A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-14 / 28. szám

r A fülek! vár romjai komoran merednek az égre — de közel vannak, a város szivében, a város körülöleli őket. A Csemadok füleki helyi szervezetének háza komor, barátságtalan épület — de a fülek! Csemadok évek óta él, lüktet, tevékenykedik, s a „Gül baba“,, a „Csárdáskirálynő“, a „Luxemburg grófja“, a „Szabadság, szerelem“ meg a prózai darabok szereplői, az öt éve megalakult „Palóc“ népművészeti együttes tagjai, meg a többiek, akik szabad időt, fáradságot nem sajnálva ápolják, terjesztik a hazai magyar kultúrát, már ugyancsak belopták magukat a fülek! közönség szivébe. A színjátszóegyüttest legutóbb a komáromi Jókai - napokon láthattuk, a „Palóc“ együttes, amely megalakulása óta húsz táncot tanult be, s amelynek tavaly csaknem 40 000 főnyi közönség tapsolt, a Gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepély állandó vendége. Ruháikat a fülek! táncosok maguk varrják, s hogy a ruhákat legyen hol elhelyezniük, a helyi szervezet egyik helyiségébe szekrényeket építettek be maguknak. Persze az egész Csemadok-ház tatarozásra szorul, dehát a tatarozás pénz kérdése, s pénzből, soha sincs elég. Egy olyan daljáték bemutatása, mint a „Szabadság, szerelem“, több mint 60 000 koronát fölemészt.

Bár a füleki Csemadok-tagság aktívabb része Ilyen szépen működik, a füleki Csemadok szervezeti élete általában gyönge. A városban, ahol vagy hatezer magyar él, a Csemadoknak a tavalyi évzáróig csak 255 tagját tartották nyílván. A tagokból 133 volt az értelmiségi, de az aktív tagok száma alig volt több ötvennél. Több oldalról hangzottak el javaslatok: gyakrabban össze kellene hívni a tagságot, több szórakoztató műsort kellene adni, a gimnazistákkal Is meg kellene szerettetni a Csemadokot, hogy ha elhagyják az iskolapadokat, rájuk is számíthassunk, új munkamódszereket kellene bevezetni, több népművelő előadást,

tanfolyamot kellene szervezni, karácsonykor nem ártana Csemadok-asztalokat összehozni, s az iskolán kívüli fiatalságot is minél nagyobb számban be kellene vonni a Csemadok munkájába. A zománcgyár üzemi klubja nagy konkurenciát jelent a füleki Csemadoknak, hisz míg a Csemadok-házban sivár környezet fogadja az érkezőt, az üzemi klub kényelmes helyiségei egyszerre többfajta szórakozási lehetőséget is kínálnak. A helyiség ügyében maga a városi nemzeti bizottság elnöke sietett a Csemadok-tagok segítségére: több helyiséget is hajlandó volt a rendelkezésükre bocsátani.

Talán jó lenne, ha a Csemadok az üzemi klubbal karöltve oldaná meg a problémáit. A kezdeti idegenkedésen már mindkét partner túl van, az utóbbi időben már jött is létre közös megállapodás. A Csemadok füleki helyi szervezetének vezetőségében látható fiatalok — Reimann Károly, ifj. Tari Béla, ii'j. Takács János és a többiek — bizakodással töltenek el; a városban kétévenként megrendezésre kerülő, a KNB által is támogatott fesztivál, a jól működő népművészeti együttes és színjátszócsoport, a negyedévenként megjelenő „Szervezeti értesítő“ és a többi füleki kezdeményezés már hagyománynak számít, hagyománynak, amelyre építeni lehet, hagyománynak, amely kötelez.

# * *

Ezerkétszáz lakosú község Fülektől egy kőhajításnyira, messzi földön híres helyi gazdálkodási üzemmel, állítólag milliomos falu. Kultúrháza kicsi, mindössze vagy kétszáz személy befogadására képes, de Werner István, a HNB elnöke nem tartja célszerűnek az átépítését, mondván, hogy a meglévő termet sem használják ki kellőképp, hogy az átépítéshez legalább 3—400 000 korona kellene, s hogy a községet előbb-utóbb úgyis Fülekhez csatolják.

Fűlekpüspöki életstílusát valamiféle peremvárosszerűség jellemzi. Falu, de mégsem falu, s ugyanakkor városnak sem város. Ambícióiban Fülekkel vetekszik: jól működő tánccsoportja és szlnjátszóegyüttese van, színjátszóit — akárcsak a fülekieket — a zenés darabok vonzzák; az elmúlt hónapokban egyszerre tanulták be a „Mágnás Miská“-t és a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“-t, az egyiket a Csemadok, a másikat a Nőszövetség égisze alatt. Ha a fülekieknek lehet kerületi dal- és táncfesztiváljuk, nekik mért ne lehetne szüreti ünnepélyük! Rendeztek Is az ősszel, 200 szereplővel, ezer főnyi fizető közönség részére. S ha a városokban egyre-másra szervezik az ifjúsági klubokat, miért ne szervezhetnének ilyen klubot a fülekpüspökiek is? Meg is szervezték, a Csemadok mellett, csak persze minden kezdet nehéz, s így a püspökieknek is gondot okoz még a nagy kérdés: mivel csalogassák oda, s mivel tartsák meg a fiatalság paszszivabb részét?

Mert a fiatalság egy része már évek óta szépen tevékenykedik. A Vágó Tibor és felesége vezette tánccsoport tizenhat lányból áll, főként diákokból. A diák- és munkáslányok csaknem mind bejárók, Fülekre, Rimaszombatba utazgatnak -be naponta, próbára csak szombaton és vasárnap jut idejük. Vágó Tibor négyöt évvel ezelőtt társasági tánccsoporttal kezdte, abban még vegyesen táncoltak lányok és fiúk. A népi táncokra két éve tért át', amikor a fiúk bevonultak, s a lányok partner nélkül maradtak. A Csemadok helyi szervezete anyagot vásárolt nekik a ruhákhoz, Vágóné.elkészítette a szabásmintát, a lányok pedig odahaza megvarrták maguknak a ruhákat. Vágó Tibor szakképzett tánctanár, az elmúlt iskolaévben munkahelyén, a füleki iskolában vezetett tánctanfolyamot, s énekkara is van ugyanott.

A fülekpüspökiek panaszkodnak, hogy a Hét ritkán foglalkozik velük. Mintha féltékenyek lennének egy kicsit Pozsony melletti „druszáikra“, a pozsonypüspökiekre. Valóban meglehet, hogy emezekről többet Irtunk, talán mert jobban szem előtt vannak, talán mert a fülekpüspökieket némileg eltakarja a fülekiek árnyéka. Ez a rövid méltatás tehát adósságtörlesztés is akar lenni, de nemcsak az — őszinte tiszteletadás a füIekpüspöki Csemadok-tagoknak, Fölényi-Molnár Tibornak, Noszko Mihálynak, Noszko Lászlónénak, Benkő Saroltának, Benkő Zoltánnak, a Vágó-házaspárnak, Széplaky Lászlónak, Patvaros Aladárnak, Czuper Sándornak, Katona Józsefnek, Bial Barnabásnak, a színjátszóknak, táncosoknak és a többieknek eddigi munkájukért, s őszinte kívánság, hogy igyekezetüket a jövőben minél több siker koronázza.