A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-22 / 51-52. szám
Egy francia tudós jelentette ki néhány évvel ezelőtt, hogy az orvostudomány megbecsült volta, jó hírneve a jóvóben azon fog mól ni, vajon megoldja-e a daganatos betegségek problémáit. A nagy haladás ellenére ez a betegségcsoport okozza alighanem a legtSbb szenvedést a világon, az orvosoknak pedig a legtSbb lemondást és kudarcot. A kórokozók csak részben Ismertek, a korai, még gyógyítható állapotban való felismerés pedig igen nehéz, mert a betegség rendszerint panaszok és tünetek nélkül kezd fejlódnl. Kivételt ez alól csak azok az esetek képeznek, amikor a daganatos folyamat létható helyen kezdódik (bőrrák, mellrák). A köznyelvben használt rák elnevezés (görüg eredetű tudományos neve karclnőma) az ókori görögüktól származik. A kifejlődött mellrák okozta hegedéses ráncok és értágnlatok — szerintük — olyan képet hoznak létre a bőr felületén, amely a folyami rákhoz hasonlő. Az elnevezés máig fennmaradt, és napjainkban lényegében mindennemű rosszindnlatű daganatot Így neveznek. Daganatos burjánzás a test minden szövetében keletkezhet, fgy a vérképzés szöveteiben, a csontvelőben is. Ha mindez a fehér vérzettek keletkezésének helyén történik, akkor a betegséget fehérvérűségnek nevezik. A fehérvérűség (orvosi nevén: leukémia) tehát — a szakemberek többsége szerint —• a vérképző szervek daganatos megbetegedése; éspedig a rosszindulatúnk közül való, mert bér gyakran hosszú lefolyású, de mindig halálos végű kórfolyamat. Ismertek gyors lefolyású formái is, valamint különbséget tesznek az egyes esetek között aszerint is, hogy a fehér vérsejtek milyen csoportját és fejlődési fokát érinti elsősorban. A betegséget általában rendkívül nagy (100 000 felett Is) fehérvérsejt-számmal jelentkezik. Ennek oka nem tökéletesen tisztázott. Az utóbbi Időben különösen a ionizációs sugárzás káros hatását emelik ki. japánban az atomrobbantások hatásának kitett személyek között tizszerte gyakoribb veit a fehérvérűség, mint a világ más részein. Régebben, a tökéletlenül működő röntgen-készülékek koriban, a rönlgenorvosok körében sem volt ritka, valamint elvan betegek soraiban, akiket sokat kezeltek e sugarakkal. A betegség kórképének, lefolyásénak alapos ismerete csak szakember számára szükséges, ezért itt csak néhány szóval említjük meg. Leggyakrabban sápadtsággal, bőralatti csomókkal, gyengeséggel, iépnagyobbodóssal, nyirokmirlgy-duzzana tokkal, vérzékenységgel, a szájüregben üszkös folyamattal, hőemelkedéssel, lázzal jelentkezik. Lefolyása igen különböző lehet, javulásos és rosszabodésos Időszakokkal. A javulás gyakran kezelés nélkül Is bekövetkezik. A kezelés terén sokféle új gyógyszert vezettek be az utóbbi évek folyamán. A klaszszikusnak mondható sugárkezelésen (röntgen-, rádiumsugarak, radioaktív foszfor) kívül e gyógyszerekkel ma már a beteg élete meghosszabbítható, jobbá tehető, sőt munkaképessé is válhat, akár hosszabb Időre. A kezelés beállítása és irányítása szakorvosi feladat, emiatt csak rövid felsorolásra szorítkozunk. Alapgyógyszernek leginkább az ún. Mylerant használják; adagolása kezdetben napi 2—3, később 1—2 tabletta naponta. Javulás 4—B bét múlva szokott beállni. E gyógyszer — mellékhatásként — vérzéseket okozhat, a véralvadásban előidézett zavarok folytán. Ez hormon-készítményekkel (Prednison) védhető ki. Ha e kezelésre a betegség mér nem javul, akkor a Merkaptopnrin, Demokolcin vagy Riboazauracll nemű szerek használatosak. A fehérvérűség idült nyirokmirigy-duzzanatos formájánál pedig az Endozan vagy TS 160 nevű szer használatos (akút formában az Amlnopterln). A betegség folyamán Igen gyakran jelentkező vérszegénység (vörösvérseft- és vérfesték-hiény) vérátömlesztéseket tehet szükségessé, más esetekben a lép műtéti eltávolítása segíthet a beteg állapotén. A rosszindulatú daganatokkal Járó betegségek leküzdése terén kifejtett erőfeszítés, valamint a szüntelenül szaporodó új gyógyszerkészítmények száma arra enged következtetni, hogy már nincs olyan messze az idő, amikor e betegségek kigyógylthatókké válnak; megelőzésüknek sem állják útját majd a hiányos ismeretek. Mindenesetre a röviden leírt kezelést jóindulatú bánásmóddal, nyugtató szóval és embertársi szeretettel is ki kell egészíteni. DR. ORSZÁGI! ERNŐ Az atomkutatás egyik legerősebb fellegvára a Dubnái Egyesített Atommagkutató Intézet. Csehszlovák tudósok is nagy jelentőségű tevékenységet végeznek Itt. A képen az intézet szinkrofazotron|a, amely a világ legnagyobb részecskegyorsítói közé tartozik. A szovjet Szonda-kísérletek sikerei az egész tudományos világot meglepték. A mesterséges égitestek körülrepülték a Holdat, majd sértetlenül visszatértek a Földre. A» Szonda 5. az Indiai-óceánra szállt le (a képen hajóra emelését látjuk), a Szonda 6. pedig november lB-án a Szovjetunió nyugati területén — szárazföldőn — fejezte be útját. Elmélkedés egy év eredményei fölött Világszerte sok ezer tudományos és kutatóintézet, laboratórium, fejlesztőközpont s egyéb, a tudomány és a technika progresszív útjait kereső munkahely működik. A tudományos dolgozók száma százezer nagyságrendű. Minden ország évente milliós összegeket fordít a tudományos kutatásra, illetve a tudományosműszaki forradalom kibontakoztatására és eredményeinek érvényesítésére. Sok fronton folyik az új tudományos ismeretek megszerzéséért folyó küzdelem. Ogy is mondhatnánk, amolyan partízánharc ez, hiszen gyakran álcázva, titokban, a laboratóriumok zárt ajtaja mögött dől el a kimenetele, nemegyszer csak meglepetésszerűen értesülünk egy-egy zárójelentés vagy sikeres kísérlet alapján róla. Nem ritka az olyan eset sem, hogy egyszeriben két-három helyről is jelentenek hasonló frontáttörést, olyan eredmények elérését, amelyek sokszor mérföldes léptekkel tolják előbbre az arcvonalat és megkönnyítik a kitűzött cél elérését. A kalendárium! év végén rendszerint mérleget szoktunk készíteni. Visszapillantunk az elmúlt hónapok eseményeire s felmérjük: milyen pozitívumokat hoztak, esetleg milyen sikertelenségekkel jártak. Ezt teszi a tudomány és a technika is. Itt persze nem olyan egyszerű az értékelés, mint mondjuk a gazdasági szervezetek számadásában, mert az elért eredmények nagyrészt nem fejezhetők ki pénzegységekben és passzívumként sem könyvelhető el minden sikertelenség. A kutatómunkában a negatív eredmény is bizonyos szempontból aktíva: figyelmeztet arra, hogy a kiválasztott út nem járható. Az is természetes, hogy a tudomány frontján nem lehet lokálpatrióta vagy elszigetelt tevékenységet folytatni. Itt széles körű nemzetközi együttműködésre, a kutatóintézetek közti szakosításra, a tapasztalatok és új ismeretek kölcsönös kicserélésére, nemzetközi konferenciákra, szimpozíonokra van szükség. Az elszigeteltség feltétlenül növelné a kutatás kiadásait, másrészt időbelileg hátráltatná a kitűzött eredmények elérését. Vannak persze olyan kutatási területek is, ahol egy-egy nemzet vagy ország presztízskérdése, hogy minél nagyobb sikereket mutasson ki. Ez ma különösen két nagy szakterületre vonatkozik: a kozmikus térség meghódítására és az atomenergia sokoldalú hasznosítására. Az utolsó év „kozmikus" eseményeit ismerjük. Tudjuk, ismét közelebb jutottunk egy lépéssel a világegyetem megismeréséhez és a Hold meghódításához. Lehetséges, hogy amikor ezek a sorok napvilágot látnak, már ember irányította űrhajó repüli körül a Holdat. Legalábbis erre engednek következtetni az amerikai Apollo űrhajók és a szovjet Szonda típusú holdlaboratóriumok sikerei... Hasonló a helyzet az atomkutatás terén is. A cél: az anyag legparányibb részecskéiben rejlő energia hasznosítása. Sok millió elektronvolt energiát szolgáló gyorsítóberendezésekben vizsgálják az atom legparányibb összetevőit. Évente tucatszámra épülnek a különböző típusú atomerőművek. A cél azonban még merészebb: a kutatók, tudósok és műszakiak olyan Irányított folyamatok — termonukleáris reakciók — kidolgozására törekednek, amelynek során az atommagok új atommaggá egyesülnek. Nagy jelentőségű dolog ez, hiszen a kis atomsúlyú elemek (pl. a hidrogén) magjának egyesülésekor óriási mennyiségű energia szabadul fel. Ily módon tehát mérhetetlen energiaforrást biztosíthatnánk évszázadokra, sőt évezredekre. Az utolsó hírek szerint az ez irányú kísérletek eredményei kecsegtetők. A tudományban az elméletet nem lehet elszigetelni a gyakorlattól. Az utóbbinak kell ugyanis igazolnia egy-egy elméleti tétel, hipotézis vagy felismerés helyességét. Legyünk azonban konkrétak. A sebészek már régen megoldották a szervek átültetésének „műszaki" problémáját. Pontosan tudják, melyik szervet lehet és miként kell egyik emberből a másikba átültetni, ezzel szemben a kölcsönösen idegen szervek és szövetek biológiai összeférhetetlenségét máig sem tisztázták teljesen. Az utóbbi évben például már tucatszámra végeztek szívátültetést (hazánkban is sor került ilyen kísérletre), az eredmények azonban még habozásra adnak okot: a műtétet végző sebész soha sincs tisztában azzal, hogy sikeres lesz-e a legtökéletesebb technika segítségével és nagy felkészültséggel végzett beavatkozása. Az elmúlt hetekben, hónapokban a rákkutatás terén is sok érdekes részleteredmény született. Az orvosok, biológusok, virológusok és egyéb szakemberek hol itt, hol ott olyan anyagot vélnek felfedezni a rosszindulatú daganatokban szenvedők szervezetében (számuk állítólag eléri a több százezret!), amelyek a világ egyik legálnokabb betegségét okozzák. Mások olyan hatóanyagokról számolnak be, amelyek áldásosán hatnak a rákos szövetekre. Sajnos, egészben véve azonban még nem sikerült meghódítani a rák titkának a hadállását. Hosszú oldalakra lenne szükség annak felsorolására, melyik szakaszon milyen lépést tett előre az elmúlt évben egy-egy tudományág s miként járult hozzá ehhez a nagy harchoz a csehszlovák tudomány. Nem árulunk el hadititkot, ha megállapítjuk: tudósaink csaknem valamennyi arcvonalon — hol mint közkatonák, de nemegyszer vezérkari tisztek szerepében Is — döntő jelentőségű sikereket értek és érnek el. Egyrészt a makrokozmosz, azaz a világegyetem megismerésének, másrészt a mikroszkópia! világ leleplezésének a területén folyik a tudományos harc. Olyan harc ez, amelyre ráillik a régi latin közmondás: Si vis pacem, para bellum — ha békét akarsz, készülj a háborúra. Felvettük és folytatjuk a természet megismeréséért, erőinek hasznosításáért és a láthatatlan ellenségeink felszámolása érdekében folyó harcot. A tudomány katonái az elmúlt évben becsületesen megálltak a helyüket. DÚSA JÓZSEF OT5T
