A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-22 / 38. szám
Olyan a város, mint volt, és j mégis más: kevesebb a mosoly az arcokon, halkabban járja a szó, a kávéházakban és a szórakozóhelyeken nagyobb a csend, a szállodákban kevesebb a vendég és az utcán a részeg ember ... Fehér foltok az utakon, a falakon — lekopnak valaha, lemossa őket az eső, de az emberek emlékezetéből nem törölheti ki őket senki... Sok-sok fiatallal beszélek, mert ők vannak most este legtöbben a korzón, s amit tőlük hallok, a válaszaik olyannyira egyformák, mintha szóról-szóra bemagolták volna, melyik kérdésre mit kell válaszolni. Minden ablakban, minden kira-f katban, minden ember szivében Svoboda és Dubőek képe. Valami nagy, csodás akarás, valami csodavárás feszül minden emberben, és egy kérdés: Lesz-e eredménye ennek az akarásnak? ... Teljesül-e mindannyiunk vágya? Az igazmondás, a nagyot akarás, a becsületes munka és az alkotás vágya. Felébredt az alvó lelkiismeret ... A testvért kereső emberek társra és testvérre találtak egymásban ... S ennek köszönhető, hogy ez az eggyé kovácsolt nép most nemcsak a csodavárásra, hanem a csodatevésre is képes!... Ha szere-r tett vezetői azt kívánnák tőle, f hogy tenyerében hordjon át hegyeket, megcsinálná — nem a pénzért, hanem lelkesedésből is! Ezért jelentkeznek a pártba het-j venéves emberek is! Ezért áldozzák fel a szabad szombatjaikat is! Ezért mennek Dubíek műszakra kirándulás helyett! Az épülő új szálloda falán neoncsövek: piros és kék. Pirossal Dub- Cek és kékkel Svoboda neve!... Ki csinálta? ... Mikor? Hogyan került föl oda? ... Nem kérdezi senkii De ott van, mindenki látja! ... Látjuk mi is és az idegen katonaság is! DUBCEKÉRT ÉS A SZABADSÁGÉRT! A Szlovák Magnezit Üzem kassal részlegében szeptember hetedikén, szombaton már harmadszor tartanak Duböek műszakot. Mintha csak csoda történt volna ezekkel az emberekkel. Ha augusztus 211 előtt valaki megkérte volna őket erre, talán a szemébe nevetnek és kerek perec kijelentik, hogy nekik a szabad szombatra joguk van, hogy ők emberek és nem gépek, és találtak volna még ezer más kifogást. — Talán mi nem tudunk áldozatot hozni a köztársaságért? Ha más üzemekben dolgoznak, mi is dolgozunk. Van mit behoznunk. Csaknem minden üzemben dolgoznak a fiatalok és az öregek ... — Eddig sokat elégedetlenkedtünk és volt is rá okunk, de most ilyesmire nincs időnk. Nagyon jól tudjuk, hogy nélkülünk itt soha nem állhat helyre a rend ... Mert rend csak ott lehet, ahol a munka! — Nem csinálhatunk mást, hát legalább dolgozunk!... — Ha köztársaságunk vezetői kiálltak értünk, mi is kiállunk értük! ... Csakis így mutathatjuk meg a világnak, főként a szomszédainknak, hogy nálunk szó sem lehetett ellenforradalomról! Így beszélnek a fiatalok és az öregek egyaránt!... Nem mondanak semmi újat, mert mindezt már ezerszer hallottuk az utóbbi napokban. Különben pedig: Minden szónál szebben beszél a tett... NAGY LASZLŰ ENDRE Archív felvételek nT3T?
