A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-01 / 48. szám

Késő éjjeli vonat. Kevés as utas, csak néhényan vannak a kocsiban. A vidéki Állomáson hosszan Idősík a vonat. A vámosok már elvégezték tennivalójukat. Egy álmos vasutas sárga lámpájával pásztázza a mellettünk állő tehervonatot. Bággyadt fénnyel világit rá a laikus számára mindig érthetetlen számcsoportokra, valamit ir egy papírra és továbbmegy. Ki tudja, hány éve teszi ugyanezt? Egy másik vasutas kalapáccsal ütést mér a kerékre, messze visszhangzik az élszakában. Válaszul egy mozdony ereszti ki fáradt gőzét.

Néhány utas alszik. Nekem nem Jön álom a szememre. A mellettem lévő fülkéből élénk beszélgetés hallatszik. Akarom, nem akarom,

hallom.

— Nagyszerű volt — mondja a fiú. Hangjából ítélve nincs sokkal tűi a kamaszkoron. Gyereklány-féle hang válaszol:

— HalálJÓ volt. Csak a kalapom nem tetszett. A Gödör azt mondta, látszik, kisvárosi. Persze mit ért ő hozzá. A lányok isteninek találták.

— Persze csak akkor, amikor neked mondták. Egymás küzt mit mondtak, azt úgysem hallottad. — válaszol a fiú.

— Undok vagy.

— Hol a kézitáskád? — kérdi a fiú.

— A bőröndben.

Matatás hallatszik, keresgélés, bőründ le, bőrönd fel, zárak kattannak, valami szétgurul a földön.

— Itt nincs — mond’a a lány.

— Még a végén otthagytad — szól a fiú, kissé vészjósló hangon.

— Dehogy hagytam, emlékszem, elhoztam.

— Akkor itt lenne. Érdemes is neked valamit venni. — Hangja egyre borongósabb.

— Ogylátszik vénülsz öreganyám.

— Igen, 1B éves dédmama vagyok, mi? — repllkázlk a lány.

— Amikor megismertelek, három hónap

előtt vettem neked egy táskát. Nem volt jó, egy kevás, — mondtad. Közvetlen az esküvő előtt vettem még egyet. Azt meg elhagyod.

— Nem hagytam el, most már emlékszem, ottfelejtettem a házigazdánál, amikor búcsúztunk. Különben is, mit izgat téged anynylra. Ottmaradt, Írunk neki és elküldi - Így a feleség. Most már tudom, fiatal házasok. fis egész fiatalok.

— Mi az hogy miért Izgat? örülj, hogy nem kapsz ki.

— Egy kézitáskáért? Azt szeretném látni.

Hiába próbálok olvasni, most már érdekel

az ügy. Válasz helyett szelíd csattanás hallatszik.

A vasutas megint rákondit a kerékre. A fér] Szólal meg:

— Gyerek vagy még, nem érted a csíziót. Ha most Írunk a kézitáskáért, azt fogják hinni, csak azért írunk, mert az érdekel minket. Hogy csak azért köszönjük meg a vendéglátást, mert a táska miatt úgyis kellett írni. Nem tudod te, mi az eleganció. — Így mondja, „ó“-val a végén.

Alig érezhető zökkenés, a vonat megindul. Lassan kattognak a kerekek, ma'd egyre gyorsabban, néhány váltón csattanunk át, egyöntetűvé válik a rázás. E’szendergek.

nda—vissza lökéssel áll m-’g « szerelvény. Megérkezünk. A néhánv utas szedelődzködik és a kijárat felé tart.

Utam a fiatal pár fülkéje meHett vezet, űk is készülődnek, önkéntelent!1 benillantok és az ülés alatt ott látom a sarokban a kézitáskát. Odaadom a gyerekass-'onynak. Kezén hengervastagságú karikagyűrű. Látom, kisfrt még a szeme.

— Na látod, mégis itt van — mondja.

— Akkor is megérdemelted — pattan fel a férj.

— Miért?

— Mart nem tudsz keresnil

LOÖSZ DEZSŐ

hét

a pult mögött

Kél ember him M-Ifjni, Az egyik > patti Hifiit, a másik a |»m• t miigöll ál! aki borospnharai *»rt a kozélini. ••*•**:-; liirt arca Aki ünHHIe az

aranysárgán lnlvn<IAk»l, síin«*, mosolygós urcá, l»i/min •i'Imi kom farit fa Ilin

azért csniliilkit'.... kissé a hallottakon

Mimi a kelten az Őszirózsás fo»indelnni röl beszélnek K»do»«il. hogy iái »'vszá zadilal ezelőtt i'i’.vdtl viiltak Mnnymlivli ran, S minim !(hIii|I; k báróim. Imgv megvédjék a Ion ■«laloni vívmányait

Védték, ameddig ••• , s a/tán jóit

az összeomlás • • kíivetlr a megaláz tatás, a börtön, a megkülönböz.leles

Az idősebbik vaudéiként jár niial Pozsonyban. Pedig «/előtt itt él* l-nliat, hogy 1915 l»an eppon. mart vöröskeln na volt, raktak at ■■ határon Ml kilós Csomaggal.

A mozgékony fiatalabbiknak ....... I«

hatatl az a sorsa. matt 1915 májasában résztvatt a prágai Inlknlésban

Kram Emil, ikll a fél váins Isomr, fiatalos kiilsaja ülkmise már HO éves, és 51 év óla dolgozik a vaudé glátó iparban. Illhli mint lél évszázada haj long, ndvariaskodlk. mart azt sz.erelné, lm mindan viliidéi: jól ére/.né magát.I Már jónéliftny évi: nyugdíjas Ibi 7110 koronából nohé • megélni, tgv tovább folytatja, amit abba akart liagyni

— ló lantié mái megpihenni mondja agyknri vÖrttsketona társának ta tán január etseiaifij végképp Imesét iiiiindnk a pattnak

— Akkor talán mái alég las/ a nyugdíj? kivánrsi'koilik n másik

— Szávai . . ömölik. Itt van a' ni érem, most kaptáin. A kitiintoios agy ben azt is jelenti, hogy janná» elsejéiül; 20 százalékkal magasabb lesz a nyög i dijam Egy azresl Is adtak a vállalat ' ■iái. |ól jött n péi»'. de talán még több-’ re becsülöm az elismerést.

Mindenki Emflj»’ véglegesen nyugdíjba készül hebet, valóban ógv b*sz Ambár lehelségas, hogy Iái év után ójliól ott áll majd a pofi mögött és mosniV' gós areeal tölti a bori, r- röviditalt Hiába, nehéz abbnbngvnl, hiányzik a patt, főleg pedig f/. Holtterek.

Azt hiszem, ó Is ••agyon hiányozna a vendégeknek

TÖ1II IH /SÖ