A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-14 / 28. szám
Egy ciilöpház „szobája“ — teljes berendezéssel A SZÉRUMRA VIGYÁZNI KELL! Caracas-tól az Orinoco felső folyósáig az Indiánokat Védő Társaság repülőgépén tettük meg az utat. Alattunk a legváltozatosabb tájok vonultak el. Először a Ca recast övező hegyvidék, majd a kietlen, kaiktuszos síkság, ezután az embermagasságnyi fűvel kezdődött a sztyeppék világa, majd a félelmes és titkokat sejtető „selnas", az ősrengeteg tűnt fel. Felülről minden kihaltnak, csendesnek látszott. Pálmafák, mimózák, bambuszok és orchideák világa ez. Mintegy ezer kilométeres repülés után leszálltunk egy tisztáson, s megkezdődött a vasládák kirakása a repülőgépből. Ezek a légmentesen záró ládák őrzik a gépeket, a műszecsörgőkígyó és más mérgeskígyó él. Közülük a legkisebb az úgynevezett „koralio" (ikorál-kigyó). Mindössze 30 centi hosszú és alig vastagabb, mint egy ceruza. Teste bíborvörös, fekete gyűrűkkel, és harapása éppoly halálosan veszedelmes, mint a csörgőkígyóé. HALÁSZAT NYÍLLAL ÉS MÉREGGEL Az indián település férfiai reggelente vadászatra indulnak, hogy megszerezzék napi élelmüket. Leggyakrabban halásznak, s ehhez íjat, nyilat, fonott kosarat és mérget használnak. Egy-egy kisebb folyóágat vagy patakot elrekesztenek és a kis, mesterséges tóba öntik a timbo nevű növény levéből készült főzetet. Néhány perc múlva a víz felszínére jönnek a méregtől elpusztult halak, melyeket kosarakkal kimennek. Kosaraikkal úgy is halásznak, hogy az egyik -indián a mában láz elleni gyógyszerként is használják. Számomra rendkívüli érdekes volt, hogy a férfiak hosszú, erős körmöket növesztenek, és hadakozás esetén körmüket is curare méreggel kenik be, és igy a körömmel ejtett legkisebb karcolás is halálos. LESKELÖDÉS AZ INDIÁNOK KONYHÁJÁN Miire -a férfiak dél körül hazatérnek a vadászatról, az asszonyok már Halászat Íjjal és nyílvesszővel reket az örökös párától, de megtalálhatjuk a cseretórgyakat, ajándékokat, a legfontosabb egészségügyi csomagokat torta I mazó ládákat is. A legértékesebb egy 10 ampullából álló, különböző kígyók marása elleni szérumot tartalmazó csomagocska. Ezt mindenki mindig magával hordja. A tisztás közelében karib indián ók települése fekszik. Az -ind iának lassan a repülőgép és a nyüzsgő emberek közé vegyültek. Egyesek már régi ismerősként üdvözölték az expedíció tagjait, hiszen évente jönnek ide egészségügyi ellenőrzésre és kutatómunkára. A karib indiánok testi és szellemi alkatukkal minden más indiántól különböznek. Magas növésű, arányos testűek, a férfiak átlagmagassága 170-180 centiméter. Jellegzetes hajviseletük a szerzetesekéhez hasonló. Arcvonásaik szabályosak, eltér a többi mongoloid típustól. Arcukat és testüket gyakran festik. A férfiak öltözöttebbek, mint a nők, alsó testüket övig kendőbe burkolják. A nők általában festik magukat, s ún. quajaco-f hordanak. Közben mór felverték a sátrakat, kikötötték a chinchro-kat (függőágyakat), melyeknek függesztő kötelét speciális ragacsos anyaggal kell bekenni, hogy a bogarak azon keresztül ne mászhassanak az emberre. A függőágy fölé még egy szúnyogháló is kerül, mert enél-kül elképzelhetetlen a pihenés a moszkitók milliói miatt. KOTÉLDOHANYÉRT FÚVÓCSOVET A tóbor felállítása után megkezdődik a cserebere. Ruháikat, fegyvert, bozótvágó ollót, késeiket, machetát (rövid, egyenes kardot), cigarettát, ikötéldohónyf, rapadurát (barna színű nádcukor tömböt) odtumk és cserébe különböző indián használati tárgyakat és fúvócsövet kaptunk. Ezt a mintegy 3 méter hosszú fúvócsövet, melyből mérgezett hegyű apró nyilat fújnak ki, olyan precizitással készítik el, mint nálunk a puskák csövét. Az őserdő tele van veszéllyel, ezért José-vol jártuk be a vidéket. Jósé évekkel ezelőtt ikerült el ebből az indián törzsből, és az Indiánokat Védő Társaság szolgálatába állt. Vele, a nyelvi nehézségek ellenére is, jól megértettük egymást. A vidéken egyébként tömérdek víz folyásával szemben beáll a sekély vízbe a kosárral, és egy másik, tőle kb. 10 méterre a kosár felé zavarja a halakat, úgy, hogy egy batbal csapkodja a vizet. íjjal és nyíltól úgy halásznak, hogy az indián egy több miint két méter hosszú vékony nyílvesszőt helyez íjának idegére. A nyílvessző hegyét vízbe dugja, hogy kiküszöbölje a zavaró fénytörést, és így célozza meg a előtte elúszó halat. A vadászat is főleg íjjal és nyíllal történik. Ezekkel a fegyverekkel a férfiak egyébként is művészi ügyességgel bánnak. Az íjat kemény pálmafából készítik, igen gondosan és pontosan, hosszadalmas munkával. Ha elkészült, befestik, akárcsak majdnem minden használati eszközüket — az uruko bogyó növényi nedvével. Az íj idegét vagy húrját a tutkumpálma szívós rostjaiból sodorják. Az indiánok különböző vadokra más-más nyíllal vadásznak. A bambuszból fa,rágott, pengeszerű hegygyei ellátott, úgynevezett „jaguárnyíllal" főleg nagy vadakra főnek, mert a kb. 5 centi széles nyílhegy nagy sebet ejt, és így az állat lassan elvérzik. Vére nyomát pedig követni tudják. A hosszú, fahegyű nyíllal majmot ejtenek el. A tompabegyű nyilat madárvadászatkor használják, mert így nem vérzik be a tollakat. A tollak ugyanis fontosak a díszek készítéséhez. Az elejtett állatok csontjaiból használati eszközöket, karmaiból és fogaiból ékszereket készítenek. Legérdekesebb a majomfogakból készítet! nyaklánc. CSATÁROZÁS HOSSZÚ KÖRMÖKKEL ÉS CURARE MÉREGGEL Az indiánok között elég gyakoriak az összetűzések, egymás vadászterületének megsértése és más okok miatt. A csatározásokban is nyilat használnak. A fahegyű nyílvesszőket a curare nevű növényből készült méregbe mártják. Ez a méreg éveken keresztül megtartja gyilkos erejét. Érdekes, hagy a növény nedve nyersen ártalmatlan, azonban ha főzik, mérgező hatású lesz. Minél többet főzik, annál erősebb méreggé válik. Ez a méreg is, akárcsak a kígyók mérge, csak vérrel érintkezve halálos. Ha a gyomorba kerül, nem ártalmas, sót az indiánok ilyen forteleszedték a nádbál fonott kosarakat mindenféle ehető bogyókkal, gyökerekkel, gyümölcsökkél. A természet hihetetlen bőséggel adja az ízletes és egészséges gyümölcsök egész sorát: a vadon termő banánt, narancsot és mangót. A mangó narancs nagyságú, érett állapotban sárgáspiras színű, arasznyi hosszú száron lóg a fán. Ez alighanem az indiánok legkedvesebb gyümölcse. Vékony héját lehúzva fagyasztják. Én megkóstoltam, de kifejezetten petróleum ízűnek találtam. így Inkább a banánnál maradtaim. Az indiánok egyik fő tápláléka a manióka, ez a burgonyához hasonló növény. Gumója a föld alatt nő. Sokféle étel, sőt ital is készül belőle. Megfigyeltem a manióka néhány elkészítési módját. Ha nem akarják frissen felhasználni, akkor egy reszelőn — ami nem más, mint falapra erősített több tucat erős tüske — lereszelik. Ez egy tökedénybe kerül, ebben a reszeléket az indián asszony a kezével kinyomkodja, a nedvet pedig egy külön edénybe gyűjti össze. A kipréselt golyókat kosárba rakja, majd 5—6 golyóból kisebb halmokat gyúr egy pálmalevélen. A maoiókahalmokat kirakják a napra száradni, s így hetekre tartósítják. Természetesen frissen is felhasználják a manióka reszeléket. Lepényt sütnek belőle. A tűzhely mellett kör alakú mélyedést vájnak a földbe, ezt ujjnyi vastagon kikenik a reszelékkel, majd az egészet forró hamuval és parázzsal fedik be. Félóra múlva kész a tányér nagyságú lepény, amelyet így fogyasztanak. Nekem egyáltalán nem ízlett, s nemcsak azért, mert az íze kesernyés lett a beletapadt hamutól ... Legérdekesebb volt számomra a chicha, ez a maniákából készült ital. Ez úgy készül, hogy a manióka reszeléket egy edényben péppé főzik. Ezután az asszonyok a pépet megrágják és egy nagy fatálba köpködik. így hagyják erjedni két-iháram napig, azután újra felfőzik a manióka reszelék nyers tevével. Nagyon forrón isszák, így kevésbé részegítő hatású. Izéről nem beszélek, de inni kell belőle, mert a chica a barátság itala. Az étel tálalása egyébként banánlevélen történik. A hamuban megsütött halakat csak kettétörik, s a fej és a gerinc kivételével minden részét megeszik. Ebéd után a férfiak az árnyékban heverésznek. Alsó ajkuk és fogsoruk közé összegöngyölt dohánylevelet tesznek és ezt rágják. Az asszonyok ilyenkor készítik a csontokból az ékszeréket. Nyáron mindennap szinte percnyi pontossággal zuhogni kezd az eső, s ilyenkor mindenki hirtelen fedezékbe húzódik. A zápor általában fél vagy egy órát tart, utána az indiánok összegyűlnek, énekelnek, táncolnak. A falu vezetői ilyenkor belátogatnak -az expedíció sátrába is. Beszélgetnek, csereberélnek. Törzíi szervezetük élén az öregék és a legjobb harcosok állnak, ök viszont a varázslón keresztül érvényesítik akaratukat. Aztán hamarosan, szinte minden átmenet nélkül lehűl a levegő. A nappal alkonyat nélkül megy át az éjszakába, az indiánok lassan behúzódnak ranchoikba, kunyhóikba. Majd koromsötét borul az őserdőre. A sötét megtelik mindenféle sejtelmes zajjal, megjelennek az éjszakai rovarok, zümmögésük megtölti a le/egőt: vadak ordítása hallatszik, madarak hangja rikácsol. Ezek a hangok zsonganok a fülembe, amiig elalszom, és álmomban a civilizáció csodái tűmnek elém. SZIKLAY ÉVA Asszonyok és gyerekek Ilyen, cölöpökből és pálmalevelekböl összetákolt kunyhókban laknak a fo lyőparton a karib indiánok A szerző felvételei E7Q3S
