A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-22 / 51-52. szám

Mikes György — Két részeg férfi ül egy vendéglői asztalnál, úgy éjféltájban. Az ittasságnak abban a stádiumában vannak, amikor a nyelv még forog, a fantázia szabadon szárnyal, csak éppen úgy érzik mgukat, mintha ködben ülnének a víz alatt.) 1. részeg: Pincér! Kérek még két deci bort! 2. részeg: Ne igyál többet, Lajoskám, nagyon szépen kérlek: ... 1. részeg: Miért ne igyák? Iszom. Épp ez az utolsó pohár fog meg­ártani? 2. részeg: Ogy van, Lajoskáml Az utolsó pohár. Ez az emberiség átka... Pincér (leteszi az asztalra a két deci bort). 2. részeg (lefog)a a másik kezét): Ne idd meg, Lajoskám, ha csak egy kicsit szeretsz... Nézz meg engem, én sem iszom ... Megittunk együtt egy bizonyos mennyiséget... Most Jőkedvűek vagyunk, vidá­mak vagyunk, aranyosak vagyunk... Most kell abbahagyni, elég volt! 1. részeg: Én még ezt megiszom, és nekem is elég lesz. (Inni akar.) 2. részeg (lefogja a kezét): Ne, Lajoskám, ha szeretsz... Hallgass a te öreg haverodra... Miért nem iszom én egy kortyot sem töb­bet? Mert most olyan Jó__Lebegek, mint a szitakötő ... 1. részeg: Én nem vagyok szitakötő. Kefekötő vagyok. Hagyjál Inni. 2. részeg: Nem hagylak, mert jót akarok neked... A tapasztalat beszél belőlem... Én elméletileg foglalkozom az alkoholizmussal mint népbetegséggel... Ellárulok neked egy titkot, Lajoskám, én csak azért járok kocsmába, hogy szélesítsem a látókörömet, és tudomá­nyos kísérleteket végezzek... Persze, magammal is kísérletezem, mint minden önfeláldozó tudós ... 1. részeg: És mit fedeztél fel? 2. részeg: Azt érzi az ember... Amikor a legjobb, amikor lebegsz, azt dalolja, hogy „Ég a kunyhó, ropog a nád ..és éjfél után két perccel már négykézláb mászik a mellékhelyiségek irányába. Két perc alatt történik az egész misztérium. A teremtés koronájából ré­szeg disznó lesz két perc alatt__ 1. részeg: És honnan tudod, mikor kell abbahagyni? 2. részeg: Azt érzi a zember... Amikor a legjobb, amikor lebegsz, akkor kell abbahagyni, mert a lebegés után rögtön a mászás követ­kezik. 1. részeg: Ez marhaság, én iszom ... 2. részeg (ordít): Nem iszol! Az én barátom nem fog sárban hen­teregni ... Az én barátomnak nem fogják kimosni a gyomrát saját költségén... Ha nem tudsz ellenállni egy pohárnak, akkor alkoho­lista vagy. Vedd tudomásul, hogy a kedélyes borozgatást az alkoho­lizmustól egyetlenegy pohár bor választja el. Ez Pythagorasz tétele. Márpedig Pythagorasz tudta, mit beszél, mert ő is szitakötő volt néhanapján ... 1. részeg: Szóval úgy gondolod, hogy ellen kell állni a kísértés­nek? 2. részeg: Elvi alapon. Férfiasán. Magyar ember módjára. 1. részeg: Nagyon nehéz, Gyuluskám... Neked, könnyű, öregem, mert te tudományos alapon iszol, de én azért iszom, mert szeretem a bort. A bor ugyanis egy szeretetre méltó ital, mely hagyja magát inni. Egyszer élünk, Gyuluskám, hadd igyam meg ezt a borocskát, olyan nagy kedvem van hozzá ... 2. részeg: Hallgass! Az alkohol ördöge beszél belőled . .. Ezt már ismerem. Most mindjárt az Jön, hogy árva gyerek vagy, téged senki sem szeret, csak szegény édesanyád szeretett, isten nyugosztalja, aztán felhajtod a bort, elénekeled azt, hogy „Bodri kutyám megle­szünk egymással“, aztán leesel az asztal alá ... 1. részeg: Nem ... Bizonyisten, nem ... Szomjúhozom ... Kiszáradt a szájpadlásom ... Ihatnék, Gyuluskám ... 2. részeg: Egy szót se többet! Add ide azt a poharat! Az én bará­tom nem lesz idült alkoholista... Az én barátom nem fog patká­nyokat látni minden sarokban ... Feláldozom magam érted ... (Fe­nékig issza a poharat). Ilyen barátod vagyok! Pincér, még két decit! 1. részeg: Ezt nekem hozatod? 2. részeg: Magamnak! Az utolsó pohár után már teljesen mindegy, 23 hánnyal iszik az ember... Q Í • 9 9 9 Fizetésnapon Felvettem a fizetésemet. A pénz itt van a bal zsebemben. Ripi-ropi-ropogus szá-á-z-a-a-so-o­­-ok. Jókedvűen elindulok hazafelé, tei, de hazafelé! Menjek taxival? Fiittyentek egy taxinak, beülök a hátsó ülésre, rágyújtok egy szi­varra és... Apropó, szivar! Melyik lehet a legjobb szivar! Veszek egy doboz szivart a legfinomabb fajtából, és vacsora után rágyúj­tok ... Apropó, vacsora! Hol lehetne jól vacsorázni? Aranypipacs. Vacak hely. Négy Ász vendéglő? Nem rossz ötlet. Eszem egy fogási vagy egy süllőt vagy egy... Azt hiszem, ott cigánybanda muzsi­kál! .. . Ácsi! Egy cica, két cica, száz cica, haj, megfogta az ici-pict egeret... A pénz itt van a zsebemben. Itt van a tőke felhalmozva a bal zsebemben, és én vagyok a tőkés. A tőkés hazafelé tart, kivételesen a saját lábán, mert elküldte a kocsiját... Nem kérem az autót, Já­nos, nyugodtan hazament, olyan tiszta ma a levegő, azt hiszem, nem fog ártani egy kis séta ... Igenis, tekintetes úr! .. . Csak azt tudnám, mibe fektessem a tőkémet? Szentisten, ho! vaa a pénz? Nyugalom, itt van a bal zsebemben, a bal páncélszekré­nyemben. Nemcsak a pénz van benne, hanem ritkaság számba menő gépkapcsok, diplomáciai iratok: egy-két elhasznált mozijegy, átszálló és fél kiló, kincset érő dohánypor is. Vigyázni kell! Átteszem a tőkét a bal páncélszekrényemből a jobb páncélszekrényembe. Ami biztos, az biztos! Hej, de csinos kis cica ment el mellettem... Egy cica, két cica, száz cica, haj!... Utána menjek? Szép szeme volt, imádom az álmos szemű nőket. Nem megyek utána. Minek? Van még álmos szemű ai Pesten... Itt a pénz a jobb zsebemben. A feleségem szerint én egy lump... Apropó, feleség! Elfeledkeztem róla, hogy odahaza vár az én kicsi feleségem! Hála istennek, boldogan élünk. Megértő asszony. Ha ha­zamegyek, megmondom neki: kis szívem, ma nem adom oda a fiza­­tésemet. Mire ő azt fogja mondani: ahogy akarod, kis szívem. Megér­tő asszony a feleségem, meg fogja érteni, hogy férfi nem lehet pénz nélkül... Apropó, pénz! Beteszem a farzsebembe, ott jobb helyea van. Csak azt tudnám, mibe fektessem? Veszek magamnak egy öl­tönyt, néhány inget, könyveket meg ezt meg azt . .. Aztán hazame­gyek, és otthon szépen megvacsorázom. A házi koszt többet ér, mint a vendéglői koszt, és különben is, a Négy Ász, az egy lebuj, tele van huligánokkal... Cigányzenét otthon is hallgathatok rádión . Egy cica ... két cica ... száz cica ... Tudom már, mit fogok csinálni. Hazamegyek, és megkérdem az asszonytól: akarasz, fiam, egy cipőt? Itt van rá a pénz. vedd meg! Es adok neki néhány ropogós százast, mert nekem van szívem, mert én egy jó férj, gavallér férj vagyok. Akarsz egy pulóvert is? El van intézve. Odaadom a pénzt. Ami marad, az az enyém, Isten menta, nem kell nekem egész fizetés: egyharmad a tiéd, kétharmad az enyém, tgy igazságos. Nem vagyok és szőrös szívű kanitalista, akinek mindene a pénz, a pénz, a pénz. fin a szemébe röhögök Mammonnak, és az arcába kiáltom, hogy egy cica, két cica, siáz cica, haj! ... Az annyi, mint százhárom cica ... Apropó, cica! Oj tervem van: a fizetésem kétharmadát adom oda a feleségemnek, és egyharmadát elteszem én. Így sokkal igazságo­sabb. A feleségem meg fogja érteni: férfi nem maradhat pénz nél­kül, férfi pénz nélkül: félkarú óriás... Tudom én nagyon jól, hogy a pénz csak gond! A mezők liliomának nincs pénzé, és mégis bol­dog. A pacsirtának van pénze? Nincs. De gondia sincs! Nem kell be­osztania a fizetését, nem kell számolgatnia, nem kell .. Apropó, számolgatni! Döntöttem: az egész fizetésemet odaadom a feleségem­nek aztán kérek egy kis zsebpénzt. Mindig ad zsebpénzt, ha nagyon kérek — Megértő asszony. Megyek hazafelé. Fáradt vagyok. Füttyentsek egy taxinak? Majd otthon. Ogy olcsóbb

Next

/
Oldalképek
Tartalom