A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-22 / 51-52. szám
Somogyi Pál A hűséges eh TI* évvel ezelőtt — Ágnes akkor kilencéves v olt — költözött Hannibál Agiékhoz. Hannibál abban az időben hathetes bernáthegyi kutyakölyök folt A ház kisleánya és a bernáthegyi között olyan barátság szövődött, mely az ember-kutya-barátság számos megható példája között is kiemelkedő szépségű volt. Ági egyetlen napra sem hagyta el kutyusát, Hannibál pedig olyan alázattal szolgálta kis gazdáját, mint egy legendás, érzelmes regényhős. Így múltak az évek, miközben Hannibál kisborjű méretű bernáthegyivé fejlődött, s élete egyetlen túlfűtött imádatból állt. Ágika életrajza gazdagabban motíválódott, iskoláit kitűnő eredményekkel befejezte, szépsége számos fiatalembert vonzott a házhoz, és tizenkilenc éves korára a jelentéktelen udvarlások után egy akkora szerelem köszöntött be, mely házassághoz vezetett. A történet most kezdődik. A fiatal pár öröklakást vásárolt, s a lakásba csupán egyetlen öreg bútordarab került volna, Hannibál, aki éppoly elképzelhetetlennek tartotta jövendő életét Ágnes nélkül, mint az ifjú nő a kedvenc, nagy kntyus nélkül. Ráadásul a fiatal férjjelölt is Hannibál-barát barát volt, így a kutya sorsában nem akadt egyetlen kétséges pont sem. Elkövetkezett az esküvő, majd az esküvői ebéd a szülői házban. Végül ■lkövetkezett a búcsú a szülői háztól, és az ifjú pár, oldalukon Hannibállal, taxiba szállt, és meghatottan bevonult a napok óta berendezetten álló új lakásba Az első kínos jelenet úgy esett, hogy Hannibál megjelent a szoba ajtajában, szájában a pokrócát hozta, mely szokott fekvőhelye volt. Hannibálnak, a mézeshetekre való tekintettel, a konyhában jelölték ki hálóhelyét, ám ő erről láthatólag nem vett tudomást, inkább arra gondolt, hogy a pokróc véletlenségből maradt odakint, miután az ő helye közismerten mindenkor Ági ágya mellett volt. Ágnes pirulva nézett ifjú férjére, az meg derült a kutyáson. Aztán megteregette Hannibál okos, nagy fejét, és kivitte a pokrócot. A kutya tfijrelmesen utánament, és a pokrócot visszahozta. Nem mérgelődött a férfi viselkedésén, hiszen az nem tudhatta, ml a szokás náluk. Ágnesre jutott a nehéz feladat, hogy a pokrócot kitegye. Néhány szófal megmagyarázta a helyzetet Hannibálnak, aki végre megértette, hogy |B pokróc szándékosan került a konyhába. Szó nélkül kiment hát, elnyúlt b fekhelyén. A fiatal pár már lefeküdt, midőn Hannibál sírva fakadt a konyhában, plel-felszükölő, ugató férfizokogás volt, Ági kétségbeesve ült fel az i*yban — Nem hagyhatjuk Hannibált) — suttogta a férjének. — Hiszen felveri Un egész házat! Nagyon kellemetlen, mit szólnak majd a szomszédok. Egy hangos, ugató kutyával költöztünk a házbal Bn beengedem. — )61 van, szívem, behívom háti — szélt a férfi még mindig derűsen, és ajtót nyitott Hannibál előtt. A katyns megjelent a pokróccal a szájában, kis gazdája mellé ágyazott meg magának, közvetlen a széles heverd yaellé, s egy megbocsátó, erőteljes szusszanással pihenőre tért. A lámpa ismét kialndt, a szobát egy negyedhold fénye töltötte be csapán. Hosszá percek teltek el. midőn Agnes hirtelen ezt suttogta a fórja jNUébe: — Hannibál üli Az Ifjú férfi azt felelte neki: Ne törődj vela, szivem. Csukd be a szemed, és na nézd Otl Agnes próbált szót fogadni. Da megint szólni kellett a férjéhez: >— Hannibál Itt áll! Nagyon figyeli A férfi azt mondta erre: i- Csukd be a szemed, drágáin! Bójj el a vállam mögötti Am a férfi füle mellett Hannibál most vészjóslóan morogni kezdett. A derék bernáthegyi ott állt a kis gazdi ágya mellett, félelmes morgás Hrt ki állkapcsai közül, Ínye megvillant a félhomályban. Ágnes könnyes szemmel próbálta megnyugtatni: — Nem bánt a gazdi, Hannibál) Nem bánt a gazdi! Feküdj lel De Hannibál ezúttal sem hagyta félrevezetni magát. Erezte, elérkezett az a pillanat, midőn megszolgálhatja tíz esztendő minden figyelmességét, amit a kis gazditól kapott, mikor végre megvédelmezheti őt, erős bernáthegyi szivével és fogaival. Ágnes azt mondta a férjének: — Aludjunk, édes. Átölelték egymást, mint két testvér. Hannibál ragyogó szemmai ült b fiatal asszonyka ágya mellett, tekintete azt mondta: — Semmit se félj, kis gazdit Hunyd be a szemed, és aludjl Vigyázok a szeretet (Monológ kisgyermekkel) Azt kérdezed, kislányom, miért mondjuk azt, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Azért mondjuk ezt, kislányom, mert karácsonykor mindenkinek szeretni kell a másik embert, kislányom, hát ezért, nem, kislányom, nem azt ünnepeljük, hogy egy nap szeretjük egymást, mert máskor is szeretni kell az embereket, egész évben min* dennap szeretni kell az embereket, kislányom, csak nem mindig sikerül. Karácsony az más. Karácsonykor muszáj, hogy sikerüljön. Milyen butaságot kérdezel, hogy miért nincs akkor egész évben szeretet ünnepe? Hát te talán jól viselkedsz egész évben? Azt elhiszem, hogy te attól még szeretsz minket, bár ha rosszul viselkedsz, de én nem szeretlek téged, ha szófogadatlan vagy, és ha rossz vagy. Ha a szeretet ünnepén rossz vagy, akkor a szeretet ünnepén se szeretlek tégedl Nem muszáj! Illetve. Akkor muszáj, ha te is szeretsz engem, és jól viselkedek Micsoda? Hogy akkor amúgy is szeretnélek, és ahhoz nem kellene, hogy szeretet ünnepe legyen? Nem is kellene, mert különben is szeretlek, csak néha haragszom rád. Haragudni, azt szabad a szeretet ünnepén isi Az emberekre is szabad haragudni, kislányom, de csak egy kicsikét. Nem, nagyon a többi napon sem szabad haragudni az emberekre. Nem, a Simek bácsira is csak egy kicsit haragszom, aki pedig úgy becsapott minket a bútorhuzattal, mert máma szeretjük egymást általában. Holnap? Holnap megint valószínűleg nagyon fogok rá haragudni, Ejnye, milyen nehéz dolgokat kérdezell Hogyhogy mi szükség van akkor a szeretet ünnepére? Hát, hogy megpróbáljuk elfelejteni a sok rosszaságot, amit elkövetünk egymás ellen. Nem, nem arról van szó, hogy Simek bácsi felejtse el, hogy becsapott minket a bútorhuzattal, hanem, hogy én felejtsem el a Simek bácsit, meg például azt, hogy te milyen sokat haszontalankodsz egész évben, és legalább a szeretet ünnepén legyél jó, és változzál szépen meg. Mit tudom én, hogy a Simek bácsi megváltozik a szeretet ünnepén, a Simek bácsi tőlem meg is pukkadhat. Nem karácsony este, édes kislányom, milyen butaságokat beszélszl Januárban? januárban megpukkadhat, akkor egy napon sincs szeretetünnpp. Milyen butaságokat beszélsz te itt összevisszái Hogy te szeretni akarod a Simek bácsit? Ezt a szélhámost, aki annyi mérget okozott a te édesapádnak?! Mi az, hogy te elfelejted?! Nahát, szégyelld magad, az ember lánya képes elpártolni az embertől a szeretet ünnepén! Ha a Simeket szeretni akarod, akkor nem szeretlek! Menj innen, te haszontalan, rossz szívű kislány, meglátod, senki se fog szeretni téged, legfeljebb a szeretet ünnepén, de akkor se nagyon. SOMOGYI PÁL 22
