ugyanaz volt. Bovls ebből azt a következtetést vonta le, hogy a piramis alatt „valami“ megállítja a bomlási folyamatot és meggyorsítja az összeszáradást, az ún. dehidrálást. S mivel Bovls úr nem akarta „találmányát“ a sírba vinni, mások okulására közölte a francia lapokban. Innen szerzett tudomást róla a cseh K. Drbal Is, aki különben a mikrohullámok gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. Drbal elsősorban arra a kérdésre akart választ adni, hogy ml az a „valami“, ami az említett jelenségeket okozza. Számos kísérlet után arra a megállapításra jutott, hogy a tér alakja és a benne végbemenő fizikai. vegyi és biológiai folyamatok között belső összefüggés van, mégpedig abban az értelemben, hogy megfelelő térformával az említett folyamatokat meggyorsíthatjuk, ill. lelassíthatjuk. De mi köze mindennek a borotvaélesítéshez — kérdezhetné a türelmetlen olvasó. Első pillanatra talán semmid de ha jobban elgondolkodunk az említett tények felett, valószínűleg magunk Is rájövünk bizonyos összefüggésekre^ K. Drbalnak például ezzel kapcsolatban egy régi katona-csíny jutott eszébe. Ha borsot akartak törni valamelyik bajtársuk orra alá, borotváját, ill. borotvapengéjét holdtöltekor az ablak közé tették, mely reggelre teljesen elvesztette élét a megtréfált hadfi nem kis bosszúságára. Ma már tudjuk, hogy ebben nem volt semmiféle boszorkányság. A sarkított (polarizált] holdfény ugyanis káros hatással van a penge élére. A piramis alatt azonban nem érvényesülhetett a polarizált holdfény hatása, ezzel szemben a piramis megfelelő alakja akkumulálhatott bizonyos fajta elektromágneses hullámokat avagy más, számunkra még ismeretlen hullámokat, melyek körülvesznek bennünket — ezeknek pedig nem kell szükségképpen közömböseknek lenniük az egyes fizikai, vegyi és biológiai folyamatokkal szemben. A borotvapenge élének kristályos szerkezete van, mely a szó szoros értelmében „él“. Borotválkozás után a penge éle némiképp deformálódik. E deformációnak azonban nem kell tartósnak lennie; más szóval az anyag bizonyos idő elteltével képes felvenni eredeti kristályos formáját. Elméletileg feltehető, ha egy jó minőségű acélból készült pengével egy ideig nem fognak borotválkozni (s természetesen élét szándékosan nem csorbítják ki), visszanyeri eredeti élességét. S most lássuk a dolog gyakorlati oldalát. A kísérletet végző K. Drbal egy hazai gyártmányú (Zenit) borotvapengét helyezett a piramis alá, mellyel már ezelőtt négyszer, ötször megborotválkozott. Miután a piramis alól kivette, megborotválkozott vele még egyszer, kétszer, háromszor — tehát a környezet hatása nem tompította el. Ez őszintén szólva még nem volt valami nagy eredmény; ám amikor már ötvenedszer megborotválkozott és a penge még mindig éles maradt — minden kétséget kizáróan bebizonyosodott a piramisnak a penge élére gyakorolt jótékony hatása. De az még mind semmi. Á további kísérletek során a feltaláló valamivel jobb minőségű acélból készült pengéket tett a piramis alá! És az eredmény? Több mint 100, sőt 200 borotválkozás egy pengével. S ha figyelembe vesszük, hogy a kísérleteket még 1958—59-ben végezték, amikor még nem voltak forgalomban a hazai ASTRA Superior és az angol NEW SUPER SILVER kiváló minőségű pengék, az eredmény még bámulatosabb. Milyen következtetést vonhatunk le mindebből? — A piramis alatti környezet lényegesen meggyorsítja a borotvapenge élének regenerálódását! S ha valaki esetleg kételkedne a szóban forgó piramis „varázserejében“, annak elárulhatjuk, hogy K. Drbal találmányát szabadalmaztatta s a Csehszlovák Szabadalmi Hivatal 91304/59 szám alatt tartja nyilván. — Ki gondolta volna, hogy az egyiptomi Kheopsz-piramlst valaha szabadalmazzák! ■ És most eláruljuk Önöknek e borotvapengeélesítő piramis készítésének módját. Alapképlet: a négyzetalapú piramis alapélének nagyságát úgy kapjuk meg, hogy a piramis magasságát megszorozzuk a Ludolf-féle szám (3,14) felével. A piramis betájolása: az alapéleknek (nem a sarkoknak) észak, dél, nyugat és kelet felé kell nézniük. A penge elhelyezése: a penge a piramis magasságának egyharmadában legyen. Hosszanti tengelye észak-dél, éle pedig nyugat-kelet irányba nézzen. A pengét úgy helyezzük el, hogy élei szabadon maradjanak. (Állítsuk levágott parafadugóra, gyertyacsonkra stb.) Anyaga: kb. 1—2, milliméter vastag kartonlemez, melyből 4 egyenlő oldalú háromszöget készítünk. A háromszögeket erős ragasztószalaggal vagy enyvezett vászonnal ragasztjuk össze. Jó, ha a piramis felületét színtelen lakkal vonjuk be. Mennyi ideig legyen a penge a piramis alatt: Mielőtt először borotválkoznánk vele, akklimatizálódás végett tartsuk egy hétig a piramis alatt. Utána naponta használhatjuk (természetesen borotválkozás után tegyük vissza ismét a piramis alá). A piramist ne tartsuk rádióvagy tv-készüléken! 19
