A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-05 / 1. szám
földi, jelen esetben magyarországi partnereivel. A kérdés ugyan elég bonyolult, de megoldható. A fejtegetés során szét kell választani a rádió és tévé problémáját. A magyar nyelvű rádióadás néhány éve megvalósult ugyan, de több kívánnivalót hagy maga után. Ez az adás a II. program keretében valósul meg, a nyári hónapokban reggel a 6 óra és 18 óra közötti időszakban, a téli hónapokban reggel 7-től 16 ráig. Ez úgy értendő, hogy a Csehszlovák Rádió ebben az időben naponta kb. 120 percet sugároz magyar műsort a reggeli, déli és délutáni órákra elosztva. Véleményünk szerint ez a műsorelosztás nem megfelelő, hiszen a dolgozó tömegek nagy része este juthat hozzá, hogy rádiót hallgasson. Ezért halaszthatatlanul szükséges lépéseket tenni az esti műsoradás megoldása érdekében. Meg kell mondjuk, vannak nehézségek ennek az útjában, de ezek elháríthatok. Ehhez ismernünk kell a problémák rétegeződését. 1. A műszaki berendezések a rádióadók kérdése, jelenleg, illetve a jövőben mintegy 6 rádióadóból álló összesen 70 kW teljesítménnyel rendelkező adóhálózat fogja sugározni a magyar műsort. Ez a hálózat teljesítmény és földrajzi elhelyezés szempontjából majdnem elégséges a magyar nyelvterület fedezésére. Nagy probléma azonban, hogy ezek a hullámhosszok este nem állnak rendelkezésünkre, az adók nem működtethetők ezeken a hullámokon. Szükséges lenne a Csehszlovák Posta központi igazgatóságán elérni, hogy az esti órákban is lehetőség nyíljon 1—2 órás knltúrális és szórakoztató műsor sugárzására más hullámhosszon, mely jelenleg cseh és szlovák nemzeti műsort sugároz. Ennek megoldása bizonyos kompromisszumok árán lehetséges lenne. 2. A stúdiók műszaki berendezések minden valószínűség szerint az esti órákban ugyanúgy rendelkezésre áll, mint a nap többi szakában. Ennek a kérdésnek a rendezése a Csehszlovák Rádió szlovákiai igazgatóságának hatáskörébe tartozik. 3. A stúdiót az adókkal összekötő, úgynevezett modulációs vezetékek hálózata szintén rendelkezésre áll az esti órákban is. Ez a posta távösszeköttetési szerveinek hatáskörébe tartozik. 4. Az utolsó, de nem kevésbé lényeges problémakör a műsorszerkesztés és műsorszolgáltatás problémaköre. El kell érnünk azt, hogy a magyar adás hírszolgálata ne fordítás legyen, melyet a magyar hallgató késve hall meg. Ezep a téren ugyan már eddig is történt változás. A műsorszerkesztés színvonalát és változatosságát lényegesen növelni kell. Gondolni kellene az iskolarádió műsorának bevezetésére, szükséges lenne természettudományos értekezések, nyelvtanfolyamok megindítása a rádió hullámain. Kerülni kellene a Göre Gáborra emlékeztető, felesleges és bizarr módon parasztoskodó műsorok sugárzását. Szükséges lenne a magyar nyelvterületen végbemenő tevékenységek integrálását szolgáló műsorok, tapasztalatcsere stb. sugárzása. Jelenleg a magyar nemzeti kisebbség az új helyzetben lehetőséget keres a jövő megalapozására. És ebben az útkeresésben a rádiónak óriási szerepe van. A tévé-műsor sugárzásának megteremtése Is szükséges, annak ellenére, hogy az — a második program beindításáig — a szlovák műsor rovására történhet. A tévéadás gerincét Szlovákia területén négy fő tévéadó képezi, melyek közül egyik sem iktatható ki, mert mindegyikhez egy sor kisebb relé csatlakozik. Szlovákia lakosságának egyötöd-egyhatod része magyar, amit mindenkinek, akár akarja, akár nem, tudomásul kell vennie. El kellene érnünk ezért legalább a napi fél-egyórás műsorsugárzás lehetőségét. Ez is nagymértékben befolyásolná a magyar lakosság politikai hovatartozásának kérdését és annak ellenére, hogy szlovák polgártársaink részére áldozatot jelentene, óriási jelentőséggel bírna a kölcsönös megértés szempontjából. SZOKOLAY IMRE • a E két vélemény a tátrai értelmiségi találközön hangzott el. Új könyvem, Az idegen, ősszel került ki a nyomdából — öt évvel később, mint előző kötetem. Hogy miért telt el ilyen hosszú idő a két könyv megjelenése között? Abban nem a témahiány — az időhiány a ludas. Eredetileg más mondanivaló foglalkoztatott, de még mielőtt odáig jutottam volna, hogy a gondolatokat tetté váltva a megíráshoz fogjak, néhány, asszonyokkal folytatott “beszélgetés a személyes felelősség érzését keltette bennem. Felelősnek éreztem magam azért, amit nem írhattam meg, és amit nem írtam még, és amit e beszélgetések folyamán számon kértek tőlem, követeltek rajtam. Saját magukat, saját életük problémáit keresték a könyvekben, és — bizonyára — választ olyan kérdésekre, amelyekre nem tudnak mindig megnyugtató feleletet találni. Hiszen az írás és olvasás nem más, mint az író és az olvasó évszázadokon át folyó nagy kérdésfelelet játéka, ahol a feleletet próbálni adó szerepe mindig a hálátlanabb, a nehezebb. Az írónak feladata, hogy irodalmi divattoktól, hatalmi áramlatoktól függetlenül is a legjobb, a legigazabb feleletet adja, a még oly jelentéktelennek látszó kérdésekre is. Ezt az örök emberi szempontot kell egyensúlyba hozni aztán az írásművészet szempontjaival, ha irodalmilag maradandót akar alkotni. Ha néhány verssor, vagy néhány mondat hosszasan visszhangzik az olvasóban, az még nem minden esetben jelenti egyben a kritikusok elismerését. De előfordul ennek az ellenkezője Is: a kritika komoly értéket fedez fel a műben s az mégsem kerül emberközelbe, nem lelkesít, nem késztet töprengésre, nem szántja fel az olvasó gondolat- és érzésvilágát annyira sem, mint az alacsonyan repülő sirály szárnya a víz színét. A legideálisabb persze, ha olvasók és kritikusok véleménye között nincs komoly eltérés. Az író a legmaradéktalanabbul akarja kifejezni mondanivalóját, és gyakran nehéz küzdelmet kell vívnia az anyaggal. Természetes, hogy a mű megszületése után aggodalommal figyeli: megtalálja-e az írása az utat oda, azokhoz, ahova útnak indította, akiknek írta, Ha igen, akkor ez az öröm az egyedüli, de nagyszerű kárpótlás mindazért a nehézségért, amivel az író az irodalmi közélet porondján oly gyakran szembetalálja magát. Bevallom, az olvasók elismeréséből merítettem eddig én is a legtöbb erőt, hogy egY'egy új könyv megírásához fogjak. Olvasmány és irodalom — a jó belletriának ezzel a két elengedhetetlen jellemzőjével ellátva szeretném az olvasó asztalára adni minden regényemet. Külön mondanivalóm Az idegen-nel kapcsolatban nincs. A könyv megjelent, beszéljen magáról, és ha úgy tetszik, valljon az íróról is. Engem ilyenkor inkább az új, még megíratlan könyvem foglalkoztat. Arról inkább tudnék beszélni, ha nem tenne lakatot számra a félelem: „kibeszélem“ a témát, enyhül az írásra kényszerítő feszültség, s gyengül a leírt szó ereje. Ezt nem szeretném, mert úgy vélem, a következő könyvem lesz az, amelyben több mindannyiunkat foglalkoztató, korunkra, helyzetünkre jellemző kérdéshez nyúlok. Az Idegen-nek pedig azt kívánom, hogy sem itt, sem Magyarországon ne érezze magát idegennek, hanem minden egyes példánya leljen otthonra az olvasni szeretők könyvespolcain és találjon baráti fogadtatásra a könyvtárak látogatóinál. A szerkesztőség megjegyzése: Alig több mint két hónapja jelent meg a könyvpiacon Ordódy Katalin regénye és már elfogyott. Nem jöhetne szóba a második kiadás, Madách Könyvkiadó?
