A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-08 / 35-36. szám
rlas és szolgálatkész, s ami kellemesen meglep bennünket, .mindannyian több Idegen nyelvet is beszélnek. A Szent István sziget szállóiban nemcsak a pincérek és a felszolgáló nők beszélnek több nyelven, hanem még az emléktárgy árusok is. Nagyon sok köztük a zágrábi főiskolás, akik itt a pénzkereseten kívül gyakorolhatják magukat az idegen nyelvekben. Ml lenne, ha a ml főiskolásaink Is ráadnák erre a fejüket? Gyönyörűek ezek a szállodák és az amerikai turisták azért járnak el Ide szívesen, mert ilyet még náluk sem találni. A legkorszerűbben berendezett szállodák, de közben nem bontották le a régi török és kalóz erődöket. A falak sziklából épültek és az utcák Is szikladarabokkal vannak kikövezve, a kis templom tornyában két harang jelzi a delet. A szálloda lakósejtjelben pedig ragyog a réz, az üveg, a műanyag. A sziklás parkokba gyönyörű teraszokat vájt az emberi szorgalom, s a turisták innét gyönyörködhetnek az áttetszőén tündöklő és az égnél kékebb Adriában, a sziget lakóinak tarka nyüzsgésében és a halászok megfontolt mozdulataiban. A szállodában van vendéglő, bár, hivatalosan engedélyezett rulett-szoba, pósta, kozmetikai szalón és emléktárgy árusító üzlet is. Valóban páratlan a tengerpatl fürdő, klfezetődött ide szállítani a rengeteg aranyszínű homokot. A Szent István szállóban csak a legpénzesebb turisták látogatnak el, mivel naponta egy személy körülbelül húsz dollárt fizet. Ügy látszik, hogy megéri nekik. A vendégkönyvben megtaláljuk sok híres színész, francia miniszter és Alberto Moravia nevét is, aki Itt Irta utolsó regényét — reméljük, tetszik majd mindenkinek, mivel a helyi atmoszféra és a kilátás valóban páratlan. Jugoszláviából nem hoztam emlékül teknősbékát, gyapjú szvettert és olcsó pálinkát sem — de annál több felejthetetlen élményt, baráti kézszorltést, amikor a Jó montenegrói pásztorok meghívtak a szállásukra és finom sajttal kínáltak bennünket, valódi birkasajttal, és a szüleik olyan kedvesek voltak hozzánk, mintha mi Is a családba tartoztunk volna. Olajégat hoztak és friss málnát, tele rublnszlnű, Illatos gyümölccsel. Igen, ők ismerik a lét értelmét, tudják, hogy kár minden elfecsérelt óráért. A hegyoldalba vájt keskeny ösvényen óvatos lassúsággal lépnek a nehéz halaskosárral megr terhelt szamarak. Még csak egy kavics sem gördül a lábuk alatt, a gazdájuk elgondolkozva ballag az állatok mögött, s ha megérkeznek, kiköti a nagyfülü bölcset egy olajfához... Olyan okos nyugalommal vár, hogy az ember szinte szégyenkezik miatta, és el sem hinné azt, hogy a szamár szamár. Közben átrándultunk Olaszországba és úgy véljük — a látottak alapján, — hogy Jugoszlávia hamarosan éppen olyan turistaparadicsom lesz, mint Olaszország. Hiszen bővelkedik természeti szépségekben, szép szállodákban, Jó autóutakban és pompás tengeri fürdőkben. S a Jugoszláv ember vendégszerete, kodvessége is közmondásos — erről saját magunk Is meggyőződhettünk... Viszontlátásra, Jugoszláviai... Viszontlátásra, tenger, sirály, halász, csodás naplemente ... Jövőre Ismét eljövünk a legkékebb, legtisztább, legmelegebb tenger partjára és felkeressük azokat az egyszerű pásztorokat is, akik olyan mély barátsággal szorítottak velünk kezet... Viszontlátásra... P. HASKÜ Mindmáig sok macedón-család megélhetését biztosítja be a dohánytermesztés. A görög határon. Egy munkát kereső montenegrói.
