A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-08 / 35-36. szám

mérhetetlen és érthetetlen türelméről írtak volna.“ A burzsoázia azokat a szociáldemokratákat, akik kiálltak az emigránsok védelmére és a marxista baloldal egysége mellett, kompromittálta a cseh közvélemény előtt. Tausik elvtársat a kispolgári gondolkozású, azaz az uralkodó osztályok eszméit teljesen elfogadó hivatalnokok meg akarták kövezni, mert a tőke gyarmatosítása elleni harcát a munkásság hazaellenes harcának akarták feltüntetni... Mi nem lármázunk: Nyugodtan várjuk a biztosan elkövetkező napot, amelyben majd elválik, ki viselte szívén a csehszlovákiai nép igazi érdekeit ... egyebekben, ha a cseh burzsoázia elnyomó törekvése elleni harc magyar barátságot jelent, akkor Tausik elvtársunk ezt a vádat elvállalja. Magyar barát, a magyar proletárok barátja.“ (145).

1920 tavaszán megindult a csehszlovák marxista baloldal nemzetközi egyesülése a jobboldali vezetőség ellen. A Kassai Munkás, a baloldal lapja rendszeresen tájékoztatja az olvasót a marxista baloldal harcairól és az egyesülési folyamatról. A Kassai szocialisták jelszavai előmozdítják a magyar és a német munkásság egyesülését a csehszlovák baloldallal. Együtt a győzelem felél Határozatot fogadnak el az egyesülésről: „Valamennyi magyar és német nyelvű proletár azon a véleményen van, hogy a szocializmus megvalósításáért folyó harc csak akkor lehet eredményes, ha a proletárság úgy az egyes országokban, mint az országhatárokon kívül egységesen lép fel, ezért a sziovenszkói magyar és német ajkú munkásság Zsolnán, 1920 március 14-én megtartott kongresszusa kimondja, hogy úgy a szlovákiai szervezetek, mint pártszervezetek csatlakoznak a prágai szakszervezeti központhoz és a párthoz!“ (33).

A kassai szocialisták szembefordultak a pozsonyi jobboldali magyar szociáldemokraták terveivel, akik helytelenítették a csatlakozást és egy külön „magyar“ szoc. dem. párt tervezetén fáradoztak. Surányi szerkesztő a „Magyar szociáldemokrata párt“ c. cikkében elítéli és károsnak tartja Wittich szociáldemokrata terveit: (250) „Ügy látszik azonban, hogy a zsold állandó biztosítása érdekében Wittichnek előírták azt is, hogy „pártot“ kell szervezni... a tervet rosszul eszelték ki. Wittich tudja, hogy a kormány helytelen nemzetiségi politikája miatt a csehek nem valami nagy rokonszenvnek örvendeznek Szlovenszkón. Ezért ö magyar szoc. dem. pártot akar alakítani. A kezdeményezés különben nem tőle indult ki, hanem a cseh burzsoáziától, amely a békeszerződés aláírása előtt hatóságilag akart csatlakozásra kényszeríteni. Most pedig, amikor a békeszerződést ratifikálták ugyan, ez a burzsoázia a cseh, szlovák és magyar ajkú munkások egységének megbuktatására akarja a külön „magyar“ pártot megcsinálta'tni. Hogy ennek a hitványságnak a sziovenszkói magyar ajkú munkásság nem ugrik be, az egészen bizonyos., ugyan itt meg kell emlékezni Kunfiról, Bőhmről és Rónairól is, akik ezt a mozgalmat támogatják, sőt csinálják- is.“ Amely mozgalom 1920 decemberében a marxista balszárny egysége ellen irányult és lassította a kommunista mozgalom megerősödését.

1920 őszén a burzsoázia és a magyar ellenforradalmárok képviselői a kassai gyárakban propagandahadjáratot indítottak el a Csehszlovák Köztársaság és a munkásmozgalom egysége ellen. Erről ad hírt a Kassai Munkás (236): „Tegnapi számunkban beszámoltunk arról, hogy a Fleischer gyár egy tanonca keresztény-szociáüsta tagsági könyvekkel házalt és Horthyék röpiratát osztogatta... a másik röpirat még rosszabb, amelynek a tartalmából idéz az újság: „Elvtársak! Munkásoki Szociáldemokraták! Egy éve bolondítanak a csehek azzal, hogy Magyarországon fehér terror van. Nem igaz!“ A Kassai Munkás élesen szembefordul ezzel a demagógiával: „Tehát a gyilkosok bandájának a magyar ajkú munkások támogatása kellene, mert tudják, hogy enélkül itteni erőlködésük semmit sem ér. És most világossá vált, hogy a sziovenszkói munkásellenés kurzus milyen elhibázott politika.“ A kassai emigránsok és szocialisták Szlovákia területén leleplezték az ellenforradalmi kormány mesterkedéseit és irrendenta politikáját. (197).

A magyarországi ellenforradalmi rendszer mindent elkövetett, hogy lehetetlenné tegyék az emigránsok tevékenységét a Csehszlovák Köztársaságban. Még az emberrablástól sem riadtak vissza. A Kassai Munkás (14) „Emberrablás Pozsonyban“ címmel számol be, hogy erőszakkal hogyan visznek át Magyarországra menekülteket Csehszlovákiából. A „Magyar Irredenta Szövetség“ antiszemita propagandával akarta elszigetelni és megfélemlíteni a kommunista emigrációt. (146) „A magyar nép ezeréves nyúzői az osztályérdekből született háborút’elveszítették és most minden dühüket a zsidók és a szocialisták ellen fordítják.“ Tiltakozik a Kassai Munkás, a „Magyar Irredenta Szövetség“ által kiadott „A megszáliott területek zsidóságához" című röpirat ellen, amely szélsőséges antiszemita szellemben vádolja a zsidó lakosságot és felelősségrevonással fenyegeti. A Kassai Munkás a támadást visszaverve leszögezte: ... „még az a szerencse, hogy a fehér gyilkosok szándéka valósággá már nem érhet...“

A magyarországi ellenforradalmi terror elleni tiltakozásul számos helyen tüntetéseket szerveztek Szlovákia és Kárpát-Ukrajna területén: Kassa, Munkács, Ungvár munkásai tüntettek. Szolyván vörös zászló alatt vonultak fel a község és a környék munkásai. (86) Kostyalik Géza, Illés Béla magyar, Petrusiö János ukrán nyelven ismertette a magyar fehér terror borzalmait. A felvonulók fegyvert követeltek az ellenforradalmárok ellen. A magyarországi ellenforradalmi rendszer — hazaárulónak minősítette az 1919-es emigrációt, hogy elszigetelje befolyásukat a magyar munkásmozgalomban és a lakosság között. A Kassai Munkás a magyarországi sajtó durva támadásait a „Právo Lidu-ra hivatkozva, amely közli a „Nap“ 1920 február 10-i számában megjelent a „Bécsbe szökött magyar kommunisták a Felvidéken“ (8) c. írását, amely durva kirohanásokat tartalmaz az ausztriai és a Csehszlovákiában élő menekültek ellen. Azzal vádolja a menekülteket, hogy a csehszlovák burzsoázia szolgálatába szegődtek és a szlovákiai magyar munkásosztály meghasonlásán fáradoznak. A támadás a kassai szocialisták és a Kassai Munkás szerkesztősége ellen irányult elsősorban, mert Kassa volt a szlovákiai magyar marxista baloldal központja 1920-ban: „A bécsi elvtársak természetesen azonnal felújították a Bécsbe menekült magyarországi szocialista testvérek közreműködését és rögtön útnak indították Göndör Ferencet, Gárdos Marikát, és Spády Adélt, hogy Felső-Magyarországon indítsanak propagandát a munkásság között és igyekezzenek rábírni a szakszervezeteket, hogy továbbra is maradjanak meg a nemzetköziség álláspontján ... a csehek rövidesen kénytelenek voltak olyan intézkedéseket tenni, amelyek azt bizonyítják, hogy a megígért eredményt nem remélhetik... A támadásra Göndör Sándor válaszolt a Kassai Munkásban: „A felvidéki munkásságot pedig meg kell védelmezni az ellen a naiv rágalom ellen, hogy szakított a nemzetközi hagyományokkal és nacionalista álláspontra „helyezkedett... a hazát nem árultam el és aki etjgem csak egy kicsit ismert, az jól tudja rólam, hogy nem állok a csehek szolgálatában... én nem szolgálok mást, mint a munkásság felszabadításának nagy ügyét.“ (8)

HAMAR KALMAN

Z. Mináíová felvételei

ÍP

áttvtM

tfa

A minap váratlan-muzsikaszót szolgáltak fel presszókávém mellé a Devín kávéházban.

— Mi ez a szokatlan zenebona itt kora délután — érdeklődtem a ruhatárban.

— Kanadai szlovákok vannak itt — magyarázta a ruhatárosnő — az ő tiszteletükre játszik a cigány.

így már érthető, bólintottam megértéssel. Meg kell tisztelni messziről jött, rég elszakadt hazánk fiait.

Csak azt furcsáltam kissé, hogy igazi, óhazai szlovák hangulatot ébresztendő, miért csapják meg fülemet mégis hamisítatlan magyar nóták dallamai.

A hattagú, különböző korú férfiakból álló társaságot azonban ez nem zavarta. Láthatólag élvezték a kedvükért idepottyantott zenekar munkálkodását, az egyik kipirult arcú fiatal férfi dicsérettel honorálta a produkciót. „Nagyon szép“ — mondta magyarul.

Ekkor már inkább a beszédükre kezdtem fülelni mint a 'zenére. Felváltva beszéltek németül és angolul. A kutyafáját, gondoltam miféle kanadai szlovákok ezek?

A prímás is elcsíphetett egy-két német szót, mert a magyar nótákat követő szlovák nóták után bécsi keringőkre, majd a néhai jó Ábrahám Pál operettjeinek bűbájos dallamaira tért át.

A vendégeknek tetszett ez is az is, a jókedvűen dúdolgató fiatalember pedig diszkréten a tárcájába nyúlt és egy bankjegyet a közelébe somfordáló prímásnak a zsebébe csúsztatott.

Ö, villant fel bennem a késői felismerés! Hát persze. Hát persze hogy nem is annyira a kanadai szlovákok miatt, mint inkább a kanadai dollárok miatt van ez a nagy, felhajtás.

ORDŰDY KATALIN