A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-06 / 40. szám
■p Sírásó-bölcsesség Tizenkét éve dolgozom ebben a múzeumban — mondja Mandát bácsi — azóta ha mást nem is, egyet megtanultam: őseink, a legrégibbek, bölcsebbek voltak, mint mi. Nem háborúskodtak. Halásztak és vadásztak, békességben megfértek egymással; talán azért, mert megvolt a „mindennapi mammutjuk“. Munka után ilyen szépséges madonnákat készítettek saját gyönyörűségükre s a mi okulásunkra — mutat a VÖstonlcei Vénuszra. A régi sírokban fegyvert még nem találtak. Legfeljebb vadászfelszerelést meg dísztárgyakat, mammutagyarból készült állatszobrocskákat. Asszonyaikat szerették és óvták, haláluk után mammut lapockacsont alá temették őket. Ezekben a sírokban nem látni még szétvert koponyát, összetört hátgerincet vagy oldalbordát. Ha az én háború után ásott sírjaimat bontanák fel, csodálkozhatna az utókor, mennyi hiányos csontváz kerülne elő, menynyi fiatalon szétlőtt koponya és lábszárcsont. Persze nem biztos, hogy ezeket a sírokat is felbontják majd egyszer. Az sem biztos, hogy lesz még utókor. — Minket nem lehet elkeseríteni Mandát bácsi. Hogy nem is volt Ilyen szándéka? Lehet, mégis olyasmit mondott, ami bizonyos szempontból ... No mindegy, jöjjön, Mandát bácsi, megiszunk egy féldecit. Egészségére! És Jusson minden napra. Aki annyi sírt megásott, mint maga, az ne szenvedjen szükséget italban. A holtakat A városháza tornya. el kell temetni. Igaza van: a pállnkaszag Jobb a hullabüznél. És most Jöjjön, nézzük meg a várost. Csatangoló^ Békesség városa, Znojmól Pillanatnyilag legalábbis, mert régebben sokszor zúdultak erre is a hadak, keletről nyugatra és fordítva. Huszita háború, Mátyás hadjárata, török, tatár;, német dúlás. Akárcsak a mi tájainkon. Most békesség van. A városháza tornyán a gömbök aranyosan ragyognak a napban. Az egyik tornyocskát a második világháborúban szétlőtték, de ennek már nyoma sincs. Augusztus 21 után újra hadak vonultak a neogótikus torony alatt, de kárt nem tettek benne. Most a város szélén táboroznak, lbolyaszerénységgei félrehúzódva. Békesség légyen velük! Kedves Jóravaló város ez a Znojmo. Ha Jól értettem Mandát bácsit és a többieket, egyáltalán nincsenek agresszív szándékai. Ágyúgolyó helyett uborka- és paradicsom-konzervet, kolbászos lecsót gyárt. Géppuska helyett porcelán köpőcsészét, mosdó- és vécékagylót. Földalatti pincefolyósóiban (15 kilométeri) nem puskaport, hanem híres morva borokat tartanak. A konzervgyárat meg is látogattuk. A gyártás-vezető mutogatta meg az üzemet. Popsikénak hívják őt, amit igen rokonszenvesnek találtunk, hiszen magyarul Hamupipőkét Jelent. Az üzem egyike a legnagyobb európai konzervgyáraknak. Svájci, svéd és csehszlovák gépek-Prandl Sándor felvételei A múzeumör — Mandát vagyok — mutatkozott be — ezt a nevet nem felejtik el, vagy ha mégis, a legközelebbi választásoknál eszükbe Jut. Mandát bácsinak már csak egyetlenegy foga van. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen hetvenhét éves. — De beteg még nem voltam. — Jelenti ki büszkén. — Holott két háborúban is részt vettem. Tavaly kicsit megfáztam, köhögtem, elmentem az orvoshoz. Mindenáron le akart beszélni a dohányzásról meg az lvásról. Meg is próbáltam, de rá két hétre az orvos (negyvenéves fiatalember) meghalt. Ettől úgy megijedtem, hogy azóta megint 40—50 cigarettát szívok naponta. Egyébként sírásó vagyok, helyesebben voltam. Eltemettem egy városnyl embert. Negyvenötben például 2800 német katonát. Madonnák A múzeum, amely egyrészt régészeti leletekből, másrészt Znojmo város gótikus és barokk műkincseiből mutat be válogatást, a vidék és a város gazdag történelmét tekintve elég szegényes. A legrégibb leletek — színes kerámia — hatezer évesek. Persze itt van a híres huszonötezer éves Véstonlcei Vénusz... másolata is. A múzeum legértékesebb műkincse a félmillió koronára becsült Znojmól Madonna, A XIV. században készült. A piacon. . Mandát bácsi, a sírásó.
