A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-22 / 51-52. szám
Szeptemberben kezdődik a tani*, ekkor nyílnak ki az Iskolák kaput, s fogadják a nyári szünidőben sok élmínnyel gazdagodott tarka UJű sereget. Ilyenkor tűnnek tel az utcákon a pöttömnyi kis emberkék, táskával a hátukon: az elsöosztályosok. Szeptember az ö gondjuk, öröm is, félelem is vegyül az érzéseikbe, milyen lesz az Iskola, ahová a szülök vezetik éket, milyen lesz az á pad, ahová a tanító néni vagy a tanító bácsi leülteti éket. Szeptember az 0 gondjuk, de Január utolsó hete és február első hete a szüléké. Persze csak az olyan szüléké, akik afölött töprengenek, amin végképp nem kellene töprengeniük: anyanyelvű iskolába Irassák-e gyermeküket vagy sem? Ez a gondot, tűnődést, aggodalmat kifejező kérdés leginkább kisvárosainkban gyakori, ezért is kopogtattunk be Peslőcön Kiss Józsefekhez és tfj. Silling Mlklósékhoz, akiknek a 89—70-es tanévben iskolaköteles lesz a kisfiúk, kislányuk! Kiss Józsefük a Békevédők utcájában laknak. Szövetkezeti lakásban. Hét éve házasok, s két fiúgyermeknek örülhetnek. Tibinek, aki még bölcsődés és a játékok birodalmában érzi magát legjobban otthon, és Gabinak, akit nemsokára beíratnak az Iskolába. A férj Pelsőcön egészségügyi dolgozó, éjjeles és nappalos, mikor hogyan kerül rá a sor, felesége vasúti alkalmazott, az állomás táv- Iróhivatalában dolgozik. A téma nagyon Is aktuális, hiszen dönteniük kell a kisfiúk sorsáról, jövőjéről! Kiss Józsefné: Magyar iskolába íratom Gabit. Én is magyar Iskolába jártam. Jobban tudok majd segíteni neki. Kiss József: Jobb, ha az anyanyelvén tanul. Így is ugyanolyan lehetősége van a továbbtanulásra! Kiss Józsefné: Egyre inkább azt tapasztalom, hogy a szlovák iskolába járó magyar gyerek sem viszi többre. Kiss József: Én ugyan szlovák iskolába jártam, de az anya foglalkozik többet a gyerekkel. Mellette van, tanácsokkal látja el, vele tanul, vele olvas. Itthon magyarul beszélünk, az utcán is úgy beszélünk, sőt még a szlovák iskola folyosóján és udvarán is, s amit az órán tanul, az csupán arra jó, hogy nyelvet tanuljon, pedig hát az iskolában tárgyi tudást kell szereznie a gyermeknek. Ezt én a saját bőrömön tapasztaltam. Soha nem értettem tökéletesen, amiről az órán szó volt. így nem is tudtam felfogni, megtanulni az anyagot. Kiss Józsefné: Mindennapi téma a gyermekeink sorsa. Számomra soha nem Jelentett problémát, hová írassam. A férjem említette néha, hogy a szlovák Iskolába Íratáson is gondolkozni kell, mert ettől is, attól is hallotta: Jobban érvényesül majd a gyerek. Hány orvost, mérnököt, közgazdászt ismerünk, akik magyar iskolában érettségiztek?! Ezzel nem akarom azt mondani, hogy én a fiamból okvetlenül orvost szeretnék nevelni. Ha jó szakmunkás lesz, annak Is örülni fogok ... Ifj. Silling Miklóséknál kétszer jártunk. Amikor először kerestük őket, nem voltak otthon, elmentek az élelmiszerboltba vásárolni. Később, a csendes esti órákban aztán zavartalanul beszélgettünk Iluskáról, a leendő elsőosztályosról, akit csak fényképről láttam, egész Idő alatt a konyhában játszott. A férj a kassai Kohóépltő Vállalat alkalmazottja. Géplakatos. Jelenleg helyben, Pelsőcön, a terményraktár épületén dolgozik. Silling Miklós: Hová Iratom Iluskát? Egy percig sem volt számunkra probléma. Magyar iskolába Jártam én is, és ott megtanultam szlovákul, sőt oroszul is. Előmenetelben és tudásban Jobbak voltunk a szlovák nyelvből, mint a szlovák Iskolába járó magyar gyerekek. Döntésemet továbbá azzal is okolom, hogy mint szülő kötelességemnek érzem a magyar iskola támogatását. Ki tegye ezt, ha ml nem tesszük? A pelsőci új Iskolát a magyar gyerekeknek tervezték, átadásnál azonban közös épület lett belőle. Az érv az volt, hogy nincs elég magyar gyerek. Sok szülő attól fél, hogy nem tud majd mit kezdeni a gyerekével. Én nem félek ettől. Silling Miklósné: Fájlalom, hogy az óvodákkal baj van. Itt nálunk szlovákok az óvónők és a gyerekek nem értik a tanítási nyelvet. Az igazgatónő magyar, de az kevés. Ügy volt, hogy szeptembertől magyar osztály nyílik az óvódéban. Nem lett belőle semmi. Pedig a fogalmak ott tisztázódnak a gyerekben. A magyar gyerekeket magyarul kellene felkészíteni az iskolai munkára. Ez nem lehet vitás. Hetvenegy gyerek látogatja az óvódét, s 65 százalékuk magyar ... Volt itt magyar óvoda, és miért szűnt meg, ki szüntette meg? S van-e nálunk egyáltalán magyar óvónőképzés, ha Pelsőcre nem jut a végzett növendékekből? Silling Miklós: Az volt a baj, hogy egyesítették a két Iskolát. Milyen könnyen intézték az összevonását, s milyen nehezen intézik a szétválasztást! Silling Miklósné: Férjem már magyarázta a döntésünket. Én még annyit tennék hozzá, hogy azt szeretnénk, ha Iluska nemcsak beszélné, de meg is szeretné anyanyelvét és a nemzeti kultúrát. A tornaijai magyar mezőgazdasági szakiskolában tanultam, a fő szakmát, a könyvelést szlovákul kellett tanulnunk. Saját tapasztalatom, mennyit kellett magolnom, és anynyi mindent nem értettem. Nem akarok ilyen kínt, gyötrődést Ilus kának. Iskolában ne a nyelvvel bailódjon a gyerek, hanem az ismeretekkel. MÄCS JÓZSEF Móricz Zsigmond Karácsonyi ének Ragyogó hóba borult a kis falu. Gyönyörű karácsony este volt. Az égen rettentő csillag, mint amikor tavaszi hajnalon a réten a fűszálak hegyén csillog a harmat. A kis falu megbújt, ős a parányi házakban boldogtalan, szegény nép tanyázik. De két legénynek ez az este volt a szüretje. Páva Sajó volt az egyik, a másik Balog. Sok, sok éven át, kisiskolás koruk óta ők voltak a karácsonyesti kántálók. Olyan hangjuk volt, mint az érc-slp, s náluk nélkül nem Is volt karácsony este a kis kálvinista faluban. Még aratáskor is emlegették, hogy az a karácsony, mikor Páva Sajó, meg a Balog rázendítik, hogy: Mennyből az angyal. Az idén nehezen is várták, mert ez az év nemcsak a gazdagokra rossz, hanem a szegényekre is. Ha a gazdának nincs, a munkás koplalja meg. Csizmát akartak fejeltetni a kántélási pénzből, mert most csak úgy szortyogott a hóié a lábukon. Meg egy üveg bort is vinnének haza az édesnek, hogy legalább hadd érezzék, hogy itt járt az isten angyala. De ahogy elindultak az énekes útra, már néhány házzal előttük erős hangok fújták a karácsonyi zsolozsmát. — Ki lehet az? — döbbent a két legény. IMikor az első ház eresze alá beállítottak s rázendítették, hogy Mennyből az angyal... — kijött a gazda Ingujjban a tornácra s azt mondta: — Nohát, ti is itt vagytok? Itt jártak már a cigányok, megvolt a karácsony. Elvitték a kenyeret. — Milyen kenyeret? — Nem kértek pénzt, csak egy kis kenyeret. A két fiatal legény elvörösödött a sötétben s úgy kullogtak ki az udvarról, mint a megvert kutyák. A cigányok már megint egy házzal tovább énekeltek. Hallgattak sötéten, szédülve. — Mék lehet az? — A Buga... — Jól van. A nyáron Is elvállalt előlem egy fairtást egy kis kenyérért. Csak voníts. Azért még bementek a következő házba. Ott is rákezdték. Kijött a gazdasszony. — Ki az? ... Tik vagytok, Páva Sajó ... Ej, ej... Jó van na. Nem hljta be, mint tavaly őket, hogy megkínálja mézes borral és fonott kaláccsal. És nem adott pengőt, csak egy-egy tízfillérest nyomott a markukba. — Jaj fiaim, szegények vagyunk az idén. Szegény a világ. Nagyon le voltak törve, nagyon szégyellették magukat. Hogy ezek a cigányok ... Már látszott, hogy itt az idén nincs aratás. Nincs most karácsony. Meghalt a Krisztus. Lassan kullogva mentek előre a hóban. Szédült a fejük, és most elkezdték érezni, hogy a hóié hldegedlk a lábukqn. Már a kapca fagyni kezdett. Ha nincs meleg az ember szivében, a fágy Is kifog rajta. A cigányok meg csak vonítottak valahol, hogy: Mennyből az angyal. Bementek a kocsmába s egy-egy pohár pálinkát ittak a harminc fillérjükön, amit ma kerestek. Ez egy kicsit felfrissítette a vérüket s megokosltotta a fejüket. — Na, próbáljuk meg mégeccer. Nagy portára mentek. Négy tölgyfakaput nyitottak be. S a kutyák majd lehúzták őket. Mennybill az angyal... Eljött hozzátok ... — Már megint Itt vannak ezek a cigányok? nyitott ki a gazda. — Vagy tik vagytok, Páva Sajó? — Mink vagyunk, gazduram. A gazdasszony azonban kiszólt: — Hogy nem szégyellik ilyen nagy legények. Nem való a mán, csak a cigányoknak. A két legény meg volt halva. Birtokháborítás történt. A vénük klgyúlt. Utána a cigányoknak. Éppen jöttek ki sustorogva egy udvarból, mikor elérték őket. Marakodva számolták a kapott alamizsnát. — Hé — kiáltotta Sajó Pista. A vezető cigánylegény, a Buga, hetvenkedve mondta: — Nekünk is eljött az angyal! — Nohát, ha eljött, el Is visz! — ragadta torkon Páva Sajó. — Én is ember vagyok, értem Is meghalt a Krisztus. — Hát akkor te is meghalsz érte, büdös cigány. Te eszed él a faluba a ml kenyerünket? Volt ott egy sövénykerítés, abból egy karó törött a Páva Sajó kezébe. — Én Is tudok énekelni karácsony éccakáján — rikácsolt a cigány. — Meg is fogsz dögleni karácsony éccakáján. S a két legény agyonverte a két cigányt, s azok ott maradtak, a szép, fehér hóban, a csillagok ragyogó koronája alatt, karácsony éjszakáján. 1931. 6
