A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-22 / 38. szám
Kislány a zongoránál Lovas—Szenes szerzeménye Copyright by ZenemQkedvelő Vállalat, Budapest Bejtuinr (lassú esztam) Rin^ Bm 'ti ~h (WAMP) 1. Hal - lom ma is egy - re *(bcguinc)2. Csók-ja ma-ga volt a 3. Lát - tam né - hány nap - pal (becuine) 4. Rosszked - vű - en men - tem V? Fm2pm~/2 TS (£. C7A -/3 -k , —i------ö a ze- nét. szfr-re- lem. ez-e- lőtt. az ú- ton. / —3— L rr-Jrza.---0 Lá - tóm, szinte Iá - tom a sze- inét. Lán- golt, mint a haj - na! Ke-le - ten. Ö - raj - ta is fog-tak az i - dók. Jobb lett volna nem lát - ni, tu - dom. El - múlt, s a mi el - múlt, so-se Nap-fény tűnik el Így Nyuga -Kó-cos fe-jflsrá-cot ve-ze-Nem tort volna Ősz-sze az a szép. Rá - gondol - nt még- is gyönyörű - ség! ton. El - fe-led-ni én öt nem aka - mm! tett. Rám-né-zett és gyor-san elsi- e - tett! kép, Mely Össze - tör-ten(is)oly gyönyörű - szép! 1.-4. Kis-lány a zon - go-rá-nál, fe-hé - rebb az or - go-ná-nál; )Min - die jó lesz em - lé - ke; - ni rád! r> •beguine ritmus | J J J*3 |-^—*-----— j Ott voltam és utolsó tstenhozzádot Intettem a vigkedélyű ftataloknak, amikor körútra indultak. Aztán hallottam a szörnyű hírt, hogy egy autóbusz ott Keleten 1968. aug. 8-án 18,15 órakor 100 kilométeres sebességgel robogott a megsemmisülés felé. Kételyek közepette néztem végig afnácskót fellépésüket. Velük együtt Indultam Magyarországra, drukkoltam a budapesti szereplésnek, majd az egymásnak ellentmondó híreket hallgattuk hazánkról, és szorongások közepette vártuk az indulást hazafelé. Egy hónap nem nagy idó, mégis mennyi minden történt az együttes életében. Sajnos, a kellemetlen, egy egész életre szóló élmények voltak a domlnálók. Vegyük hát sorra az eseményeket. 1908. Július 26-án, mint eddig minden évben, elindult egy hónapos kőrútjára az Ifjú Szivek együttese. Utuknak célja az volt, hogy újra bizonyítsák egy éves munkájuk eredményességét a magyar és a szlovák közönség előtt. Sorra vették Kelet-Szlovákla felvált és városait. Egyik helyen nagyobb, másik helyen kisebb sikerrel szerepeltek, ám a lelkesedés, elszántságuk nem hagyott alább mindaddig, amíg azon a szörnyű emlékeket felidéző napon a robogó autóbusz sofőrjének nem engedelmeskedett a kormány, és a kocsi 35 fiatallal együtt a megsemmisülés felé rohant. Szemtanúk vallomása szerint mögöttük csak egy hatalmas porfelhő maradt, az autóbuszban pedig slri csend. Percek vagy talán csak pillanatok teltek el (ki emlékszik már pontosan vissza), amíg az első jaj felhangzott. Ezután az autóbusz mellett, alatt és benne fekvő fiatalok Jaja hatalmas segélykláltássá erősödött. Mentőautók rohantak a helyszínre, orvosok kötözték a sebesülteket. Mint mindig, most Is életeket mentettek. Az eredmény: három súlyos sebesült. — Miért? Az Ítéletet majd a bíróság mondja ki. Miért robogott az autóbusz megengedhetetlen sebességgel? Miért volt olyan bátor a sofőr, hogy Játszi könnyedséggel tette kockára maga és azoknak az életét, akiket szüleik féltve engedtek el az egy hónapos körútra? Aki látta, aki véglgélte, azt vallja még ma is, hogy hihetetlen szerencséjük volt a szerencsétlenségben. Már arra is gondoltunk, hogy vége a körútnak. Három napig tartott, amíg az együttes tagjai fölocsúdtak, és a sebesültek átestek a közvetlen veszélyen. Az énekkar tagjai hazautaztak, a tánccsoport a zenekarral együtt pedig tovább folytatta fellépéseit. AJnácskő volt az utolsó csehszlovákiai állomás. A falubeliek napokkal a fellépés előtt építették, szépítették a szabadtéri színpadot az Ifjú Szivek fogadtatására. És azon a kellemes nyári estén fiatalok hozták a virágot a fiataloknak. Minden szám után szűnni nem akaró tapssal jutalmazták az ajnácskóiek és a környékbeli falvak lakói a lelkes csoportot. Sok helyen Jártak, szerepeltek, de mint az együttes tagjai a fellépés után bevallották. Ilyen fogadtatásban még nem volt részük. Frissítő Is jutott a késői éjszakára, vagy ha úgy tetszik a másnapi hosszú útra. Útirányunk a Balassagyarmattal szembeni csehszlovák határállomás volt. Amíg a határőrök a megszo-Búcsú Caehgilováklától |öba Lajoi, együttesünk szAlűtAncosa 6s Márta Kybefovi vámsegédtisxt Énekelte Koós János
