A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-22 / 38. szám
kott formalitásokat intézték, arra is volt időm, hogy lencsevégre vegyem az itt zajló életet, a sok-sok idegen találkozóhelyét. Néhény szót váltottam az egyenruhába öltözött Mária Kybefová vámsegédtiszttel, aki hosszabb kérés után Jóba Lajossal, együttesünk szólótáncosával együtt fényképezőgép elé is állt. Még egy utolsót intettünk a határállomás alkalmazottainak, és szinte pillanatokon belül Balassagyarmaton voltunk. Innét Pest másfél óra) járás autóval. Akkor még ki mert gondolni arra, hogy egy hét múlva félve és bizakodva lépjük ugyanígy, át a határt. Akkor még ki gondolt arra, hogy egy hét leforgása alatt tankok dübörögnek végig országútjainkon. De ne vágjunk t az események elébe. Budapesten, a megszokott figyelmességgel és elég rossz szállással vártak bennünket. Kicsi szobákban ágyak , voltak egymás hegyén hátán, megmozdulni sem lehetett. Egy kis megértéssel másnap ez is megoldódott, csak éppen a fellépések körül merült föl probléma. Valahogy az egekkel nem kötöttük meg a szerződést, és így első hűvösvölgyi szerepléSxakál Gábor, az együttes szátiztij* sünket elmosta az eső. Másnap, ha kisszámú, de annál lelkesebb közönség előtt legalább egyszer színpadra léphetett együttesünk. Eljött a szerda reggel. Ettől fogva kozmikus sebességet vettek az események ott a határokon túl is. Ugyanígy a mi életünkben is. Szinte az egész együttes a rádiók mellett szorongott. Késő éjszakáig nem tudtunk fölocsúdni attól a gondolattól, hogy ml történt otthon. Egymásnak ellentmondó híreket sugároztak a világ rádióállomásai. Csehszlovákia az érdeklődés középpontjába került, és a kommentátorok biztos forrásokra hivatkozva igyekeztek megmagyarázni mindent. Mi meg semmit sem értettünk, csak éppen azt a tényt, hogy hazánkba bejöttek a Varsói Szerződés tagállamainak csapatai. Külföldön, távol az otthontól, távol szeretteinktől, a biztos bizonytalanságban teltek napjaink. A csehszlovák nagykövetségre jártunk nap mint nap, keresve és kérve a pontos információkat, ök sem tudtak semmi mást tenni, mint a Magyarországon rekedt turistákról, így rólunk is gondoskodni. Haza kellene menni! De hogyan? A határ, amelyet néhány nappal ezelőtt vidáman léptünk át, zárva volt. Meddig tart ez a bizonytalanság? Minden reggel gyűlésezett az együttes. Volt más kiút? Nemi És merre vezet az út hazafelé? Itthon vártak, nagyon vártak bennünket. Egy napon kaptuk a hírt, hogy Balassagyarmatnál nyitva a határ. Gondolkodás nélkül útnak indulatunk. Felbúgtak az autóbuszok motorjai, és elindultak a bizonytalanság felé. Mindnyájan megérkeztünk. Illő lett volna az Ifjú Szívek művészi sikereiről írnom. Sajnos a megrázó események és a történtek mindent háttérbe szorítottak ebben a forró nyárban. CSIKMÄK IMRE Perdül a miniszoknya Budapesten a Váci utcában plakátok hlrdetták fellépésünket A tánccsoport tagjai Losoncon
