A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-24 / 47. szám
n ■■ Földön három óceánt Ismerünk, a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-Óceánt. Ezeken kívül ugyan létezik még egy, de ezt nem víz, hanem levegő alkotja. Ezt a levegőóceánt légkörnek, vagy atmoszférának hívjuk. Az óceánokon, tengereken hajók úsznak, a levegőtengert repülőgépek, műholdak és űrhajók szántják. A légkörnek glóbuszunkra és egyáltalán az emberre határtalan Jelentősége van. A légkörre vonatkozó Ismereteinket hosszú évtizedeken és évszázadokon át állandó megfigyelések és mérések útján szereztük. Először az alsó, közvetlenül a föld feletti légréteg Jelenségeit figyelte az ember, és ekkor állapította meg, hogy a levegőnek a magassággal arányosan csökken a hőmérséklete. Ez Indította a tudósokat, hogy műszereket küldjenek a magasba az atmoszféra alaptulajdonságainak meghatározására. Az első műszereket a levegőnél könnyebb gázzal, rendszerint hidrogénnel töltött ballonok szállították a magasba. Ez azonban csak rövid Ideig elégítette ki a tudósok kíváncsiságát. A léggömbhöz később kosarat csatoltak, amelyben helyet foglalva maguk la felszálltak. Utazás az atmoszférában A fenti technikával még 1783-ban jutottak az atmoszférába. 1883-ban már 8840 méteres magasságot értek el. A léggömbön függő nyitott kosárban az ember egészen 10 800 méter magasba emelkedett. Innen feljebb már légmentesen zárt gondolákban Indultak a kutatók. így Jutott az Ilyen léggömbökkel elérhető maximális magasba a belga Piccard professzor és három szovjet kutató, akik tizenhat, Illetve huszonkét kilométert értek el. lOjabb megbízható adatokat szállított az atmoszférából a technikailag tökéletesített rádiószonda. Először a Szovjetunióban „bocsátották fel Ilyet 1930. Január 30-án. Ettől az Időtől kezdve rádlószondával mérték a levegő hőmérsékleti viszonyait, a légnyomást és a páratartalmat kétszer naponta a meteorológiai szolgálat számára. A rádiószondát szintén léggömb viszi fel a felsőbb rétegekbe. Repülésének Ideje alatt miniatűr adón át a hozzászerelt mérőkészülékek Jelzései alapján közléseket ad le. Rádiószondát általában 15—20 kilométeres magasságokba küldenek, emelkedési csúcspontja 40 km. Ezeknek legfontosabb funkciója, hogy az égboltról nappal televíziós felvételeket, éjjel pedig Infravörös fényképeket készítsenek. A műhold kamerái óriási terület felhöképzödésl viszonyairól készítenek felvételt s olyan területekről Is tájékoztatnak, amelyek lakatlan és eddig még fel sem derített vidékek felett húzódnak A műhold, amely másfél óra alatt kerüli meg a Földet, felvételeket készít és különböző méréseket végez a sivatagok, a sarkvidékek, a legmagasabb hegyek feletti felhőképződésről és az óceánok feletti területekről Is, amerre semmiféle hajóút nem vezet. Éppen ezek felett a nehezen hozzáférhető helyek felett kerül sor gyakran olyan meteorológiai folyamatra, amely döntően befolyásolja az innen messze eső tájak Időjárását. A képeket azután a Földre továbbítja, még útközben Is, ha olyan földi állomások felett repül, amelyek vételre megfelelő Jelzést adnak. A felvételeket a világmeteorológiai központban összeállítják és sematikus térképek formájában — amelyekre különleges szerkezet feljegyzi a különböző meteorológiai állomásokat érintő prognózist — szétküldik az egyes meteorológiai állomásoknak. Meteorológiai műholdakkal figyelik meg a legpusztítóbb légköri istenségeket Is: a tróplkus ciklonokat, hurrikánokat, tájfunokat, orkánokat. E^ek a készülékek segítenek felfedni a napsugárzás és az Időjárás közötti összefüggéseket, amelyek nagyon bonyolultak, pontosabb klelemzésük még máig sem sikerült. E probléma megoldása után a légkör telles cirkulációs modellle Ismert lesz, és ez majd lehetővé teszi az Időjárás hosszú Időre szóló előrejelzését. A radarok működése A technika fejlődése más speciális berendezéseket Is a meteorológia szolgálatába állított. Ezek közé tartozik a radar. A radar főleg a csapadék, a jelentősebb felhősödés és a vihar pontos helyét Jelöli meg. E helyek pontos meghatározása mindenekelőtt a repülés számára fontos, amelynek biztonsága nagyrészt a meteorológiai szolgálat lelentéseltöl függ. A radarokat e téren a második világháború óta alkalmazzák. A radar rövid Időközökben erős elektromágneses hullámokat bocsát ki a érbe. Ha ezek a továbbterjedő jelzések akadályba ütköznek, energiájuk abszorbálódlk, egy része elnyelődik, más része pedig visszaverődik, s ezt felfogja a felvevőrendszer. A visszavert hullámok a képernyőn világos helyek formájában Jelentkeznek, amelyeknek távolságát és fekvését elég pontosan meg lehet határozni. Az elektromágneses hullámok minden szilárd tárgyról visszaverődnek, ezért jól jelzik a csapadékot, a nagyobb vlzcseppeket vagy Jégkristályokat tartalmazó felhőket, de segítségükkel a tropikus ciklonok Is figyelemmel kísérhetők. A törvénysxerűség Végül feleljünk meg a kérdésre: „Miért kutatják az emberek a fágkört?" Végeredményben ez drága és Igényes vizsgálat, amely már nem egy emberéletbe került. A vizsgálatnak több oka Is van. Először .volt a kíváncsiság, később a vágyakozás az Ismeretlen légóceán megismerése után, végül a már megszerzett Ismeretek gyakorlati felhasználása. A légkörben alakul ki az Időjárás, amelynek változásait bizonyos fizikai törvényszerűségek határozzák meg. Ezeknek a törvényszerűségeknek az Ismerete tette lehetővé nemcsak a különböző légköri folyamatok és Jelenségek magyarázatát, de az Időjárás előrejelzését Is. Ennek pedig nagy szerepe van az ember életében. Az Időjárás előrejelzése gyakran nagy értékek megmentését Jelentheti természeti csapásokkal szemben. De hasznát veszik a repülők Is, akik közvetlenül az atmoszférában találkozhatnak e pusztító elemekkel. Ez a Földünket körülvevő levegő Ismeretének és az Ismeretek hasznosításának egyik oldala. Ismereteink tökéletesítése nemcsak az Időjárás pontosabb előrejelzéséhez vezet, de elvezet majd a légköri folyamatok kívánságunk szerinti alaklthatóságához is. Ezen az úton még sok akadály vár az emberre, de ezek további Ismeretek szerzésével és további törvényszerűségek feltárásával majd fokozatosan leküzdhetők lesznek. Elég sokat tudunk már az atmoszféráról, de még sok az előttünk Ismeretlen dolog Is, különösen a legfelsőbb rétegekre vonatkozóan. A meteorológusok szállítására Is alkalmas műhold megoldja majd ezeket a problémákat. Nemcsak az egész atmoszféra, de a kozmikus tér ilyenféle vizsgálata is lehetővé lesz, amely azért érdekli a tudósokat, mert minden légköri folyamat mozgató ereje a napsugárzás hőenergiája, amely felénk tartó hosszú útján bizonyos változásokon megy keresztül, ezeknek pedig döntő befolyása van a Föld feletti légrétegekre, azaz Időjárásunkra. Dr. PETER FORGAC 4- fa/W J& fá iq Rakéták és műholdak Rakéták és műholdak A magasabb légrétegekbe a második világháború után mérőeszközökkel felszerelt meteorológiai rakétákat lőnek ki, néhány száz kilométeres magasságba. Ezek már nem csupán a hőmérsékletet, a légnyomást és a párattartalmat regisztrálják, de hírt adnak a Nap- és a kozmikus sugárzásokról Is. A mért értékeket automata adóállomás közli a földi állomásokkal. Hátrányuk az, hogy a magasabb szférákban csak bizonyos vertikális síkban, s csak nagyon rövid időtartamra szóló adatok nyerhetők általa. Lényeges változást az atmoszférakutatásban az első műhold felbocsátása hozott 1957-ben. Ez a legmodernebb kutató eszköz a meteorológiában Is nagyszerűen hasznosítható. Az első meteorológiai műholdat az Egyesült Államokban, Floridában bocsátották fel 1960. április 1-én.
