A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-22 / 38. szám

' ' 1 t ■ -*••• • ■ .• "^ " # ‘ • Dr. Gustav Husák beszéde a Csemadok KB ülésén Köszönetét mondok magyar polgártársaimnak Amikor a mai ülésre való meghíváson gon­dolkodtam, eszembe Jutottak az első köztár­saság, a München előtti évek, amikor a szlo­vák és a magyar kommunisták közösen har­coltak a München előtti köztársaság demokra­tikus vívmányainak megőrzéséért, a szlovák és a magyar dolgozó nép helyzetének megja­vításáért. Ezekben az években a kommunista pártban a szlovák, a magyar és a többi dol­gozó együttműködése rendkívül intenzív, elv­társi és baráti volt. A körülmények véletlen összjátéka folytán, amellyel nem számoltam, az üiés kezdetén találkoztam az önök veze­tőivel, s köztük volt Pospis elvtárs is Tornóc­­ról, aki 30 évvel ezelőtt azon az összejövetelen elnökölt, amelyen én is felléptem. Így a 38-as évekre és az azt megelőző esztendőkre való visszaemlékezésnek ez a szimbolikája a vélet­len összjátéka folytán szintén számításba jön. Ez év kezdetén, a demokratizációs folyamat­ra való áttérés számos alapvető kérdés ren­dezésének szükségességét vetette fel az or­szágban. Ezek az alapvető kérdések lakossá­gunk minden rétegét, osztályát, nemzetét és nemzeti kisebbségét érintik. Azok a problémák, amelyeket Dobos elvtárs a bevezetőben érin­tett, megtalálhatók pártunk akcióprogramjában, és szeretnénk ezeket fokozatosan, egymás után becsületesen megoldani, (az állami kérdések rendezéséről és a politikai reprezentációs kér­désekről van szó. — szerk. megj.j. Kezdve a gazdasági kérdésekkel, a gazdasági reform problémáival, egész társadalmunk demokrati­zálódásával egészen a többi kulturális, politi­kai és szociális kérdésig, beleértve az együtt­élést, nemzeteink és nemzetiségeink kapcsola­tainak kérdését is. Igaz, ezen a januárt követő úton, melyet polgáraink szabadabb, demokra­tikusabb életére való őszinte törekvése jel­lemez, és amely ragyogó pontja kommunista pártunk és az összes progresszív erők azon törekvésének, hogy megszabaduljunk az ötve­nes évek, a kultusz éveinek és törvénytelen­ségeinek túlkapásaitól és hibáitól, adódtak ki­lengések, hiányosságok és hibák is. Ezen prob­lémák megoldásának keresése közben jöttek az augusztusi események, az öt szövetséges állam hadseregeinek bevonulása országunkba. A későbbiek folyamán bizonyára gyakran visz­­sza fogunk térni majd ezekhez a kérdésekhez, hol követtünk el hibát, mikor nem értékeltük kellőképpen a nemzetközi tényezők jelentősé­gét, a szomszédos nagy és kis államokkal való kapcsolatok fontosságát, amikor talán mi sem kerestük eléggé a kapcsolatokat és a megér­tést, vagy amikor lehetővé tettük, vagy leg­alább is toleráltuk, hogy a szocialistaellenes erők megzavarják országunk demokratikus fejlődését, új utat kereső szándékunkat. Gon­dolni fogunk bizonyára arra is, hogy szövet­ségeseinknek ez a lépése — véleményünk sze­­rint — elsietett volt. Ezekhez a gondolatokhoz 9 A Hét irodalmi melléklete 38. később mindannyiunknak vissza kell térnünk. Most azonban kiutat kell találnunk ebből a helyzetből. Idegen katonák bevonulása egy állam területére mindig olyan változást jelent, mely sok nehézséget, sok fájdalmat hoz magá­val, kisiklatja az életet a megszokott meder­ből, s ily módon az emberek megszokott életé­nek — beleértve a politikai és polgári életet is —, megzavarását jelenti. Pártunk és álla­munk vezetősége, a köztársasági elnök kezde­ményezése alapján kiutat keresett ebből a ne­héz helyzetből. Ezt a kiutat a moszkvai tár­gyalásokban találta meg: a szovjet állam és párt képviselőivel való megegyezésben, mely e helyzet megoldását célozza. Ez alkalomból is szeretném hangsúlyozni, hogy egész lakos­ságunk, vagy legalábbis lakosságunk óriási többsége; csehek, szlovákok, magyarok stb. ezekben a nehéz napokban nemcsak lojálisán és becsületesen viseltettek az államhoz és an­nak politikai vezetéséhez, hanem szilárd hazafi­­ságukról is számot adtak a szó szoros értelmé­ben. Erről a helyről is köszönetét akarok mondani minden magyar polgártársunknak, be­csületes, bátor viselkedéséért. Ezekben a vál­ságos augusztusi napokban a különböző ellen­tétek, viszályok és gyakran a kölcsönös nacio­nalista szenvedélyek megnyilvánulása ellenére mindannyian állampolgárokhoz méltóan visel­kedtek, és elősegítették megteremteni azt a politikai egységet, amely támogatta az állam vezetőit Svoboda és Cérník elvtárssal az élen, valamint a pártvezetést Dubőek elvtárssal az élen. Ez számunkra is fontos elkötelezettséget jelent, hogy magyar polgártársaink igényeire nagyobb következetességgel tekintünk, sokkal gyorsabban valósítjuk meg a nemzet, illetve nemzetiségi politika terén követeléseiket épp­úgy, mint kulturális és gazdasági vonatkozás­ban. A nemzetiségi kérdést a föderációval egy időben oldjuk meg Az akcióprograyiban foglalt elvek megvaló­sításához tartozik természetesen a nemzetiségi kérdés megoldása. Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága — mint azt önök is tudják — néhány nappal ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel, jóváhagyta azokat az alap­elveket, amelyek lehetővé teszik államunk fö­deratív átszervezését. £s ezel egyidejűleg jóvá­hagyta azt az álláspontot is, melynek alapján az államjogi kérdéssel együtt, ez év október 28-án alkotmányban kell biztosítani a nemzeti kisebbségek helyzetét is. Az önök szervezeté­nek vezetőivel, bobos és Szabó elvtársakkal arról is beszéltünk, jobb lesz a nemzeti kisebb­ségek helyzetének megoldását két törvényre osztani. Eredetileg ugyanis azt gondoltuk, hogy ezt egy egységes törvénnyel megoldhatjuk. A későbbiek folyamán azonban rájöttünk, hogy a csehszlovákiai nemzeti kisebbségeknek, a ma­gyaroknak, ukránoknak, lengyeleknek és né­meteknek különféle, hogy úgy mondjam speci­fikus helyzetük van. Így például más a helyze­te mondjuk a német kisebbségnek Csehország­ban, mint a magyar kisebbségnek Szlovákiában stb. Ily módon egyetlen törvény, alkotmány­törvény esetében problémák adódhatnának a megoldást illetően. Nyíltan megmondom, ezek kedvezőtlenek lehetnének a magyar nemzeti kisebbség helyzete szempontjából. Ezért azt váltottuk, hogy előkészítjük a Nemzetgyűlés alapvető, alkotmányos törvényét, amely kife­jezné a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek egyenjogú helyzete főbb kérdéseiben legfonto­sabb irányelveket, s ezt követően külön tör­vényt készítünk Szlovákia számára, az SZNX keretén belül és a cseh országrészek számára a Cseh Nemzeti Tanács keretén belül. Ez a tör­vény konkrétan és részleteiben is kifejezné a nemzetiségi kisebbségek helyzetét, és jogaik biztosítását. így tekintek ezekre a kérdésekre, és ahogy már említettem, ezt a nemzetiségről szóló alkotmányjogi törvényt, a föderációról szóló törvénnyel egyidejűleg, október 28-án iktatnák törvénybe. Ezzel egyidejűleg a közel­jövőben megkezdjük a tárgyalásokat a másik, konkrétabb törvény előkészítéséről, a magyar és az ukrán nemzeti kisebbség helyzetéről Szlovákiában. Márcsak azért is szükséges a kérdés megoldása, hogy megszüntessük nem­zeteink és lakosságunk között a régi nézetel­téréseket. E téren főleg az utóbbi nyolc hó­napban mind szlovák, mind magyar részről magasra csaptak a szenvedélyek, és ez alapjá­ban véve természetes jelenség. Ahol a kérdé­sek nincsenek megoldva, ahol nincsenek vég­legesen megoldva, ahol olyan zsilipek nyílnak meg, mint amilyenek nálunk nyíltak meg ja­nuárban, ott vitatkoznak ezekről a kérdésekről békésen és szenvedélyesen, sőt viharosan is. Mindez azonban arra utal, hogy a kérdést meg kell oldanunk, keresnünk kell az ésszerű és demokratikus kiutat. A magam részéről nagyon örülnék, ha áthidalhatnánk ezeket a régi el­lentéteket, s végső megoldást találnánk e kér­désekben. Népünk jó ideje, jó ezer éve egymás mellett él. Munkásaink, földműveseink együtt éltek, egyenlő sorsban volt részük, egyformán ér­ték őket a nehézségek és a csapások. Ha eze­ket a régi történelmi kérdéseket valahol Árpádnál és Svíitopiuknál kezdenénk megolda­ni, — mint ahogyan a sajtó mindkét oldalon tette —, mire eljutnánk Kádárig és Dubéekig, e kérdések végső megoldása már csak az uno­­»káinkra várna. Ezért jobb lesz, ha a sajtóban inkább a pozitív megoldásokat fogjuk keresni, mint a rekriminációt, a régi korok sérelmeinek felhánytorgatását. Az 1945—48-as diszkriminációs politikáról A történelmi eseményeket ugyanis különféle­képpen lehet megmagyarázni. Egyet említenék meg, mely a magyar lakosság emlékezetében nagyon élénken él még. A magyar kisebbség problémáinak megoldására gondolok az 1945- ös években. Már beszéltünk, irtunk róla, ho­gyan került rá sor. Megemlítettük, hogy Szlo­vákiában a párt illegális munkájában, vagy a Szlovák Nemzeti Felkelés idején senki sem vetette fel a magyar polgártársak kitelepítésé­nek, vagy valamiféle diszkriminációjának a kérdését. Ám a világpolitika, vagy az európai politika a háború végén úgy alakult, hogy megkezdődött a határok változtatása, s ennek kapcsán szóba került a lakosság, elsősorban a németek tömeges eltávolítása az egyes ál­lamokból. És így külföldön merült fel a Csehszlovákia és Magyarország közötti viszony megoldásának kérdése, lakosságcsere, vagy egyoldalú kitelepítés formájában. Ez akkoriban Csehszlovákiának és Szlovákia Kommunista Pártjának, a kormánynak hivatalos politikája volt. Ma bírálhatjuk, vagy nem bíráljuk, ez más kérdés. Bizonyos, hogy 1945 után a ma­gyar lakosságot sok sérelem érte, sok ostoba­ságot, sok következetlenséget és méltánytalan­ságot követtek el vele szemben. Az évek távla­tából ezt meg kell mondanunk. A magyar la­kosság egyenjogú helyzetének gyakorlata csak 1948-tól kezdődött azoknak a túlkapásoknak és intézkedéseknek a megszüntetésével, amelyeket 1945—1948 között alkalmaztak. Főleg azért említem ezt a kérdést, mert az ötvenes évek­ben azután, amikor már bűnbakot kerestek, akkor egyszerűen azok között találták meg, akiket akkor börtönbe zártak. Mindenekelőtt Husákot, Novomeskyt és a többieket emleget­ték. És 13 éven át az emberek tudatába bele­plántálták, hogy ezek ketten-hárman,, vagy az úgynevezett szlovák burzsoá nacionalisták, azok a fekete ördögük, akik az egész kását megfőzték. Okmányok, történelmi dokumentu­mok, levéltárak anyagai bizonyíthatják, hogy a dolgok úgy alakultak, ahogyan mondom, * I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom