A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-09 / 6. szám
vagyok — mondtam megbántődva —, de azért nem szeretem, ha öszszetévesztenek. Egy rizsszem élete folyamán átlag 2—300 000 másik rizzsel kerül össze. Agyunk olyan, hogy ennyit meg is tud fegyezni. Valakit meg nem ismerni minálunk sértés számba megy, kiváltképp postásoknál, hiszen a látásuk épp ebben az irányban élesedett. Elképzelhetik, hogy a postás milyen zavarba főtt. — 0, én hólyagI — próbálta tréfával elütni a dolgot. — Mit összebeszélek? Én maflaI Én savanyú uborka! Eközben nézelődött, ide-oda villant a szeme, előbb jobb szomszédomra, aztán első bal, aztán második bal szomszédomra, s végül megállapodott a barátomon. — Ö, most látom! Hiszen ez önnek szól! Ogy látszik, piszkos a szemüvegem. Barátom azonban félrelöki a kezét. — Hohó! Lassan a testtel! Ha nekem szól, miért adtad neki? Vagy neked rizs, az rizs? Hát azt a postást, azt látni kellett volna! Barátom újabb gúnyos mosolyt küldött felém, s engem majd szétvetett a düh Kár, hogy önök nem láthatnak minket —, de higgyék el, még csak nem is hasonlítunk egymásra. Barátom marxista /bár az egészből csak a forradalmi erőszak elve tetszik neki) én trockistának Indultam, később Gandhi oldalára álltam, mert idegenkedtem minden cselekvéstől ... ]ó, fó, ezek finomságok; de Pénef (fyörtjy versei formába öntöd Formába öntöd életed; a rend csonthéja fülledt ketrecébe zár. Lelkedben egyre árvább lesz a csend s lábujjhegyen jön érted a halál. hét éve már Hét éve porladsz föld alatt, anyám. Hét éve már s én alig gondolok rád. Vert lombra dér hull, lobog megint a nyár, lassan besüpped s elkorhad a fejfád. magad rabságában ..*agad börtönét rakta annyi éved magaddal lett a börtönöd sötétebb. Rácson szendergő árva csillagok,- - - '^*TM**1 szánjátok meg a gyötrődő rabot. ki volt veled? Ki volt veled? Ki ringatott mesékkel? Szíved emlékek rőzselángján ég el. Szavak kérlelnek egyre elhalőbban, szavak terhétől lesz az ajkad szőtlan. csak ember Csak ember voltam, semmi több, ki váltig erőlködött, de békét nem talált itt. Tévedtem annyit s mindig újra kezdtem, borás ég zajlik s összecsap felettem. közelítő tél Közelit már a tél, vércsűpp a lombon, szorítom arcom ablak üvegéhez, szoktatom kedvem hervailSs neszéhez, elmúlás partjamTeFTett a gondom. embertől emberig Embertől emberig sötét éji marton vezet-e még ösvény, betlehemi csillag! Akad-e még jászol, hol a hit megaihat, s feltámadhat-e még álmából sugárzón? se kín, se vágy Se kín, se vágy. Nincs semmi sem mi átsegít az életen. Tarlott mezőkön holt virág. — Mondjatok értem egy imát. egyszer, valahol Egyszer, valahol, talán egy utcasarkon a föld majd megforog alattam, váltammal még a nehéz eget tartom, de már érzem, csigolyám összeroppan. anyaföld Zöld gyep, vízparti nádasok, szárcsák, kerengő vén sasok, erdők sötétje, alkonyi szelek; anyaföld, könnyítsd meg terhemet. Szabó Gyula rajza. hallgassák meg a személyleírásunkat! Ö: Zömök alak, szúrós tekintet, piknikus alkat. Az élvezeteket habzsoló természet, aki azonban adni is szeret; egy jó szóért leveti ingét, remek úszó, többszörös életmentő. Én: Lágy vagyok, szelíd, kissé nőies. Szép kis hangomon édes sanzonokat tudok, és ha olyan a hangulat, térdig vízben állva, a hold fényében elmulattatok egy egész rizsföldet Különös ismertetöjelem: vízben dobva lemerülök, mint a kő. Csak ennek a postásnak sikerült minket összecserélni! — Nos, barátom — kérdezem tőle —, hát tényleg nincs köztünk különbség? Hül-fűl zavarában. Idenéz, odanéz, zakatol az agya. Óriási a különbség, kérem szépen ... Önben majdnem SO százalék a keményítő! — És őbenne? Voltaképpen mire való ez a faggatás? Tessék megmondani: nem csak valami rizsgőg az, ami a másiktól mindenáron különbözni akar? Hiszen az anyaöltől az egyetemig egyforma nevelést kapunk s azonos információkat kapunk a környezetünktől, mely maga is egyforma információkkal van betáplálva; és ha ez így megy tovább, csöppentett egyforma lesz minden unokánk! Mégse bírom abbahagyni. Addig nógatom a postást, míg megtörve be nem ismeri, hogy egyforma bennünk a keményítő. — Rá is van írva a zsákra: „Télálló tibeti, keményítő tartalom 80 %“ ... Hogy csüri-csavarja! Mert nálunk egy postás inkább meghal, hogysem két személy összetévesztéséi belátná . . . Majd kap egy könnyebb kérdést. — Figyeljen, — mondom. — Van egy folyó. Maga beleesett. Elkapta az örvény, fuldoklik, mindjárt lerántja a víz . . . És mi ketten állunk a parton, a barátom, meg én. Ezt csak megértette? Nos — kérdezem tőle — ki ugrik a vízbe? Ö, vagy én? Remeg a keze. Remegő ujjúval rám mutat, aztán a barátomra, s megint rám. — Ö — mondja reszkető hangon. — és ön — mutat rám. — Egyikük se hagyna megfulladni! Ezt mondja! Miközben — ezt bizonyára tudják - barátom gomblyukában virít A Bátor Vtzbőlmentő kitüntetés! Szomorú látvány ez. Más is így van vele? Én, ha egy ilyen buta és rossz jellemű frátert kínlódni látok, megsajnálom. (A bátrakat, az egyeneseket miért nem? De ez nem tartozik ide.) — Nos, jó — mondom neki. — Inkább nem kérdezek semmit. Magára van bízva, van-e köztünk valamilyen megkülönböztető vonás. Persze, nem köteles válaszolni. De annyit elárulok — teszem hozzá —, hogy vannak a postánál összeköttetéseim! Mit gondolnak? Ogy van! Ettől észre tért. Lám, lám. Ezzel kellett volna kezdeni! — Látok — mondja rögtön. — Mégpedig miben? — Előbb egy darabka szappan kell hozzá. — És aztán? — Továbbá, egy szalmaszál, amit be kell mártani a szappanos lébe. — Aztán? — Akkor már csak bele kell fújni a szalmaszálba, hogy kijöjjön bedőli a buborék. — És akkor mi történik? — Akkor megmutatkozik a különbség. — Miben? — Abban — mondja verejtékben úszva hogy az övé egy kicsivel hamarább vukkan el. mint az öné. Hamarább? Tetszettek hallani? Győztes pillantást vetettem barátomra. Most aztán megkapta! Évek óta szenved a mi állítólagos egyformaságunktól. és telekiabálja a világot panaszaival pedig — önök a tanúim! — még sincs két egyforma rizsszem a világon! hogylétemrői — jó napot! — 16 napot! — Hogy van ? Köszönöm, löl — És az egészsége hogy szolgál? — Nincs okom panaszra. — De minek húzza azt a kötelet maga után? — Micsoda kötelet? — kérdem, hátra pillantva. — Azok a beleim.
