A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-17 / 46. szám
A királykát. Mátyás király egyik szomjas vadásza ilyen szavakkal fedezte fel: Királyi Kút! azért, mert sok érdekességet mesélt, hanem mert két csinos lánya olyan kávét szolgált fel, amilyet a legjobb presszóban is alig kapni. — A kis 360 lakosú Borzova ősrégi eredetű — kezdte a tanító. — A hagyomány szerint huszita eredetű. Ezt bizonyltja a falu temploma is, melynek egyes részei a husziták építése stílusát tükrözik. —■ A monda szerint két testvér, Sisko és Csodo költözött először a környékre. Sisko Szilicére, Csodo pedig ide. E két vándor utódjai alapították aztán Szilicét és Borzovát. Mikor azután végigdúlták a törökök Magyarországot, igen sok kisnemes az itteni isten háta mögötti területre menekült. Vagy a Farkas család szaporodott itt aztán el, vaigy a husziták gyűjtőneve után (husziták — vlkoőok — farkasok) vették fel a Farkas családnevet. Tény az, hogy ma Borzova lakosai nyolcvan százalékának Farkas a vezetékneve. A megkülönböztetés csak annyi, hogy valamilyen Jellegzetes előnevet ragasztottak a Farkas név elé. — Lajos bácsinak például Jegyző és bíró volt az egyik őse, valószínű tehát, hogy innen ragadt rá a Deákos előnévl — Egyébként sokat szenvedett az itteni maroknyi falusi nép a történelem viszontagságai miatt — fejezte be a község történelmi ismertetését Szecsányi tanító. — így például a legutolsó világháború alatt is olyan súlyos csatározások dúltak községünk környékén, hogy sok száz szov-Az egykori komornyik. Jet, román és német katona vesztette életét. S éppen ez a sok-sok szenvedés fejleszthette ki lakosainak élniakarását annyira, hogy Borzova ma egyik legéletképesebb faluja az országnak! A komornyik Sok-sok érdekes emberrel ismerkedtünk össze ebben a maroknyi faluban. A legérdekesebb ezek között, azt hiszem, mégiscsak a 73 éves Kis Farkas Károly bácsi volt. S hogy miért? Nos mert ő képviselte Borzován a népi romantikát. Károly bácsi ugyanis gyermekkora óta a környék leggazdagabb földesurát, a több százezer holdnyi birtokkal rendelkező Andrássy grófot szolgálta. Volt ott lovászgyerek, komornyik és később kastélygondnok. S mert grófjával bebarangolta az egész földkerekséget, s mert ez a világjárás bizony még ma is nagyon meglátszik rajta, igen sok „pikáns“ pletykát talált ki rája a falusi romantika. A legpíkánsabbként talán azt, hogy ebbe a még ma is gyönyörű szép „legénybe“ fülig szerelmes volt az egyik grófnő. — Igaz ez, Károly bácsi? — kérdeztem meg egyenesen az öreg betyártól. — Ostoba mendemonda - tiltakozott a volt komornyik valódi komornyikhoz illő faarccal. — Az ugyan előfordult néhányszor, hogy séta közben Géza gróf helyett engem szólítottak a csinos falusi lányok gróf úrnak, dehát hol voltak ettől a büszke grófi dámák?! Egy dolgot azért tiltakozás Ide, „űri gavalléria“ oda, nem tudok elfeledni. Amikor ugyanis megemlítettem a grófnőt, kackiásan megpödörítette hófehér bajszát a hamiskás szemű Károly bácsi... A „nagy" Farkas Borzova lsmergetése közben annak örültem legjobban, hogy öszszeakadtam a „Farkasok faluja“ legnagyobb Farkasával, ifjabb Farkas István szövetkezeti elnökkel is. S hogy miért titulálom nagynak? — nos, mert benne ismertem meg az ideális szövetkezeti elnök típusát, Képzeljenek el egy olyan fiatalembert, aki kedves is, vidám is, kitűnő cimbora is — és mégis talpig ember És emellett nemcsak hogy kitűnően ért a gazdálkodáshoz, (mezőgazdasági technikumot végzett), de egy kis fantáziáért sem kell a szomszédba mennie. Utálom ugyan a merev adatokat, de mégis ezekkel bizonyíthatom a legjobban, hogy mi mindent produkál két esztendő óta ez a fiatalember. Bevezetett például egy olyan „újmódi“ bérfizetési rendszert, amelynek igazságossága szinte a maximumra fokozta a tagok munkakedvét. Rossz itt a föld, köves mint majd mindenütt a hegyek között. Ezen a terhen is segített ifjabb Farkas István. A szarvasmarha és a juhtenyésztésre öszpontosította figyelmét — és százezreket keres a szövetkezetének. De az egyéb „újításoknak“ is igen nagy barátja. Egyike azoknak, aki elsőnek vezette be juhlegelőjén a „Dronga“ nevű fémből készült karámot. Ez abból áll, hogy összerakható könnyű fémcsőkerítéssel határolják el a legelésző birkákat. Így aztán naponként más-más helyen legelészhetnek a juhok, miután nemcsak legelték az előbbi terület gyepét, de alaposan meg is trágyázták a talajt. Jelentős ezenkívül a melléküzemek megteremtése is. Híres vörösmárványbányájukból például mintegy 1200 000 koronányi jövedelmet „aratnak“ az idén. S hogy milyen kitűnő márványt termelnek itt, bizonyítja az is, hogy az új zólyomi pályaudvar épületének burkolata is az itteni vörösmárványból készült. De ugyanilyen jelentős ennek a mindössze 169 hektárnyi szántóval rendelkező lllltputi szövetkezetnek a másik melléküzeme, az építő brigád is. Még a messzi környéken is foglalkoztatják a borzovaiakat, S hogy végezetül számokban is érzékeltessem ifjabb Farkas István eredményes vezetői adottságát, íme egyetlen összehasonlítás: Míg 1965-ben 1870 000 koronát jövedelmezett Borzován a közös munka, idén 4 900 000 koronát ígér a hozzávetőleges számítás! Minden jó, ha a vége jó De nemcsak jó szakember, hanem igen készséges is a borzoval EFSZ elnöke. Ezt bizonyítja az a kedvessége is, hogy saját kocsiján fuvarozott ki a csodás panorámát nyújtó birkalegelőre, az úgynevezett „szalasra“. Olyan meredek és sziklákkal borítót ösvényeken kellett a fennsíkra felkapaszkodni, isten csodája, hogy nem tört el a tengely. Hanem érdemes is volt kiruccanni ide. Olyan élmények sorozata fogadott itt, amit sohasem feledhet el egy nagyvárosi ember. Nemcsak a szép táj, nemcsak a legelésző birkákat hajszoló okos pulikutyák emlékeztettek bennünket a romantikus pásztortörténetekre, hanem maga az a kedvesség is, amivel a környék leghíresebb bacsója, Görgei István bácsi és felesége fogadott. És bizony hamarosan terítékre került a finom juhsajt Is, no meg előkerült a pálinkás bütykös, és csak úgy folyt az elnök, a pásztor meg a felesége ajkáról a vidámabbnál vidámabb tréfa meg történet. Neumann János Elefántcsontpart — elefántok nélkül Elefántcsontpart fővárosinak, Abidjannak múzeumában, az egyik vitrinben érdekes kis szobor vonja magára a látogatók érdeklődését. A teknősbéka hátán álló csacsit, melynek szemét a rajta ülő szemüveges férfifigura takarja el, mindenki nagy érdeklődéssel szemléli. Cs ez nem Is véletlen, mert a vendégek felismerik a primitív művész szándékát, aki Ily módon fejezte ki a bosszú évtizedeken át francia gyarmatként ismert nyugat-afrikai ország fejlődésének ütemét. Az ország jelenlegi állapota, valamint a múltat jelképező szobrocska mondanlvalúja között óriási az ellentét. Elefántcsontpart azon kis afrikai országok közé sorolható, melyek szokatlanul gyors ütemben haladnak a modernizálódás útján. Az elefántcsont — amiről ezt a kis országot egykor elnevezték — már rég nem tartozik az ország legjelentősebb kiviteli cikkei közé. Helyébe az ananász, a kávé, a kakaó, a banán és ipari nyersanyagok léptek. Külföldre kizárólag olyan nyersanyagot szállítanak, melyet a hazai Ipar egyelőre képtelen feldolgozni. Ismeretes, hogy Afrika nyugati részén kevés a kikötő, ami az egyes országokat gátolja nagyobbméretű modernizálódás elérésében. Elefántcsontpart ebből a szempontból is kivétel, mert Abidjan kikötőváros, a Vrldi-csatornán pedig az ország belterületére Is eljuthatnak a hajók. Ez a kis ország lényegében az afrikai múlt és jövő keverékének legszemléltetőbb példája, ezért találkozunk Itt több szokatlan jelenséggel. A korszerű, világvárosnak nevezhető Abidjan elsőszámú különlegessége, hogy területén vietnamiak is élnek. A bevándorló Idegenek száma úgyszólván elenyésző, de Afrikában az ilyen arányú keveredés is szokatlan. A bevándorlók nagy része Vietnam francia megszállás alól való felszabadulása ntán költözött Ide. Több francia hivatalnok Vietnamból szármáz') fe elégével telepedett le a városban. Abidjan éppen lakosságának összetétele alapján nevezhető az első olyan afrikai városnak, melyben ázsiai és európai vonások egyaránt keverednek. Elefántcsontpart bel'erülete viszont megőrizte eredeti afrikai jellegét. Bár Időnként Itt is felmorajlik a motoros fűrészek és er'Iei t-a <o- >k zaja — mert a fa szintén a fontosabb kiviteli cikkek közé tartozik —, a vidéki emberek életmódja alig változo't. Az egyszerű emberek továbbra is ragaszkodnak a régi szokásokhoz, az ősi hagyományokhoz. A tánc mámorában Prandl Sándor felvételed.
