A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-09 / 6. szám
jogi megoldása 1. Integrált — egységes államrendszer, mely a különböző társadalmietnikai közösségek egyenjogúságán alapszik. B. Akzin szerint ez a forma teremti meg a kis etnikai csoportok asszimilálődásának legkedvezőbb feltételeit annak ellenére, hogy nem foganatosít diszkriminációs Intézkedéseket a számszerű kisebbséggel szemben és nem biztosit előjogokat a többség számára. 2. Integrált — egységes államrendszer, mely kimondja a különböző társadalmi-etnikai alakulatok jogi megkülönböztetését — jogegyenlőtlenségét. E forma az erőszakos asszlmilálást és a kisebbségben levő nemzetek és nemzetiségek elnyomását szolgálja. 3. Pluralisztikus államrendszer, mely a különböző társadalmi etnikai alakulatok — nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságán épül. Különbözik az első típustól, mivel az egyedi jogok biztosítása a társadalmi alakulatok jogainak biztosítása által valósul meg. Általános megnyilvánulási formája a föderációs államrendszer. 4. Pluralisztikus államrendszer, mely a különböző társadalmi-etnikai alakulatok jogi megkülönböztetése — a jogegyenlőtlenségen épül. Általában faji felsőbbrendűséget hirdető politikai rendszerekre tartja ezt a formát tipikusnak B. Akzin. Anélkül, hogy a kategorizálással ennek az előadásnak keretében vitába bocsátkoznánk — de mégis megjegyezve, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásának módjait nem lehet még a külső megjelenési formák esetleges hasonlósága vagy azonossága ellenére sem azonos tartalmúnak tekinteni a kapitalista és a szocialista társadalmi rendszerhez tartozó államokban — e kategóriákba kivetítve próbáljuk megvizsgálni a csehszlovákiai magyarság helyzetének változásait és alakulását. Az I. köztársaság — a szlovák nép és a nemzetiségek szempontjából egyaránt a 2. típushoz tartozott — elismerve a különböző nemzetek és nemzetiségek tagjainak egyedi egyenjogúságát. 1945—1948 között e típus megtartása — a nemzetiségek egyedi jogainak és polgári alapvető jogainak tagadásával. 1948—1969-ig ugyanez a típus — az egyedi jogok biztosításával és a szocialista társadalmi rendszer győzelme következtében a gazdasági egyenjogúság raegteremthetőségének adott tényével. 1969. január elsejével a Csehszlovák Szocialista Köztársaság olyan pluralisztikus szövetséges állammá vált, melyben a szlovák nép helyzete a B. Akzin által felállított típusok közül egyértelműen a 3. típusba sorolható. A nemzetiségek szempontjából nézve e kérdést — a 4. típusba való sorolásnak a tagadása mellett — azt mondhatjuk, hogy a köztársaság jelenlegi államjogi megoldási formája nem felel meg a harmadik típus fő ismérveinek, mivel alkotmánya nem szögezi le a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságát, hanem a nemzetiségek kollektív jogai mellett a nemzetiségek tagjai számára biztosítja csak a teljes egyenjogúságot (2. cikkely). Az Emberi Jogok Általános Deklarációja kimondja: „Minden ember szabadnak és egyenlőnek születik. Az emberek értelemmel és lelkismerettel vannak felruházva s testvéri szellemben kell egymással élniük.“ Mindenkinek megvan a Deklarációban felsorolt valamennyi joga és szabadsága, fajtája, bőrének színe, neme, nyelve, vallása, politikai vagy egyéb meggyőződése, nemzetiségi vagy szociális származása, vagyona, családja vagy egyéb pozíciója bárminemű megkülönböztetése nélkül. {1—2. cikkely). Ez az egyedi egyenjogúság azonban nem teljes — mint azt az előadás során többször is bizonyítottuk, ha az állampolgárok egy csoportja, az állam egyik társadalmi alakulata, olyan kollektív jogokból eredő előnyökkel rendelkezik, melyeket a nemzeti államjogi szervek felállításával biztosít, s az állampolgárok másik csoportja nemzetiségi helyzeténél fogva hasonló intézményekkel, szervekkel és jogokkal nem bír. A kötelességek azonosságából kell, hogy fakadjon a jogok azonossága is. A nemzetiségek kérdése csak a szocialista társadalmi rendszerben oldható meg. A megoldás kiinduló pontja a nemzetiségek esetében is a nemzetekre fogalmazott kettős lenini tendencia felismeréséből adódik. „Az első: a nemzeti élet és a nemzeti mozgalom ébredése, harc minden nemzeti elnyomás ellen, nemzeti államok alakítása. A második: a nemzetek közötti különböző kapcsolatok kifejlődése, a nemzeti válaszfalak ledöntése, a tőke, általában a gazdasági élet, a politika, a tudomány stb. nemzetközi egységének megteremtése.“ (Lenin: Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéssel kapcsolatban.) „... a nemzetiségi bizalmatlanság a parasztok és az önálló kistulajdonosok széles tömegeiben gyakran túlságosan mélyen gyökeredzik és, ha elsietjük a dolgot — adja meg a második tendencia kulcsát Lenin —, még fokozhatjuk is a bizalmatlanságot, vagyis árthatunk a teljes és végleges egység ügyének ...“ A többnemzetiségű államokban — de ezen túlmenően a nemzetközi munkásmozgalomban is — a nemzeti igények fokozottabb számbavételére s a felszíni, formális kérdéseken túlmenően a mélyebb elemzésekre, a folyamatok dialektikus vizsgálatára s a tartalmi kérdések általánosított elméleti feldolgozására van szükség. A nacionalizmusnak is két irányzata van. Az egyik a résznek az egész fölé helyezéséből az egyes nemzetek vagy nemzetiségek szubjektív igényeinek az össztársadalmi érdekek fölé helyezéséből származik. A másik a rész — a nemzeti és nemzetiségi igények — tagadásából s csak az „egész“ érdekeinek figyelembe vételéből ered. Korunk kérdése a proletár internacionalizmusnak a jelenlegi kor követelményeinek megfelelő konkrét értelmezése és eszméinek alkalmazása (egy Országon belül és nemzetközi méretben) s ezzel összefüggésben a kapitalista nemzetállamnak az államot a nemzettel sokszor azonosító elmélete és gyakorlata helyett olyan elmélet és gyakorlat kidolgozása, amely a nép többségét (egy államon belül) és a népek többséngét (nemzetközi méretben) egységesíteni képes a szocializmus útján, a szocialista társadalom felépítésére. Z. Mináöouá felvétele Jog és jövő A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő nemzetiségek Jogi helyzetét szabályozó alkotmánytörvény kimondja: 1. A magyar, a német, a lengyel és az nkrán (ruszin) nemzetiségű polgárok számára a nemzeti fejlődésük érdekeinek megfelelően mértékben és a törvényekben meghatározott feltételek mellett biztosítva van a) az anyanyelvükön való művelődés joga, b) a sokoldalú kulturális fejlődés joga, c) az illető nemzetiség által lakott területeken az anyanyelv használatának joga a hivatalos érintkezésben, d) a nemzetiségi társadalmi-kulturális szervezetekben való társulás joga, ej a saját anyanyelvű sajtótermékekhez és tájékoztatáshoz való joguk. ■ Különösen fontos, társadalmi jelentőségű eseményeknek néz elébe Csehszlovákia magyarsága a február eleji napokban. Ekkor kerül országszerte sor az Iskolás kort elért gyermekek behatására. Nagyon sok magyar nemzetiségű családban komoly fontolgatások, latolgatások előzik meg a végső elhatározást: milyen iskolába írassák gyermeküket. Az értelmes szülő mérlegre tesz Ilyenkor minden érvet és ellenérvet, igyekszik józanul végiggondolni, mit Is jelent ez a lépése gyermeke számára. Főleg a fiatal szülők, állnhk tanácstalanul a nagy kérdés előtt, s ez érthető is, hiszen különböző irányból különböző ösztönzéseket kapnak. Saját tapasztalataik is a legkülönbözőbbek. Közelmúltunk kuszasága őket érintette talán a legerősebben. Rendszerint ők hörpintették fel a legtöbb zavaros vizet, amit a hatalom borától részegültek prédikáltak. Maga az az elgondolás, miszerint a szülő saját belátása szerint dönt arról, milyen tanítási nyelvű iskolába adja gyermekét, sem bizonyult az évek gyakorlatában a legszerencsésebbnek. Figyelmen kívül hagyta a torzulások okozta hatásokat. Így gyakran került szembe a szülő saját elgondolásaival, legbensőbb akaratával. Döntési szbadságról csak ott beszélhetünk, ahol a társadalmi kényszerítő erők a lehető legtermészetesebben hatnak. Az eszmék egy fabatkát sem érnek ott, ahol nem igazolja őket a gyakorlat. Sok olyan szülő akadt a múltban, és akad ma is még, ki gyermeke Jövőjének alakulásában saját megrendült pozíciójának helyrebillentését látja. Az áldozat pedig a gyermek, aki még semmiről sem tehet. Szinte közhely már a pedagógiában — Komensk? óta mindenki ezt hangoztatja —, hogy alapos tudásra, a képességek teljes kibontakoztatására az anyanyelvi oktatás a legbiztosabb, a legmegbízhatóbb alap. Mégis naponta találkozunk ennek tagadásával. Sokan nem akarják, vagy nem képesek felmérni azt a hatást, ami az iskolába lépő gyermeket éri. Figyelmen kívül hagyják az értelem és az érzelem kölcsönös kapcsolatának rendkívüli jelentőségét. Nincsenek tisztában azzal, mit érez egy olyan gyermek, aki már az első hozzáintézett kérdést is megválaszolatlanul hagyja, mivel meg sem értette azt. A peremterületeken, a szlovák és a magyar nyelv érintkezési vonalán, a legkritikusabb ezen a téren a helyzet. A vegyes lakosságú városokban és falvakban főleg az értelmiségiek, vagy a feléjük gravitálők túlnyomó többsége íratja Idegen nyelvű iskolába gyermekét, s ezzel egy olyan varázskör veszi kezdetét, melyből senkinek sem származik haszna. Az ilyen községekben a magyar oktatásnyelvű iskolák csaknem értelmiségi — mondjuk ki nyíltan: ambiciózusabb Indítású — gyermekek nélkül maradnak. Ez aztán további komoly következményekhez vezet. Megbomlik az iskola osztályösszetétele, nehezebbé válik a munka, s a pályaválasztási arányszámok is a fizikai munkát igénylő szakmák felé tolódnak. A nemzetiségek értelmisége ezáltal mind mennyiségében, mind pedig minőségében az országos átlag alatt marad. S itt, ezen a ponton válik a nemzetiség ügye az egész ország ügyévé. Szocializmust építő hazánknak minden egyes tehetségre nagy szüksége van. Ne pazaroljuk el őket, mielőtt még kibontakozhatnánakl A múltunkért ha nem is,' de jövőkért már mi is felelősek vagyunk. Törvénybe iktatták végre jogainkat. De aki önként lemond jogairól és jövőjéről, nem Is lesz joga és jövője annakl Mi, magyar nemzetiségű pedagógusok is kihegyeztük már ceruzánkat, s reménykedve várjuk az idei februárt. SZENK SÁNDOR
