A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-15 / 50. szám
Több fórumot értelmiségünknek! Nemzetiségi kultúránk kiteljesedésének elsődleges feltétele, hogy felmérjük azt, amivel a csehszlovákiai magyarság, mint etnikum kulturális, tudományos és társadalmi vonatkozásban pillanatnyilag rendelkezik, s mindebből kiindulva, hozzálássunk annak a megteremtéséhez, amire a- legnagyobb szükségünk van: ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a nemzeti tudat elmélyítését. Mindenekelőtt induljunk ki abból az örvendetes valóságból, hogy van egy Madách Könyvkiadónk, amelytől joggal elvárjuk, hogy a csehszlovákiai magyar könyvkiadást, lehetőségeihez mérten, az itteni magyarság nemzeti tudata fejlesztésének, ápolásának, s talán ami a leglényegesebb: a nemzeti tudat megtartásának szolgálatába állítsa. Mi, a fiatalabb nemzedék, Fábry, Turczel, Csanda és mások könyveiből tanultuk meg azt, hogy a „vox humana népe“ hivatott a hídépítés munkáját vállalni. Tudatosítanunk kell önmagunkban, de másokban is, mindenkiben, hogy a hídverés nem könnyű feladat, s aligha birkózunk meg vele, ha a munkát egyidőben, egyforma lelkesedéssel, elszántsággal és szent akarással el nem kezdik mindkét oldalról. Nem akarom itt rétszletesebben elemezni könyvkiadásunk problémáit, csak arra a nyilvánvaló tényre utalok, hogy eddig a Csehszlovákiában megjelent könyvek legnagyobb része cseh, illetve szlovák nyelvből való fordítás volt. Távol áll tőlem, hogy a fordítások értékét, nívóját alábecsüljem, vagy kifogásoljam a cseh, Illetve a szlovák Irodalom kiváló alkotásainak magyarra való átültetését — természetesen erre is szükség van, de ha már a hídverésről beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy ez a hídverés csak az egyik oldalról folyik, csak az egyik oldalon verik a cölöpöket, rakják az átívelő gerendákat, a másik oldalról csak kevés érdeklődés észlelhető! Könyvkiadásunk akkor teljesíti hivatását, ha elsősorban hazai magyar íróink, költőink alkotásait teszi a szlovákiai magyar olvasó asztalára, ha eleven kapcsolatot tud kiépíteni a magyarországi kiadókkal, s ha eléri azt, hogy a! cseh és a szlovák kiadók is figyelemmel forduljanak majd a mi irodalmunk felé. Mert csak így épülhet fel a híd, amely tartósan átíveli a még meglevő távolságot az e hazában élő népek s egyáltalán a Duna-menti népek között. A csehszlovákiai magyar irodalom és kultúra neon lesz, nem is lehet periférikus. Szerves ré-1 szévé kell válnia az egyetemes magyar irodalomnak, illetve kultúrának. Persze ezt csak akkor érhetjük el, ha hazai íróink, költőink művei, alkotásai értékük súlyánál fogva szervesen beilleszkednek a magyarországi, a romániai, a jugoszláviai és a kárpátaljai magyar irodalmak adta egyetemes magyar irodalom vérkeringésébe. S e közel 15 milliónyi magyarság irodalma, szeliemi kincse, kultúrája ér annyit, hogy a 3,5 milliónyi szlovákság is őszinte érdeklődést mutasson iránta. Még egy dolog kikívánkozik belőlem. A könyv terjesztés problémájával kapcsolatban — egy szer már foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy a magyar könyveket önállóan, magyar könyvesboltok árusíthatnák. Ezt úgy lehetne megvalósítani, hogy a déli járások nagyobb városaiban, községeiben az egyébként is csak zömmel magyar könyveket árusító könyvesboltokat közvetlenül a Madách Könyvkiadó kötelékébe szerveznék, pénzgazdálkodási s áruellátási szempontból oda tartoznának, vagyis tulajdonképpen a Madách Könyvkiadó saját könyvesboltjai lennének. tak, noha tény, hogy tanítóságunk mellett vannak szép számban magyar orvosaink, mérnökeink, közgazdászaink, jogászaink, szociológusaink, kulturális és tudományos dolgozóink stb. Ezeknek bevonása nemzetiségi sorsunkat, társadalmi és politikai jövőnket formáló erőfeszítéseinkbe, szinte kizártnak látszik egy, a már annyiszor említett, megfelelő terjedelmű kulturális és társadalompolitikai hetilap megjelentetése nélkül. Nemzetiségi életűnk sokkal pezsgőbbé, frissebbé és teljesebbé válna, ha a cseh-Szabó Gyula: Prágai utcák (tusra/z, 1960) A Hét társadalompolitikai melléklete 50. Felelős szerkesztő: Mécs József Sok sző esett arról, hogy kevés a magyar nyelven megjelenő sajtótermék, s ezzel kapcsolatban azt is elmondtuk már néhányszor, uogy mire van sürgősen és feltétlenül szükségünk. Hangsúlyozom, elmondtuk, de mindeddig nem hoztuk nyilvánosságra, hogy az elmondottak megvalósítása, elérése érdekében tettünk-e már valamit. A Csemadok képes hetilapja, a Hét, a csehszlovákiai magyarság legszélesebb tömegeit tájékoztatja a hét kulturális, politikai eseményeiről, s az utóbbi hónapokban úgyszólván ez az egyetlen lap, amely elemző cikkeivel. írásaival az itteni magyarságot a nemzetiségi problémák megoldására tett javaslatokkal megismertetni igyekszik. A Hét mellett azonban feltétlenül szükségünk van egy kultúrpolitikai és társadalmi hetilapra, amely dolgozó értelmiségünket tömörítené; szóhoz jutnának benne szellemi életünk képviselői: kulturális dolgozók, pedagógusok, mérnökök, orvosok, közgazdászok, szociológusok, egyéb kutatók. Mondjuk meg, ahogy van: dolgozó értelmiségünknek jelenleg nincs fóruma, ahol megszólalhatna, ahol a közvélemény elé tárhatná problémáit, munkásságának eredményeit, s kellőképp hallathatná véleményét. Ezért állt elő az a fonák helyzet, hogy a múltban — gyakran még ma is — ha az értelmiséget említették, akkor elsősorban csakis a tanítóságra gondolszlovákiai magyar értelmiség végre saját fórumot kapna. Már régebben felvetettük egy magyar pedagóguslap kiadásának szükségeségét is. Kétségtelen, hogy a csehszlovákiai magyar pedagógus társadalom hiányát érzi egy olyan hetilapnak, amelyben a mindennapi problémák mellett iskolapolitikai, szervezési és természetesen pedagógiai írások is napvilágot látnának. A Szocialista Nevelés módszertani folyóirat, ennélfogva (s eléggé szűk terjedelme miatt) sem/töltheti be azt a szerepet; hogy a magyar pedagógusok fóruma legyen. Bízunk abban, hogy ha a csehszlovákiai magyar tanítók tömörítése valamilyen szervezeti formában megtörténik, kellő intézkedések történnek majd egy pedagóguslap megindítása érdekében is. Ha a nemzetiségeknek joga van önállóan dönteni az őket érintő kérdésekben, úgy szellemi életünk teljes mértékű kibontakoztatását szolgáló sajtónk kibővítése is saját ügyünk, s ennélfogva azoknak, akik a legilletékesebbek ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, haladéktalanul meg kell tenniük a kellő lépéseket az említett lapok ügyében. Cselekednünk kell, hogy mindazt, amit a nemzetiségi alkotmánytörvény s a kidolgozás alatt álló részlettörvények ebben a tekintetben biztosítanak a számunkra, kellő időben saját érdekünkben érvényesíthessük. TŰRŰK JENŐ
