A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-29 / 39. szám
Templomai öregebbek, mint Európa katedrélisai, lakossága gyorsabban szaporodik, mint Indiáé, elnökei biztonságosabban élnek, mint az Egyesült Államokéi: Mexiko, melynek területe akkora, mint Svédország, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország és Spanyolország együttvéve, nem szenved öntudathiányban. Az öt olimpiai kört úgy viseli az idén, mint a haladás rendjelét, Amerika legősibb országa olyan, mint egy ébredező óriás — egyik lába a múltban, a másik már messze a Jövőben. A spanyol hódítás szörnyűségeit minden mexikói Iskolásgyermek a történelemórán tanulja. Egymást követték a felszabadító harcok a spanyolok ellen, a háború az USA ellen (amely országuk területének felét elrabolta a mexikóiaktól) és a háború a franciák ellen (akik Habsburg Miksa herceget akarták császárként a mexikóiak nyakába ültetni). A mexikói történetírás legbüszkébb fejezete azonban az 1910—-1917-es forradalom. Ez egy hatalmas bosszú volt az elmúlt 400 esztendő minden szenvedéséért. „A“ mexikói forradalom, a valóságban egy polgárháború, lerombolt csaknem mindent, amit Mexikó mindaddig a külföldtől örökölt. Emilio Zapata és Pancho Villa parasztvezérek ugyanazt ígérték követőiknek, mint Lenin az orosz parasztoknak: földet és szabadságot. A vérfürdő utón — egy új ország Ez volt az az Idő, amely a'külföldiek szemében évtizedekre meghatározta Mexikó képét: lovascsapatok, keresztben töltényövekkel a lovasok mellén, megerőszakolt nők leölt földbirtokosok mellett, lángban álló haciendák, és haldokló papok a lerombolt templomok előtt, fehér falak, előttük halálraítéltek az utolsó cigarettára gyújtanak — s mindezek felett ott vibrál a „Cucaracha“ dallama, ez a mexlcól Mersellaise, melyből később nemzetközi sláger lett. 1910-ben Mexikónak 15,2 millió lakosa volt, 1921-ben már csak 15,3 millió. A természetes szaporulatot leszámítva a forradalom több mint egymillió halálos áldozatot követelt. De amikor a polgárháború az ország kimerülése miatt elcsitult, mind a négy hatalom megdőlt, amely a haladást gátolta Mexikóban és amely a legtöbb latin-amerikai országban még mindig gátolja: • a nagybirtok • a hadsereg • a katolikus egyház • a külföldi befolyás. Az eszköz, amely a mexikói forradalom győzelmét máig biztosítja, az 1917-es alkotmány, korának legradikálisabb demokratikus alaptörvénye. Ez elrendeli a latifundiumok felosztását (a magánföldtulajdon felső határát a föld minősége szerint 50—300 hektárban szabja meg), kimondja az egyházi vagyon teljes kisajátításét (minden templom állami tulajdon), megtiltja, hogy politikai pártok vallási megjelölést használjanak, és megtiltja az aktív katonatiszteknek, hogy bármiféle politikai funkciót betöltsenek. Az egyetem homlokzatát Dávid Alfám Siqueiros (káp oldalt) monumentális freskói dfszltik, amelyok a mexikói forradalomból vett Jeleneteket ábrázolnak. dást. Az állam négyszer annyit ad ki népnevelésre, mint a hadseregre. Minden 90 percben elkészül egy tanterem. De a gyermekek száma gyorsabb ütemben növekedik. Még mindig 16 százalék analfabéta van az országban. Évente több mint 300 ezer új munkalkaimat kellene teremteni és egymillió lakást építeni, hogy a népességszaporulatot el lehessen helyezni. Ez több, mint amire Mexikó képes Az ország egy fortyogó vulkánra hasonlít, melynek emberlávája mint egy ostromgyürű zárja körül a nagyvárosokat. Mex.kó 1915: Az orzzágban az amerikai történelem legvéresebb forradalma tombol. Az elnöki szákban szálas mosollyal a legendás Pancho Villa „tábornok", mellette Emilio Zapata parasztvezőr: lovazczapaiatk elfoglalták a fővárost. Villát és Zapatát később meggyilkolták; növök ma arany betűkkel ott áll a kongresszusi palota tanácstermének falén. A legmeglepőbb ezen az alkotmányon, hogy hatékony. Az utolsó katonai puccs 1930-ban Játszódott le — és a szakszervezetek segítségével leverték. 1934 óta, amikor Cárdenas elnök hivatalba lépett, valamennyi mexikói államfő az alkotmányban meghatározott ideig hivatalban Is maradt — egy olyan rekord, amivel egyetlen amerikai állam (az USÁ-t is beleértve) sem dicsekedhet. Az erőművek, a vasutak, a telefon, az olajipar, a bankok és a biztosítótársaságok államosítva vannak vagy állami ellenőrzés alatt állnak. S ami nincs államosítva, legkevesebb 51 százalékban mexikói kézben kell hogy legyen. Amikor Cárdenas elnök 1938-ban a külföldi olajvállalatokat államosította, az USA még háborúval fenyegetőzött. Ma Maxikő a külföldi tőkebefektetések eldorádlőja. Itt a legszilárdabb a valuta és a legmagasabb az égy főre eső Jövedelem egész Latin-Ameríkéban. Országszerte gombamódra szaporodnak a gyárak. Egyelőre azonban a mexikóiak milliói semmi mást nem produkálnak, mint újabb mexikóiakat. A népesedési explózló az ország legnagyobb problémájává nőtte ki magát. 3,7 százalékos szaporulattal Mexikó tartja a világrekordot a termékenység terén. 1950 őta a lakosság száma csaknem megkétszereződött (legújabb becslések szerint 43 millió). Az újszülöttek lavinája úgy látszik, elsöpréssel fenyegeti a halam m 5
