A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-22 / 38. szám

/Folytatás a 9. oldalról)

s én, mint annak a pártnak és szerveknek egyik alkotó része, ezt a politikát támogattam, propagáltam, azonban nem egyes egyének politikájáról, vagy hasonlóról volt szó, hanem az egész párt és állami szervek politikájáról. Azért említem ezt, hogy lássák, hogyan forgatnak ki egyes kérdéseket, s ezek hogyan kapják meg a propagandisztikus jellegüket, megtévesztve ezáltal sok-sok embert. Úgy vélem, elvtársak, a szlovák és a magyar lakosság álláspontja éppúgy, mint a szlovák és a cseh lakosság álláspontja ezekben az augusztusi napokban jó politikai előfeltételt teremtett a régi és nyílt kérdések megoldásához. Ogy vélem, hogy ez az időszak a csehek és a szlovákok, valamint a szlovákok és a csehszlovákiai magyarok közötti kapcsolat próbaköve volt. És megmondom véleményemet: ebben a próbában a mi magyar polgártársaink is kiválóan helytálltak. És ezt nagyra értékelem.

Teljes egyenjogúságot a gyakorlatban is

A magyar kisebbség helyzete szempontjából milyen megoldásokra kell törekednünk? Ismerem azokat a javaslatokat, amelyeket a Csemadok előterjesztett és azokat is, amelyeket más helyről javasoltak. Ogy vélem, ma kimondhatjuk azt az alapelvet, hogy magyar polgártársaink számára mind az általános polgárjogok, mind a nemzeti csoport szempontjából teljes egyenjogúságot kell biztosítani. A teljes egyenjogúságnak ezt a gondolatát át kell ültetnünk politikai intézményeinkbe, politikai életünkbe. Máskülönben szólamaink a demokráciáról, a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásáról csak szemfényvesztés lenne, vagy egyszerűen a meg nem oldott, a nyitva maradt problémák továbbra is kísértenének. Konkrétan hogyan oldjuk meg? Milyen intézményeket és hol kell létrehoznunk, s milyen biztosítékokat kell e térén nyújtanunk. Ezekről a kérdésekről még beszélgetnünk kell. Kifejthetném ugyan személyes véleményemet, de ha az embernek valamilyen funkciója van, ezt a személyes véleményét konzultálni kell azokkal a szervekkel, amelyekben tevékenykedik. És mivel ezt sem a Központi Bizottságon, sem a pártközpont elnökségében nem beszéltük meg, elnézésüket kérem, hogy személyes véleményemet e kérdések intézményes megoldásáról most nem mondom el. Nem gyávaságból, vagy más hasonló okból teszem ezt, hanem azért, hogy ne kötelezzek le embereket, akiknek ebben a kérdésben együttesen kell dönteniük. Biztosítani akarom önöket arról, hogy a magyar nemzeti kisebbség helyzete megoldásának a teljés egyenjogúságon kell alapulnia, a magam részéről a párt- és állami fórumokon ilyen megoldást fogok szorgalmazni.

Közölték velem az elvtársak az önök vezetőségéből, hogy e kérdésben valamiféle türelmetlenség tapasztalható a magyarok között. A magam részéről megértem ezt a türelmetlenséget, és hasznosnak tartom, ha állandóan szorgalmazzák, sürgetik a megoldást. A késedelmet azonban nem a Jószándék hiánya okozza, hanem inkább a felhalmozódott rendkívüli és sok probléma. Így aztán, ha nem szorítják a dolgot, akkor a kérdés mellékvágányra kerül, nem rossz indulatból, hanem időhiány miatt. Azért mondom ezt, hogy néha meg kell sürgetni a problémák rendezését. Ogy gondolom azonban, hogy ez a türelmetlenség bár érthető, jelenleg mégsem indokolt. Ismét leszögezem, az alapvető törvényt — a ‘nemzeti kisebbségek helyzetéről — a föderációs törvénnyel együtt október 28-án fogadják el. A bizottság dolgozik rajta Prágában, s meg kell állapodnom velük, mikor legyenek ott az önök, valamint a többi kisebbség képviselői is. Még ezen a héten, vagy a legközelebbi napokban, mihelyt szabaddá teszem magam, leülünk az önök képviselőivel, hogy megvitassuk, a Szlovák Nemzeti Tanács konkrét törvényét, amit nem akarunk halogatni, hanem azt akarjuk, hogy megvitassuk, és konkrét megoldásokat keressünk. Szeretnék itt személyesen is jelen lenni, mert félek, ha ezt a kérdést ismét valami csoportra, vagy valaki másra bízzuk, akkor megint várni fognak az én véleményemre, ami csak elodázná az egész ügyet. Most azonban a kelleténél több a feladat, s ez bizony néha meghaladja az ember erejét. Biztosítani akarom tehát önöket, hogy ami a probléma megoldását Illeti, itt nincs szó sem évekről, sem hónapokról. Távolról sem gondoljuk azt, hogy ebben az országban elegendő a szlovákok és

a csehek közti problémákat megoldani, s azután minden rendben van. Tudatában vagyunk annak, hogy éppen olyan sürgős feladat főleg a magyar nemzeti kisebbség problémájának megoldása, hiszen ez a legnagyobb nemzeti csoport nálunk, amely Bratislavától egészen Kelet-Szlovákiáig mindenütt együtt él a szlovák lakossággal. E kérdés békés rendezése s e kérdésben elfogadott megegyezés nélkül nem lehet konszolidáltnak tekinteni sem Szlovákiát, sem a köztársaságot.

Szeretnénk, hogy a nemzeti kisebbségek, mindenekelőtt a magyar nemzeti kisebbség helyzetét úgy rendezzék, hogy a szó legszorosabb értelmében saját országának, saját hazájának, otthonának tekintse ezt az államot, s olyan megelégedett legyen benne, mint amilyen megelégedést kíván a cseh és a szlovák nemzetnek.

Igaz, a nemzeti kisebbségek esetében ez mindig bonyolult dolog. A történelem, a kultúra, vagy gyakran a személyi kapcsolatok terén mindig hatással van az az állam, ahol a nemzet túlnyomó többsége él. Ez logikus, s ezért érthető is. Meggyőződésem, hogy fokozatosan felújítjuk a bizalmat köztünk és a többi szocialista ország között. A Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal újból megtaláljuk az együttműködés útjait, akárcsak azelőtt volt. És a két szocialista államnak a jó szomszédi együttműködése azután nem gátolhatja azt sem, hogy a mi nemzeti kisebbségünk a személyes vagy kulturális kapcsolataiban bizonyos kontaktust építsen ki. Ennek ellenére állítom, hogy olyan feltételeket akarunk teremteni itt nálunk, hogy a csehszlovákiai magyarok 'mindenekelőtt a Csehszlovák Köztársaságot tekintsék hazájuknak, hogy életünk, politikánk, rendszerünk közös alkotóinak érezzék magukat; teljes mértékben vegyenek részt ennek kialakításában, s ne legyenek itt valamiféle félreállított albérlők, vagy valamilyen elhagyott árvák, és ne legyen az osztályrészük az, ami a múltban volt.

Jó légkört kell kialakítani az együttélésre

Tudom, sokkal könnyebb erről beszélni, mint az életben megvalósítani; és sokkal könnyebb ezt központi helyről kijelenteni, mint lent a járásokban, a falvakban — ahol az elmúlt hónapok során különböző problémák merültek fel — érvényesíteni. Mindennek ellenére vallom, szilárd határozott irányt fogunk követni, hogy ezen az egész hosszú területen, ahol a szlovák és a magyar lakosság együtt él, jó légkör alakuljon ki. Jó légkör az együttélés és együttműködés számára, a közös érdekek közös védelme és közös megvalósítása alapján. Hisz a munkásokat, parasztokat és az értelmiségieket ebben az államban közös érdekek vezériik. Természetesen a kultúra és a nemzetiségi kérdés terén mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Az élet, a munka és az alapvető létkérdésekben azonban a magyar és a szlovák ember érdeke lényegében egy. Ha megoldjuk a nemzetiségek egyenjogúságát, ezzel elejét vesszük azoknak az ellentéteknek, melyek az egyes falvakon, vagy a járásokban keletkeztek, s úgy vélem, jó légkört teremtünk a szlovák és a magyar lakosság békés együttélésére.

Tiszta szívből kívánom ezt, s azon leszek, hogy a Központi Bizottságban és más szlovákiai szervekben ezt az elvet átültessem. Dobos elvtárs itt említést tett néhány hiányosságról az egyes állami és pártszervekben. (A nemzetiségi képviseletről van szó — szerk. megj.) Beismerem, hogy e téren magam is hibásnak érzem magam, hogy a párt rendkívüli kongresszusán nem ellenőriztem, vagy nem követtem eléggé figyelemmel ezt az ügyet. Nem jutottam hozzá, hogy a választóbizottság ezeket az igazságos kritériumokat a nemzetiségek képviselete dolgában is betartsa. Ott, — mint azt önök is jól tudják — elsősorban arról volt szó, hogy a kongresszus magáévá tegye a moszkvai egyezmény főbb politikai irányelveit. S így fordulhatott elő, hogy a kongresszuson nem jutottam hozzá ehhez az ügyhöz. A párt vezetőségében az elvtársakkal megvitatom ezt a kérdést, hogy meg tudnánk-e oldani oly formában, hogy néhány magyar elvtársat bevonnánk a Központi Bizottságba. Ez nagy szépséghiba, amikor a kongresszuson megválasztják a Központi Bizottságot, és rögtön utána ki kell egészíteni. Úgy vélem azonban, ha egy ilyen nagy nemzetiségi csoportról van szó, feltehetően meg lehet ezt oldani. Előterjesztem ezt

a javaslatot, s a magyar elvtarsakka) tanácskozni fogok ebben a kérdésben a megoldás érdekében. Ami a Szlovák Nemzeti Tanács kiegészítését illeti, arról biztosítottak, hogy e képviselet — jelenleg 11 képviselő van az SZNT-ben, s hármat választottak most be — megfelel a számaránynak. Kérem, ha ez nem így van, s ezek az adatok nem egészen helytállóak, gondolkodhatunk még arról, hogy a nemzeti tanácsot kiegészítsék, ha csak valami különleges akadály nem merül fel. Arról van sző, hogy nagyon rövid időn belül megejtik az SZNT-be és a Nemzetgyűlésbe történő választásokat. Nagyon kérem önöket, hogy sürgősen és idejében figyelmeztessenek erre, akkor, amikor a jelölések folyamatban vannak, hogy ne kerüljön sor ismét mellőzésre. Mert utólag azután sokkal nehezebb korrigálni a hibákat, egyszerűbb megoldani a maguk idejében.

Ennyit, elvtársak, bevezetőként, azzal a megnyugtatással, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának új vezetősége törekedni fog ezeknek a nyílt és régóta vitás kérdéseknek a teljes megoldására. Törekedni fog a magyar nemzeti kisebbség egyenjogúságának — rendkívül rövid időn belül történő megoldására.

Örömünkre szolgál majd, ha nemzeteink, a szlovák nép és a magyar nemzetiség, a mi magyar polgártársaink között megoldjuk a problémákat, s a dolgok rendeződésének időszaka következik, örülni fogunk, ha a régi vitás kérdések mögöttünk lesznek, s a közös problémák megoldása kerül előtérbe. Nagyon kérem, ebben a törekvésünkben legyenek segítségünkre, s a megértés útját egyengessék. Köszönöm önöknek ezt a segítséget!

Azután Dr. Gustáv Husák kérdésekre válaszolt

Az alapvető kérdés, melyet több elvtárs is vitatott, az, hogy a demokratikus jogokat ne kétféle mértékkel érvényesítsük, hogy az egyik nép vagy nemzetiség számára hosszabb méter lesz a jobb, mások számára meg viszont rövldebb. Ez állandóan az egyenlőtlenség érzését váltja ki, melyet néha a kisebb nemzetek, néha viszont a nemzeti kisebbségek éreznek. Elméletben ezt valahogy elég könnyű állítani, hogy mindenkinek egyformán, egyenjogúságot mindenki számára. A gyakorlatban természetesen ezek a dolgok egy kicsit hatalmi eszközökkel vannak kombinálva. így, mondjuk a Csehszlovák Köztársaság történelméből a szlovákok azt a tanulságot merítették, hogy mindig csak az általános demokratikus jogokról beszéltek, hogy Benes általában beszélt a demokratizálásról s ezzel mindig a kisebb nép, vagy kisebb nemzetiség valamilyen megalázását takarta. Én ezt nyíltan kimondom. Minden erősebb nemzet, mely az államban hatalmi eszközöket ural, ezekkel a tendenciákkal rendelkezik.

Ezek a tendenciák másutt is tapasztalhatók. Ezek a tendenciák bizonyosan szlovák környezetben is megvannak. Számos emberünk, sok kommunistánk van, akik erős szenvedéllyel harcolnak a szlovák nép egyenjogúságáért és amikor a nemzeti kisebbségről van szó, akkor valahogy valami más métert keresnek. Tudom, ez van a dologban. S ez mindenütt ilyen ügy, s nekünk meg kell találnunk a védőanyagot, hogyan harcoljunk ellene. Nem olyan könnyű, nem egyszerű dolog ez. Ez összefügg — mint ahogy azt itt az egyik elvtárs mondta — az internacionalizmussal. S itt átcsapok erre a kérdésre. Természetesen,

a CSKP.az internnacionalizmus gondolatához csatlakozik

Látták ezt Dubőek elvtárs beszámolójában s a dokumentumokban is. Ez a dolog egyik oldala.

A másik oldala, hogy minden fél bizonyos nemzeti környezetben dolgozik, nem szakadhat el a nemzeti környezettől, s végülis a túlsúlyban levő környezet, mondjuk a cseh környezetben a cseh, mert az egész államban ez volt túlsúlyban, Szlovákiában viszont a szlovák hajlamos, hogy ehhez döntő tartalmat adjon.

S az a kiegyenlítődés, hogy a kisebb nemzetet vagy a nemzeti kisebbséget a közös részvételbe bevonjuk, hogy kellőképpen kifejezésre jusson, valahogy mindig nehezebben érvényesül.

Ebben rejlik a komplikáció, a gyakorlati komplikáció. Kijelenthetek én néhány dolgot, de valahol Királyhelmocen. vagy Komáromban,

IFolytatása a 14. oldalon) 10