A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-08 / 35-36. szám

A Magyar Tanácsköztársaság veresége után az ellenforradalmi terror elöl elmene­kült aktív forradalmárok, szocialisták, kom­munisták ezrei hagyták el az országot. Az emigránsok 1919 végén és 1920 elején Ausztriába és Csehszlováklába menekül­tek, ahol a politikai viszonyok kedvezőbbek voltak, mint a többi környező országban. A forradalom bukása után így alakult ki a A Kassai Műnk :ás és a magy arországi koma iiunista emigi ráció az 1919-es forradalom veresége után magyarországi kommunista emigráció, ámely bekapcsolódott a csehszlovákiai munkásmozgalom életébe. Erről az emigrációról ír a csehszlovák szociáldemokrácia balszárnyának lapja, a Kassai Munkás is. A lap számai visszatük­rözik a magyar emigráció tevékenységét Csehszlovákiában és kapcsolatát a magyar­­országi és a nemzetközi munkásmozgalom­mal. A Kassai Munkás leleplezi a magyar ellenforradalmi kormány, sajtó, politikai szervezetek provonaciou, kísérleteit az emi­gráció kompromittálására Csehszlovákiában, különösen a nem magyar munkásmozga­lomban. A Kassai Munkás hírt ad a marxista bal­oldal megerősödéséről Érsekújvár környé­kén. (57) „Az érseküjvári szocialista párt Tardoskedden — 1500 munkás — jelenlété­ben népgyűlést tartott. Ggyszintén Koltán, ahol ölvedi elvtárs az ottani munkásokat felvilágosította a szocialista elv fontosságá­ról. Majd Kamocsán, Farkasdon és Negye­den tartott népgyűléseket. A Kassai Munkás bátor szocialista hangja mindenhol a leg­nagyobb megelégedést váltotta ki a népből. A magyarországi fehérterrorral kapcsolat­ban önkéntelenül előtérbe tolódott a poli­tikai menekültek menedékjogának kérdé­se... Tusár miniszterelnök nyilatkozata sze­rint, a politikai üldözés elől Csehszlovákiá­ba menekült magyar proletárok a Köztár saság egész területén menedékjogot élvez­nek... megállapítható, hogy a Csehszlo­vák Köztársaság vendégszeretetébe fogad­ta a Magyarországból idemenekült proletá­rokat, de mulasztást követett el, mert Tu­sár miniszterelnök nyilatkozatát nem emel­te törvényerőre ... Növeli a bizonytalansá­got az a kormányrendelet is, amelyet Sro­­bár szlovák miniszter bocsájtott ki, s amely világosan előírja, hogy mindazok akik nem csehszlovák állampolgárok, s a demarkációs vonalat igazolvány nélkül átlépik. Csehszlo­vákiából azonnal kiutasítandók ... bízunk benne, hogy a Csehszlovák Köztársaság, melyet a szociális forradalom hozott létre, következetes marad önmagához s hajlékot és kenyeret ad azoknak a munkásoknak is, akiknek vándorbotot nyomott a kezükbe az őrjöngő és tobzódó magyar bosszú.“ A munkás üldözés Léván c. cikkben (130) a marxista baloldal és az emigrációsok elleni hatósági támadást leplezi le az új­ság: „A Magyarország felé kacsintgató lé­vai burzsoáziának sehogysem tetszett a szo­cialista munka, ami Léva és környékén fo­lyik. Különösen Szabó József elvtársra fájt a foguk__többszörös rablógyilkos ... hogy Szabó magyar kém, aki Horthy megbízásá­ból fejt ki bolsevíki propagandát Szioven­­szkóban... a rendőrséget sikerült is meg­vesztegetni, amely elrendelte Szabó elvtárs letartóztatását__a munkásság erre spon­tán elhatározásból minden előzetes megbe­szélés nélkül hatalmas tüntetést rende­zett, amelyben kb. 2000 ember vett részt. A hatalmas tömeg végighömpölygött a vá­roson ... a detektív a fenyegető hangula­tot látva megszökött“... A lap leírja az emigráns volt vörös katonák megérkezését a kassai vasútállomásra, akik önként vál­lalt emigrációba mentek, semhogy elismer­ték volna az ellenforradalmi magyar kor­mányt (134). Magyar vörös katonák Kas­sán: „Egy fáradt, tépett embersereg tábo­rozott tegnap délután az állomás épülete előtt. Mintegy 300 rongyos ruhájú, tépett bakancsú, de büszke tekintetű katona ... a tépett ingen valamikor csukaszürke unifor­mis feszült, s a vándorbot helyett a man­­licher nyakát szorította kezük. A kopott ka­tonák tavaly ilyenkor még a Magyar Ta­nácsköztársaság Vörös Hadseregének ka­tonái voltak. Kilenc hónapot töltöttek ro­mán hadifogságban ... nem a fronton ke­rültek fogságba, a fronton győztek, nem a románok kötötték gúzsba őket; az alat­tomosan bomlasztó ellenforradalom csapta ki kezükből a fegyvert... így kerültek Csehszlovákiába, mely nagy vendégszere­tettel fogadta őket. Valószínűleg valamelyik internáló tábor fogja elnyelni a derék fér­fiakat... katonás négyes sorokban vonul­tak végig az utcán, mint valaha, amikor vígan döngött a lépésük alatt a kockás kö­vezet ... Tavaly ilyenkor még vörös rózsa virított a sapkájuk mellett, ma pedig ván­dorbotot szorongat a kezük. Jövőre?“ ... Kassán 1920 júliusában megtartott szak­­szervezeti kongresszuson felszólalt Surányi elvtárs, a Kassai Munkás szerkesztője és tiltakozott a Muna elvtársat ért támadás ellen: „A fehér terror fekélyét ki kell ir­tani! Egyelőre a bojkott a fegyverünk, ezt hajtsuk végre következetesen“.. A kas­sai baloldali szocialisták leleplezték a ma­gyar kormány „ellenbojkott“ terveit is: „A nagy garral dobravert ellenbojkott óriási károkat okoz a fehér Magyarországnak... az export az összes piacon megakadt: ki­vitelre szánt eieimiszerek jórészt a termelők nyakán rohadnak; mert a vásárlási kedv a minimumra csökkent.“ A Kassai Munkás felemeli szavát az Ha­vára internált vasutasok érdekében: „A rutt­­kai főműhelyből két elvtársat, névszerint Lázár Kornélt, Kollár Henriket, Hoffman Károlyt, Horváth Mihályt, Neuvalda Feren­cet múlt év novemberében, Feldvári Feren­cet pedig ez év február 14-én internálták... amennyiben politikailag megbízhatatlannak nyilvánították őket, mert Kassa kiürítése után Budapestre menekültek. „A szabadság nevében a foglyok szabadlábra he'yezését sürgetik. A polgári hatóságok még^a bör­tönben is különbséget tettek a kommunista és az ellenforradalmár foglyok között.“ kb. 3000 proletárral szemben 16 Hor hy tiszt fordult meg a fogságban.“ (118). A polgári sajtó is támadást indított az emigránsok és a Kassai Munkás ellen. A lap Üzenet a „Venkovnak“ (127) c. cikkében szembefor­dult a polgári sajtó rágaiomhadiárata el­len. amelynek a célja a kommunista emigrá­ció és a kassai szocialisták kompromittálá­­sa volt a csehszlovák munkásmozgalomban. „Kedves Venkov, a vészharangok megkondí­­tásával elkésett. Kongatta azt már hetek óta' Bohdán Pavla lapja a „Slovenskv Denník“. Egyébként elismerjük, hogy a Venkov bizo­nyos tekintetben felülmúlja keresztényi lap­társát a tájékozatlanságában, és lelkiisme­retlen felületességben... a szloven-szkói szo­cialisták eddig a csehországi szakszerveze­tekhez való csatlakozás érdekében kifejtett agitációjukkal és a Horthy-ellenes propa­gandával nyerték meg bizalmukat, azonban látjuk, hogy ők is gyűlölnek mindent, ami csehországi.“ .. . Ennek bizonyítására a Ven­kov idézi a Kassai Munkás egy cikkét, amely a Právo Lidu-t nacionalista tünteté­se miatt támadja. Ebből pedig bajosan naiv felületességgel azt a következtetést vonja le, hogy a Horthy-ellenes propaganda csak álarc és a szlovenszkói magyar szocialisták és a keresztény szocialisták együtt egyen­getik Horthyék útját Sziovenszkóban ... Mert tudja meg a kedves Venkov, hogy Horthyék nem magukat tartják leggyűlöl­­tebb ellenségüknek, hanem minket, az irre­dentizmus állítólagos szekértolóit. Maguk­kal nagyon szépen megtudnának férni Hort­hyék és a világnak bármelyik burzsoáziá­ja“ ... A polgári sajtó követelte és várta a kormánytól a határozottabb fellépést az emigránsok ellen. A Kassai Munkás lelep­lezte a polgári sajtó korai örömét (135), megmagyarázta az emigráció keletkezésé­nek okait és az emigráció kapcsolatát a csehszlovák munkásmozgalommal.: „A pol­gári lapok elvi és nyelvi különbség nélkül kórusban kiáltottak az utóbbi időben az emigránsok megrendszabályozása után ... Az, hogy Sziovenszkóban emigránsok van­nak, csak véletlenség, hogy itten az emi­gráció hatása alatt folyik a III. internacio­­nálé szellemében a munka — csak látszat. Ezt a látszatot az a körülmény erősíti, hogy a Köztársaságban a különböző nyelvű munkásság közül a magyar a legradikáli­sabb ... a magyar proletariátus nemzetközi, míg a cseh és szlovák elvtársaknál, akik most kerültek bele egy nemzeti állam ke­retébe, hosszabb idő kell ahhoz, hogy a nemzeti szempontokon felülemelkedjenek. Az itteni magyar munkásság általában rosz­­szabb gazdasági körülmények között él, mint a csehországi proletariátus... az előre örvendő burzsoá sajtót le kell hűte­­nünk. Az emigránsok nagyon jól tudják, hogy a Csehszlovák Köztársaság politikája ennek az országnak a munkásságára tarto­zik — nekik pedig elsősorban a Magyaror­szágon sínylődő proletárokkal szemben vannak kötelességeik. A csehországi sajtó legtöbbször téves információk alapján von le következtetéseket a szlovákiai helyzetről. A szlovákiai hírek Csehországba megválto­zott formában érkeznek meg. A szlovákiai bolhából a csehországi sajtóban félelmetes, tűzokádó sárkány, a szellőből fergeteg, és az emigránsokból világfelforgató bolsevikok lesznek.“ Ismételten várjuk a „Tatárjárás Sziovenszkóban“ (141) jelszavas kirohaná­sokat. Várjuk, de előre is tiltakozunk el­lene és módját ejtjük, hogy a cseh közvé­leményt felvilágosítsuk, jöttek volna az urak a munkások közé... mérték volna meg a munkanélküli ezrek nyomorát, akkor nem a bolsevizmusról, hanem a proletariátus

Next

/
Oldalképek
Tartalom