A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-14 / 28. szám
A Cseh-masszívum legnagyobb kiterjedésű karsztvidéke Brünn küzeléhen fekszik, vonattal vagy félórányira a morva fővárostól. A blanskói állomáson hatalmas fölirat vonja magára az arra utazók figyelmét: MACOCHA. A szó magyarul mostohát jelent, s hallatán az ember önkéntelenül is a népmesék gonosz mostohájára gondol. Persze aki Csehszlovákiába vetődik, az a másik „mostohának“ is mihamar hírét veszi: a Macocha nevű szakadéknak, a Morvakarszt egyedülálló természeti jelenségének, fgy hát nem csoda, hogy míg valódi mostohára senki sem áhítozik, a Macochát a turisták tízezrei keresik föl évente. Képzeljük el magunkat egy turistaház előtti térségen, jobbra, balra tőlünk bel- és külföldi autók parkolnak, morva, cseh, szlovák, német, lengyel, magyar és nem tudom még mikitüntí akusztikájú termét magában fog'aló Ka talin-barlangrendszert — s hogy a föld alatti nevezetességeken kívül a táj felszíni karsztjelenségei, kanyonjai és történelmi-kulturális emlékei, várai, kastélyai is figyelmet érdemelnek, megértjük a cseh roklámkiadványok szövegét, amely Morvaországnak ezt a részét Közép-Európa kincseskamrájának nevezi. S megértjük a turistákat is, akik tavasztól ős^ig tízezrével lepik el a vidéket. A turistaforgalomnak a sloupi-Sosüvkai rendszer Eliáka (Erzsébet) nevű barlangját nyitották meg elsőként, 1879-ben. A Punkva-barlangrendszer szépségei csak harminc évvel később, 1909-ben tárulhattak a kíváncsi tömegek szeme elé. Oe a Macochát a környék lakossága már jóval előbb ismerte; a különleges szakadék különleges neve is a nép száján keletkezett monda emlékét „Lépcsős vízesés" (Erzsébet-bariang) \ „Mesedóm“ (Punkva-barlaogrendszier) A Macocha fölülről nézve lyen, érthető és érthetetlen nyelven zsibongó rövidnadrágos férfiak, nők, gyerekek isszák a sört, fogyasztják a frissen sült kolbászt. A parkolóhely szélén a domboldalon jól megtermett fák törnek a magasba, s mellettük valami korlát-félét látni. Odamegyünk, hogy a korlátnak dőlve lepillantsunk a völgybe, óm hirtelen visszahőkölünk: talpunk alatt több mint száz méteres mélység, az alján fekete víztükör. A 138 méter mély, csaknem kútszerű szurdok félelmetes látványt kínál a fölülről beletekintenek. Aki alulról közelíti meg, azt valamivel barátságosabb kép fogadja. Mert a Macochát alulról is meg lehet közelíteni: a Punkva patak vájta földalatti folyosóból egyenesen a szakadékaljl tó partjára jut az ember, s ha onnan föltekintve meg is szeppen a kis tavat kőrülálló hatalmas szirtfalak láttán, mégis jólesik lótni a sziklák lombkoronája fölül reá nevető derűskék eget. De a Morva-karsztban a Macochán kívül egyéb látnivaló is akad elég. A szakadékkal összefüggő Punkva-barlangrendszer gyönyörű cseppkő-képződményei, sejtelmes termei, romantikus csónakút-sikátorai önmagukban is különkülön felejthetetlen élményt nyújtanak. S ha meggondoljuk, hogy a nagyközönség számára a karsztvidéknek még további három barlangrendszerét tették hozzáférhetővé — a két emeletből álló, monumentális összhatású sloupisosűvkai, a cseppkövek formáiban és színeiben bővelkedő Balcarka-, valamint a Morvakarszt legnagyobb, 95X44X20 méter tágas. őrzi: egy árvát a mostohaanyja el akart tenni láb alól, de amint behajftotta a szurdokba, a sziklafalak faágai elkapták a röpülő gyermek ruháját. A kicsi megmenekült, ám a mostoha, lelkiismeretétől és a falu népétől űzve, maga ugrott a feneketlen mélységbe. A szakemberek szerint a Morva-karszt európai jelentőségét az adja meg, hogy két nagy földtani és földrajzi egységnek, a Cseh-maszszlvumnak és a Kárpátoknak a határvidékén fekszik — bizonyos geológiai-geográfiai jellegzetességeket Európában egyedül itt észleltek eddig. Nem tudom, fgy van-e, de elhiszem, ha írják. Az azonban igen valószínű, hogy a látogatók tömegei nem tudományos fejtörés céljából keresik föl a tájat — kikapcsalódni járnak ide napi munkájuk után, fölfrissülni a természet ölén, elábrándozni a föld alatti mesebirodalomban, s hagyni, hogy a Macocha mélyébe letekintve végigfussa hátukat a hideg. Mert nemcsak a csipkeszerű, szivárványszínű cseppkövek gyönyörűek — a halállal terhes szakadékban is van valami magasztos, valami elragadó, valami szívet-lelket gyönyörködtető. Nemcsak a föld alá szorult Punkva kanyargó csónak-útjai lehelnek romantikát — a szurdok alján megpillantott víztükör, vagy a sziklakémény nyílásán át reánk mosolygó napsugár is szabadjára engedi az emberi fantáziát A hátborzongató vadregényességnek is megvan a maga sajátos bája. igen, paradoxonként hangzik, de a mostoha is lehet tündérszép.. MIKÚTS I. ROBERT rrm«
