A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-29 / 39. szám
Sokszor jártam már mámműt üzemünkben, a Slovnaftban, amelyre joggal büszkék nemcsak a pozsonyiak, de egész Szlovákia. Az augusztus 21-1 események óta most léptem át először kapuját aggodalommal, s ugyanakkor azzal a reménynyel, hogy kiderül majd: aggodalomra nem volt okom. A munka mindenütt zavartalanul folyik. Mindenki tudja a kSteleeiégét Legelőször Is az üzem pártelnökét, Zajaűik elvtársat kerestem fel, akt röviden felvázolta az utolsó három hét történetét. — Augusztus 21-re virradóra a rádióban már hallottam pártunk felhívását, amelyben az egész ország népét nyugalomra és megfontoltságra Intette. Akit az idegen katonai egységek mozdulatai nem gátoltak abban, hogy megjelenjen munkahelyén, mind eljött s a munka — mondhatnám minden fennakadás nélkül — folyt, csak a kedélyek voltak zaklatottak. Rövid mitingeket tartottunk dolgozóinkkal és kértük őket, mutassanak példát felelősségtudatból és fegyelemből. Elsősorban a munkabiztonságot akartuk emelni, hiszen félő volt, hogy az amúgy is veszélyes munkahelyeken a pattanásig feszült Idegek szerencsétlenséget Idéznek elő. Végtelenül Jól esett, hogy az egész üzem megértette, miről van szó és kormányunkat, pártunkat kiváló munkaerkölccsél támogatta. Augusztus 25— 26-án termelési grafikonunk a szokásosnál is magasabbra emelke-Indulásra kési ni áru. dett. Dolgozóink személyi biztonsága érdekében változtatást eszközöltünk a megszokott munkameneten. Az érvényben lévő háromszor nyolcórás műszak helyett néhány napig kétszer tizenkétórás műszakban dolgoztunk. Senki sem emelt szót ellene. A fiatalok, az idősebbek, a nők, anyák, férfiak szívesen hozták meg az áldozatot, mert tudatában voltak, miért teszik. Rendbontó egyetlen egy sem akadt. Hogy mégis voltak kisebb fennakadások a szállítás körül? Hát ez már nem rajtunk múlott. Az idegen katonaság üzemen kívül akarta helyezni rádióadónkat és az ekkörüli huza-vona, a munka teljesítéséhez szükséges tájékoztató eszköz időleges kiesése éreztette hatását, így partnereink iránti kötelezettségeinknek csak három napi késéssel tudtunk eleget tenni. Érdekes, hogy egyébként ezekben a napokban az üzemzavarok száma a szokottnál is alacsonyabbra csökkent. A Januári szellem nálunk is előnyösen éreztette hatását. Július harmadikén az üzem dolgozóival az eddiginél sokkal előnyösebb, új kollektív szerződést kötöttünk, amelyet továbbra is kötelezőnek tartunk. Csak néhány pontot említek, mint például az átlagos keresetek hat százalékos emelését, a műszakokban dolgozók évi 1000 koronás Jutalmát és a két-háromezer koronás hűségpénzt, ami a már tíz vagy több éve itt dolgozókat illeti. Üzemi konyhánkban még olcsóbb lesz az étkezés, mert az étkezők, amikor ebédjegyeiket megvásárolják, csak a főzéshez használt nyersanyagok árát térítik meg. Amint láthatja, a konszolidáció nálunk teljes, úgy dolgozunk vagy — ha lehet — még Jobban, mint eddig, csak az lenne fontos, hogy a konszolidáció fogalmán — határon innen és határon túl — ugyanazt értsük. Igen biztató perspektíváink voltak, és ha az utóbbi hetek folyamán kialakult helyzet nem kényszeríti minisztériumunkat ellenkező előjelű direktívák adására, a Januári szellem továbbra is előnyösen befolyásolja majd fejlődésünket. Szeretjük a gyárat, ide tartozunk Egyaránt ezt vallja Horváth Mihály munkairányító, Buss György lakatos, Mária Jelinková könyvelőnő, és ezrekre menő nevet sorolhatnék még fel. Igen, ezek a próbatévő napok nagyon összeforrasztották a dolgozókat a gyárral. — A neheze még csak most vár ránk — mondja Buss György — mert most nem két-három heti kemény helytállás, hanem évekig tartó rendkívül szívói, kitartást követelő munka következik, vezető politikusaink — néha talán nem népszerű — intézkedéseinek teljes tiszteletben tartása. De sziklaszilárd bizalommal kell követni azokat, akik ezt a bizalmat Január óta kiérdemelték. Egy mindenkiért — mindenki egyért, ez az elv kell hogy érvényesüljön. El vagyunk szánva, hogy munkánkkal adjuk legjobb bizonyítékát hűségünknek a humánus szocializmus eszméje, pártunk és kormányunk iránt. Az idegenek szemével A gyárban osztrákok, olaszok, angolok, egy nyugat-német és egy japán szakember dolgozik. Az augusztus 21-í események az idegen állampolgárok körében bizonyos riadalmat keltettek. Egy részük biztonságosabbnak látta, ha hazatér. Zömmel azonban már ismét elfoglalták itteni munkahelyüket. Egyedül az angolok nem vesztették el közmondásos hidegvérüket és közülük senki sem hagyta el időlegesen az országot. Az olasz Katnik mérnök jugoszláviai nyaralásából tért vissza az események hírére. — Dolgozunk úgy mint eddig — mondja — a konszolidáció teljes, mint ahogy az események előtt sem volt másként. Én ide dolgozni jöttem ás nagy nemzetközi üzleti kapcsolatokkal rendelkező olasz céget képviselek. Az eseményekhez semmiféle vonatkozásban nem fűzök megjegyzést, mert egyik üzletfelünk neheztelését sem von hatom a cégre. Katnik mérnök tehát nm támasztja alá gz olaszok heves temperamentumáról táplált általános véleményt. A hűvös és tartózkodó angolok, ez esetben Mr. John Bell. nem titkolja csodálkozását az eljárás felett, amely — az ő felfogása szerint — barátokkal szemben kissé szokatlan. — Amióta itt vagyok, volt alkalmam személyesen tapasztalni ezt a minden téren hivatalosan és nem hivatalosan megnyilvánuló oaráti kapcsolatot, amely Csehszlo vékiát a szocialista államokhoz, de főként a Szovjetunióhoz fűzte. Hogy viták Is voltak? A politikai élet elképzelhetetlen enélkül, ez nyugaton sincs másként. Ha túlságosan nagy az összhang, az azt a gyanút kelti fel az emberben, hogy az erősebb fél ráoktrojálja véleményét a többire. Persze a helyzetet a maga valóságában az érintett csehszlovákok mérhetik tel leginkább. Én csak azt tudom, hogy az eseményeket imponáló méltósággal viselik és lehetetlen nem rokonszenvet érezni eziránt a nép tránt. Nem teszik le a kanalai Munkaidő már régen elmúlt, de sehol sem tapasztalok türelmetlen tolongást, munkából való rohanást, au i pedig — valljuk be — elég megszokott látvány volt üzemeinkben. Még befejeznek egy jelentést vagy munkafolyamatot, még utána néznek, rendben hagytak-e mindent maguk után. Mikor a háziasszonyokon a rendkívüli hely zetekben eluralkodó pszichózis — az élelmiszerkészletek halmazáse — úrrá lett, a Slovnaft asszonyai nyugodtan, teljes figyelmükkel a munkának szentelhették magukat. A gyár gondoskodott róluk. Nem kellett sorba állniuk burgonyáért, lisztért, cukorért, zsírért, mindent helybe hoztak, csak szatyraikba kellett berakni. Voltak munkahelyek, ahol a körültekintő gondos Sággal összeállított élelmíszercsomagok öltözőszekrényeikben, fiók jaikaan várták őket. A gyár gondoskodását akarják most viszonozni ez eddiginél is gondosabb mun kájukkal. A pánikszerű vásárlás azonban nem tartott két-három napnál tovább. A kereskedelem dicséretes módon állta . a rohamot, az élelmiszerellátás is normalizá lódott. Normalizálódott egész életünk. Ez olyan tény, amely felett a külföldi sajtó sem húnyhat szemet. És hogy normalizálódnak kapcsolataink, helyre áll-e a régi barát rág, bizalom légköre, az most már a Varsói Szerződés tagállamain is imúlík. CRDÖDY KATALIN Szállítják az új tartályok alkatrészeit.
