A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-15 / 50. szám

a csehszlovákiai magyar pedagógia ? Folytassuk a Hét által feltett kérdés megválaszolását. Kik azok és hol mű­ködnek, akik...? A Szlovák Tudományos Akadémián, a Komensk? Egyetemen, a főiskolákon, a Nyitral Pedagógiai Fa­kultáson, a Pedagógiai Kutatóintézetben, a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadóban, a Kerületi Pedagógiai Intézetekben, a Szlo­vák Nemzeti Tanács Iskolaügyi Megbí­zotti Hivatalában, a KNB-k és a JNB-k iskolaügyi szakosztályán, a HNB-k Isko­laügyi komissziójában, a középiskolá­kon, az alapiskolákon, az óvodákban és a napközi otthonokban. Igen, a felsorolt Intézetekben és intézményekben, az álla­mi szervekben mindenütt vannak ügy­szerető, tenni akaró és tenni tudó ma­gyar tudósok, tanárok, tanfelügyelők, kutatók és szakdolgozók, akik a cseh­szlovákiai magyar pedagógia fejlesztésén fáradoznak. A felsorolt intézmények és intézetek közül kizárólag csak eggyel kívánunk foglalkozni: a Pedagógiai Kutató­­intézettel, ahol kb. 120 személy dol­gozik, alkot, ezek közül mindössze csak 6 munkatársnak alkotó-szervező munká­ját kívánjuk részben — nem teljességre törekedve — bemutatni. Tehát a PKI nemzetiségi osztályáról van szó, ahol két csoport működik: a magyar és az ukrán csoport. Az előbbiek Pozsonyban, az utóbbiak Eperjesen tevé­kenykednek, alkotnak. A nemzetiségi osztály vezetője H a­­sák Vilmos érdemes pedagógus, ma­gyar—német—francia szakos tanár, aki 1937 óta van közvetlen kapcsolatban a nemzetiségi problémákkal, saját maga Is szenvedő alanya ennek a már talán soha megszűnni nem akaró problémának. Az osztályvezető főnök tesz, amennyit bír, jó tanácsokkal segít nekünk fiatalab­baknak, akik még lelkesedünk, küzdünk, dolgozunk. Egy alkalommal, csak úgy csendes beszélgetés közben tudtam meg egy nagyon Is mélyen elgondolkodtató esetet. A központi Iskolaügyi szervek ki­tűzték a feladatot: A szlovákiai Iskola­­hálózat távlati terve. Ezen a „híd“ túlsó felén hosszú hónapokig Igen sok szak­ember dolgozott. A „híd“ innenső hídfő­jénél 1965. december 20-tól 1968. ja­nuár 2-ig mindössze 5 ember munkál­kodott éjt nappallá téve: Bertók, Hasák, Herdics, Mózsi, Werdenich (ábécé sor­rendben írtam a neveket). S az ered­mény? Az 1966—67-es iskolai évben az Érsekújvárt Egészségügyi Iskola mellett megnyílt az első magyar osztály, az 1967 -68-as tanévben pedig a Pozsonyi Vegy­ipari Iskola mellett megnyílt az első magyar osztály. Bárcsak minden évben nyílna egy-egy magyar osztály a szak­iskolákon. További eredmény az volt, hqgy az általános középiskolákban 1966— 67-től kezdve lényegesen több lett (és még több Is lehetett volna) az első osz­tály. Ki mivel és milyen területen működik szakszempontból? Az alapiskolák, a középiskolák, a szak­iskolák, iparitanuló-intézetek anyanyelvi oktatásának problémáival, az idegen nyelvek (kivéve a szlovák nyelvet) okta­tásának problémáival, a specifikus tan­tárgyak oktatásának problémáival, a ma­gyar és ukrán csoport irányításával, az SZNT nemzetiségi titkárságával való kapcsolat fenntartásával, a Szlovák Pe­dagógiai Könyvkiadóval, a magyarországi Országos Pedagóiai Intézettel való kap­csolat fenntartásával és még nagyon sok mással, ami e területhez tartozik, pl. tan­könyvírással, tankönyvforditással Hasák Vilmos osztályvezető foglalkozik. Az alapiskola B—9. osztályában, a kö­zépiskolákban és a szakiskolákban az iro­dalomtanítás problémáját Tankó László igyekszik megoldani. Az alapiskola, a középiskolák és szak­iskolák szlovák nyelvi oktatásának prob­lémáival Török Matild foglalkozik. Az alapiskolák 1—8. osztályában a szlo­vák nyelvi oktatás Krúg Erzsébet munka* körébe tartozik. Az alapiskola X—S. osztályának anya* nyelvi oktatásával és a honismeret tani* fásának kérdéseivel e sorok írója foglal* kozik. Amíg az óvodák számára nem lesz kü* lön szakdolgozó (s erre óriási szükség van), addig e sorok írója védnökséget vállal e részterület fölött. A nemzetiségi csoport assisztensnőjq Lelkes Zoltánné. Nem lenne teljes a munkánk, ha azok* ről a helyiségekről, amelyekben ezek az egyének dolgoznak, nem esne sző cik­künkben. Ez az agyat, idegeket és sze­­met egyaránt igénybe vevő munka a leg­nyugodtabb munkahelyet és környezetet követelné munkatársainknak. Ezzel szem­ben a valóság az, hogy Pozsony legfor­galmasabb utcáinak a találkozópontján, a Stúr utca' és a Vörös Hadsereg utca sarkán álló hatemeletes volt banképület­ben van a kutatóintézet. Ennek a legza­josabb részén — a magasföldszinten — helyezkedik el a gazdasági osztály és á nemzetiségi csoport. Zaj, részben sötét­ség, a téli hónapokban hideg (a központi fűtéssel elég gyakran baj van): ez az osztályrésze azoknak, akik mégis lanka­datlanul végzik felelősségteljes munká­jukat, az ügy iránti szeretet fűti őket. Látszólag rabságban vannak reggeltől estig — hatalmas ablakok sűrű, vastag rácsozattal —, de a gazdag szakiroda­­lom tanulmányozása révén áttekinhetík a pedagógia területeit nemcsak hazánk­ban, nemcsak a szocialista tábor orszá­gaiban és Európában, hanem az egész világ pedagógiai fejlődésére figyelhet­nek, tapasztalatot gyűjthetnek, és mint „élő híd“ kapcsolatot teremthetnek a többi pedagógiai kutatóintézettel. Kérdőívekről és egyebekről Ha összehasonlítjuk a biológus, kémi­kus, fizikus kutatók és kísérletezők mun-Rácz Olivér: A Rezeda Cirkusz Lénárd Lóri és barátai, Holecskó, Zacsek, Rezeda, Susztermaca meg a többiek megkezdik a nyaralást. Azon tanakodnak, hogy a Winnetou­­csapatban Puskás Juli legyen-e Nso-Tsi, vagy pedig Susztermaca. A Tit­kos Rejtekhelyre berobog Susztermaca a nagy hírrel: cirkusz érkezett a városba. Oroszlánok, tigrisek, elefántok meg minden. Természetesen Ilyen körülmények között háttérbe szorul a Winnetou-csapat dolga, és Lóriék egy lenyűgöző cirkuszi előadás hatására elhatározzák: ők is cir­kuszt alakítanak. Izgalmas kalandok közepette megismerkednek az oroszlánokkal, Dzallival, a kis csimpánzzal és nem utolsósorban Másfél Orvossal, aki remek történeteket tud az állatokról. Megismerkednek to­vábbá az ismeretlen sráccal, aki az ismeretség ellenére mindvégig isme­retlen marad, de mindenütt ott van, ahol segíteni kell. A Puffancs, Göndör és a többiek szerzőjének új regényét képmellék­letek egészítik ki. Kisgyermekek nagy mesekönyve Ugye, milyen nagy öröm mesét hallgatni? Az ember előtt felvonulnak képzeletének ködalakjai: ravasz kis törpék, nagy erejű óriások, bátor vándorlegények, szépséges királylányok, s megelevenednek legkedvesebb társai: kajla fülű, huncut szemű bársonykutyák, beszélő varjak, gyanak­vó medvebocsok, no és a legismerősebbek, a mindennapok apró hősei: félelmet legyőző kisfiúk, vidám klslányokl A Móra Ferenc Könyvkiadó harmadik kiadásában jelenteti meg a nép­szerű mesekönyvet, színes illusztrációkkal. Tasnádi Kubacska András: Sárkányok unokái Sárkányok unokái? Ugyan miféle állatok lehetnek a hajdani ősvilág félelmetes hüllőinek késői utódai? Bizony eléggé félelmetesek a ma élő „unokák“ is: az óriáskígyók, viperák, csörgőkígyók, krokodilusok, kaj­mánok. De mennyire ártalmatlan, kedves, sőt bohókás állat is akad ebben a hüllőrokonságbau: itt van például a gyermekek örök kedvence, a teknősbóka, vagy a fürge gyíkocska, a furcsa kaméleon és az ártatla­nul üldözött sikló. Ezeket a páncélos-pikkelyes különös állatokat mutatja be a szerző és a grafikus színes képeskönyvében. Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze köiyökmackóról Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Vackor nevű piszén pisze kölyökmackő, aki mindig elcsavargott az erdőn, ezért az édesapja be­adta az óvodába. Sok minden történt Vackorral meg a gyerekekkel ebben az óvodában, míg mindannyian úgy megnőttek, hogy iskolába mehettek. Kormos István sok Játékos ötlettel mesél a vidám óvodai életről. Vackor úgy él a kacsalábon forgó ékes-fényes palotában, vagyis az óvodában, mint bármelyik óvodás kisgyerek. Reich Károly rajzai jó kiegészítői a muzsikáló szövegnek — mese és rajz együtt az utóbbi évek legsikeresebb gyerekkönyvét ígérik. Népszerűségét még emelt, hogy a tévében soro­zatban láthatták az óvodások a piszén pisze kölyökmackő viselt dolgait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom