A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-13 / 41. szám

A Csemadok program­tervezet javaslata A megújhodási folyamat felrázta, moz­gósította a magyarságot. A Csemadok KB márciusi állásfoglalása magával ra­gadta a tagságot, a magyar dolgozó­kat, egyszerre megnőtt kulturális szö­vetségünk tekintélye. És az élet nem áll meg, folyik tovább, elkészült a Cse­madok KB új programtervezet-javasla­­ta, amely a csehszlovákiai magyarság egyetlen nagy tömegszervezetét akarja tökéletesíteni, korszerűsíteni, rugal­masabbá és színvonalasabbá tenni. A programtervezet-javaslatot a járási bizottságok és helyi szervezetek már megkapták, a küldöttválasztó gyűlése­ken megtárgyalják, s az esetleges ész­revételeket, megjegyzéseket továbbít­ják a Csemadok Központi Bizottságá­nak. A programtervezet-javaslat tehát nem kész, nem lezárt valami, szerkesz­tőségünk vitaanyagként közli, azzal a szándékkal, hogy egész sor hasznos és egészséges kiegészítő vagy módosító javaslattal siethet a programtervezet­­javaslat megszövegezői segítségére. A Csemadok országos elnöksége a be­érkezett és közölt véleményeket figye­lembe veszi és értékeli, a módosító ja­vaslatokat összegezi és feldolgozza, s a programtervezet-javaslatot ezek alap­ján terjeszti majd a rendkívüli országos közgyűlés elé. A húszéves munka értékelése Kétségtelen, hogy a Csemadoknak pusz­tán a létrejötte az adott történelmi helyzet­ben, 1949-ben pozitívumként könyvelhető el, annak ellenére, hogy a nemzetiségi kér­désnek csupán korlátozott, egyoldalú és csakis kulturális lehetőségét kínálta. Az 1938—48 között eltelt években több ellen­tétes politikai áramlat és doktrína szenvedő részesei voltunk. Ugyanakkor ki voltunk té­ve a háború megpróbáltatásainak. Végülis elmondhatjuk, hogy 1948 februárja után a konszolidáció kezdeti szakaszában egy ér­telmiségétől megfosztott, erkölcsileg és több­ségében politikailag is dezorientált magyar kisebbség voltunk Csehszlovákiában. Az eb­ben a történelmi helyzetben létrehozott Cse­madok a csehszlovákiai magyarság szinte egyedüli fórumává vált, amely az első lehe­tőségeket nyújtotta ahhoz, hogy a magyar lakosság formálja, művelje, realizálja önma­gát. A Csemadok létével kiindulópontot, le­galizált feltételeket jelentett a csehszlová­kiai magyarság nemzeti öntudatának újra­formálásában a szocialista fejlődés körül­ményei között. Fennállásának két évtizede alatt pozitív szerepet töltött be a csehszlovákiai magya­rok nevelésében, s ezzel az ország egész életében, szocialista fejlődésében. Jelentősen hozzájárult a magyar nemze­tiségű polgárok szellemi életének, politikai öntudatának fejlesztéséhez. Bizalmat és hi­tet kölcsönzött a magyar dolgozóknak, szi­lárdította létbiztonságuk tudatát, tömörítet­té sorait, egységesítette nézeteit, formálta hazafias érzését, nemzeti öntudatát, növel­te kulturális igényét, bővítette művelődési lehetőségét. Mindezt a kulturális-népnevelő és politi­kai tömegmunkával, valamint a népművé­szeti mozgalom kibontakoztatásával segí­tette elő. A húsz év alatt sokezernyi elő­adást hallgatott meg többmiíliónyi tömeg, népi akadémiák százai többezernyi hallga­tóval, tanfolyamok, szakkörök és honisme­reti körök tucatjai működtek. Pozsonytól Királyhelmecig oly sok irodalmi és szerzői est megrendezésére került sor, hogy az or­szágos méretben is példátlan. Volt idő, ami­kor tevékenységének gerincét a falu szo­cializálása képezte, s közvetlenül is szer­vezte a szövetkezeteket, szorgalmazta a ter­melés támogatását, az új munkamódszerek népszerűsítését. A húsz év alatt azonban fő hangsúlyt az eredeti szerepköre kapott, a kultúra fellendítésének gyakorlati realizá­lása. Ebben a vonatkozásban tudatosította, hogy nem elég a kultúrát csupán átadni, hanem közben ízlésformáló szerepet is töl­tött be. Megalakulásától kezdve ápolja, őrzi és továbbfejleszti a haladó és népi hagyo­mányokat. A keretében működő többszáz né­pi együttes kulturális kincsünk számos gyöngyszemét mentette és menti meg. Együtteseinknek köszönhető, hogy feleleve­nedtek és színpadra kerültek olyan müvek, amelyek a nép legsajátosabb gondolat- és érzésvilágát fejezik ki. A népdalok, népi táncok és népi játékok feldolgozása és szín­padra vitele is igen hasznos törekvés volt. Kezdetben mindez egymástól elszigetelten jelentkezett, az alapszervezetek vezetőinek lelkesedésétől vagy kezdeményezőkészségé­től függően, viszonylag alacsony színvona­lon. Evek során azonban az együttesek ja­va része kivált, s a körzeti, járási, közpon­ti versenyek, dal- és táncünnepélyek meg­hozták a kívánt színvonalat. (Gombaszög stb.) Külön pozitívuma a Csemadoknak, hogy az utóbbi években egész sor emlékünne­pélyt rendezett. A nagykaposiak Erdélyi Já­nos, a komáromiak Jókai Mór, a dunaszer­­dahelyiek és a nagyabonyiak Bihari János, a losonciak Madách Imre, a kassaiak Ba­tsányi János, a szenciek Szenczi Molnár Al­bert, az érsekújváriak és az andődlak Czu­­czor Gergely, a pozsonyiak Steiner Gábor és Major István emlékének adóztak tiszte­lettel. Hasonló igényes rendezvények szá­zait sorolhatjuk még fel, amelyek jól szol­gálták a nevelés, a kultúra javainak terjesz­tését, népeink barátságát, a nemzetiségi po­litika elveinek gyakorlati megvalósítását. Nem lebecsülendő eredménye a Csemadok két évtizedes munkájának, hogy a magyar dolgozók körében segített közhangulattá tenni a tanulást, s azt a jelszót, hogy a ta­nulás korparancs. Jelentősen hozzájárult ezenkívül az olvasás megszerettetéséhez, irodalmi körökben a verselemzés elsajátí­tásához, az irodalmi színpadok létrehozásá­hoz, és az egész magyar nyelvterületen va­ló versenyképessé tételéhez. Húszéves fennállása alatt a Csemadok bizonyos hézagpótló szerepet is betöltött, mivel egész idő alatt nem volt olyan alkot­mányos szerv, amely a kulturális kérdése­ken kívül társadalmi, politikai problémák megfogalmazásában és megoldásában az egész csehszlovákiai magyarságot képviselte volna. A Csemadok ezért — a társadalmi­politikai helyzet adta szükségletből — akar­­va-akaratlanul a nemzetiségi kérdéssel is foglalkozott, javaslatokat terjesztett be meg­oldására. Konferenciákon és taggyűléseken hozzászólt népgazdasági kérdésekhez, foglal­kozott a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek érvényesítésével a magyar­lakta területeken, ápolta a kapcsolatokat a nemzeti kultúrák között, részt vett a szo­cialista életstílus kialakításában, a párt eszmei-politikai irányvonalának érvényre juttatásában, foglalkozott szociológiai fel­mérésekkel stb. A felsorolt eredményekben ott van az egyszerű Csemadok tag szíve és lelkesedése, a járási szervek áldozatos igyekezete, a központi szervek tudatos és megfontolt irá­nyítótevékenysége, s a Csemadokon kívül­álló, de törekvéseit támogató olyan intéz­mények, mint a magyar könyvkiadó, az író­­szövetség és az újságírószövetség magyar szekciója, a Hét, a többi magyar újság és folyóirat, a magyar pedagógusok és az ér­telmiség többi rétege. Az elmúlt húsz év alátt újarcú magyar­ság született. Demokratikus érzelmű, ha­ladó beállítottságú, a humánum szellemével átitatott nemzedék nőtt fel, sokan a párt tagjaivá váltak, s végső soron pozitívan be­folyásolják az ország sorsának alakulását. Kultúránk az egyetemes magyar művelődé­si kincsen kívül a leghaladóbb cseh és szlo­vák kultúra áramköréhez kapcsolódott. így vált a Csemadok a nemzeti kultúrák talál­kozásának közvetítőjévé is. A húszéves fejlődés azonban nem mentes a hiányosságoktól, tévedésektől és mulasz­tásoktól sem. Egyik legfőbb fogyatékossá­gunk, hogy mindmáig nem találtuk meg az utat a csehszlovákiai magyar lakosság min­den rétegéhez, különösen az értelmiséghez. Ez utóbbiak jelentős része ma nem érzi magáénak a Csemadokot, mert nem lelte meg benne az érdeklődési körének és szel­lemi igényeinek megfelelő szervezetet. Eh­hez egyebeken kívül hozzájárult az a hosz­­szú éveken át hangoztatott jelszó, hogy a Csemadok nem érdekvédelmi szervezet. Mi­vel a társadalmi-politikai érdekvédelmi sze­repet és az oktatásügybe való beleszólást kénytelen volt elhárítani magától, nemcsak a lakosság tekintélyes tömegeit, hanem az ifjúság, főként a diákság zömét sem tudta megnyerni. Éveken át feleslegesen pazarolta erőit a Csemadok azzal, hogy olyan tevé­kenységet is magára vállalt, amely más szervek feladata lett volna. Mivel az elmúlt húsz év alatt a politikai-társadalmi defor­mációk következtében nem sikerült kialakí­tani a hazai magyarság társadalmi életének kielégítő struktúráját, a Csemadok a társa­dalmi-politikai élet peremére került. Követ­kezésképpen az állami és politikai szervek nél nem volt kellő tekintélye, nem rendelke zett a szükséges önállósággal, járási és köz ponti választott szerveinek összetételét ií részben mások diktálták. Sajnos, a társadalmi-politikai élet defor­­máltsága rányomta bélyegét a Csemadok belső viszonyainak alakulására is. A Csema­dok irányításának direktlv, adminisztratív formája nem biztosított kellő teret a de­mokratizmus, az alulról jövő kritika s alko­tó gondolkodás megnyilvánulásainak. Volt időszak, amikor a Csemadok szer­vei és tisztségviselői szélsőséges Ítéletalko­tásra ragadtatták magukat (pl. az ún. ma­gyar burzsoá-nacionalizmus elleni kam­pány). Olykor a körülmények kényszerítő hatása alatt, máskor a Csemadok szerveinek és tisztségviselőinek túlzott alkalmazkodá­sa, politikai következetlensége révén a cseh­szlovákiai magyar kultúra olyan intézmé­nyeit veszítettük el, mint a Magyar Népmű­vészeti Együttes, a Faluszínház, a Csehszlo­vákiai Magyar Könyvkiadó stb. A Csemadok további feladatai és hatásköre A Csemadok utóbb! fél évtizedes tevékeny­sége, s különösen az ez év januárja óta be­következett események érzékletessé tették s igazolták egy olyan országos szervezet létezésének szükségességét, amely túllép a szűk értelemben vett kulturális-népnevelő tevékenységen. Az élet és a Csemadok ed­digi tevékenysége bebizonyította az „egye­­sületesdi“ határainak szűkreszabottságát és korlátoltságát. A CSKP akcióprogramjában lefektetett elvek értelmében a nemzetiségek kulturális szövetségeire továbbra is komoly feladatok várnak. E feladatoknak azonban — az új feltételek új követelményeinek meg­felelően — a jelenlegi szűkreszabott kere­tek között nem tehetünk eleget. Ezért szük­séges, hogy az eddigi pozitív eredmények­re és munkaformákra támaszkodva, s azo­kat továbbfejlesztve tevékenységünknek új tartalmat szabjunk, megteremtsük problé­máink tudományos szinten való vizsgála­tának feltételeit, magasabb színvonalra emeljük szervezettségünket, bővítsük hatás­körünket. Mivel a Csemadok helyét és szerepét Cseh­szlovákia társadalmi életében az a körül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom