A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-08 / 35-36. szám
Ci ózociafo&ta áííam vz az „államaikat á“ nemzetek Az állam a gazdaságilag uralkodó osztály politikai szervezete, amelynek célja a rennálió rend védelme és más osztályok ellenállásénak elfojtása. A társadalom osztályokra szakadásának eredményeként keletkezett, — mint a kizsákmányoló osztály eszköze — a kizsákmányolt nép elnyomatására. Az állam kialakulása úgy ment végbe, hogy létrejött egy elkülönült közhatalom a maga hadseregével, rendőrségével, börtöneivel és különféle kényszerintézményeivel. A termelési eszközök magántulajdonán alapuló társadalomban az állam mindig az uralkodó osztály uralmának, diktatúrájának eszköze marad, különleges erő a kizsákmányolt tömegek elnyomására, bármilyen legyen is a kormányzati forma. A mai imperialista államok üldözik á felszabadító mozgalom minden megnyilvánulását. Ezeknek az államoknak a külpolitikája a szabad és független népek leigázására irányul. Elvileg más jellegű a szocialista állam. Bár fejlődésének első szakában ez is. az osztálydiktatúrának, a proltárdiktalúrának az eszköze, de az összes dolgozóknak, — nemzetiségre való tekintet nélkül, — a lakosság óriási többségének az érdekeit szolgálja, elnyomja a volt uralkodó osztályokat. Így a szocialista állam feltételei között nem beszélhetünk „államalkotó nemzetekről“ és az államalkotásból — tulajdonképpen az államhatalomból — kitagadott nemzetekről, nemzeti kisebbségekről. Ez az elmélet a burzsoá államjogi teória felújítását jelenti a nemzetköziséggel szemben, amely az egyenlőség és az önrendelkezés alapján veti fel és oldja meg a nemzeti kérdést. A szocialista állam „al-. kotója“ a többnemzetiségű országban is a nemzetközi munkásosztály és a vele szövetségben lévő dolgozó osztályok. A. szocialista állam a szocialista ' forradalom győzelme után a nemzeti kérdést, mint demokratikus feladatot oldja meg, amit nem tudtak megoldani a volt uralkodó osztályok. A Nagy Októberi Forradalom győzelme után Oroszország területén, és 1919- ben Magyarországon, — mint demokratikus feladatot a nemzetek felszabadulásának követelményét — a szövetségi (föderatív) köztársaságok, autonóm köztársaságok és autonóm területek, nemzeti körzetek létrehozásával oldották meg. A közép-európai nemzetek a szocialista forradalom előtti időszakban átestek a tőkés „államalkotó“ fejlődésükön; 1848-ban, 1918-ban, 1945-ben a cseh és a szlovák nemzet is, amely a köztársaság felújítását a nemzeti demokratikus forradalomban valósította meg. Milyen álláspontot foglaltak el a csehszlovák polgári pártok 1918-ban? A Kramáf-kormányban két polgári párt, a nemzeti demokrata és az agrárpárt — játszott döntő szerepet. A nemzeti demokrata párt a cseh nagyburzsoázia — a bankárok és gyárosok — érdekeit képviselte. Vezetője Karel Kramáf a forradalmi munkásmozgalom dühödt ellensége volt. A nemzeti demokrata párt a féktelen sovinizmus és a köztársaság területén élő nemzeti kisebbségek elnyomásának politikáját folytatta. Abban reménykedett, hogy Oroszországban visszaállítják a monarchiát, pártfogolta az orosz fehér emigránsokat és a szovjethatalom elleni fegyveres harc mellett foglalt állást. A cseh agrárpárt a földbirtokosok és kisparasztok ún. „köztársasági pártja“ volt. Az agrárforradalom elkerülése érdekében nem ellenezte a földreformot, mert a földtulajdonnak csupán kisméretű átruházására szándékoztak szorítkozni, melynek során a föld az osztrák és a magyar földbirtokosok kezéből a cseh és szlovák földbirtokosok meg a kulákok kezébe került. A szoc. demokrácia és a nemzeti szocialista pártok a kormánypártokat támogatták Csehszlovákiában. A csehszlovák nemzeti szocialista párt, (mely Masaryk és Benes ideológiáján alapult), a közép- és kispolgárság érdekeit képviselte. Soraiba tartoztak a tisztviselők, a kis- és közép kereskedők, a kispolgári értelmiség, az ipaiú vállalkozók és néhány munkás, akik az önálló Csehszlovák Köztársaság megalakulásának éveiben megittasodtak a nacionalizmus mámorától. E párt vezetősége egész tevékenységével elősegítette a nagyburzsoázia és a földbirtokosok politikai és gazdasági hatalmának megerősödését. Srámek a cseh klerikálisok vezetője, szoros kapcsolatban állott a Vatikánnal. Kramáf burzsoá kormánya valamennyi cseh párt támogatásával azonnal hozzálátott a köztársaság határainak megállapításához. A cseh burzsoázia nagyhatalmi soviniszta politikát folytatva arra törekedett, hogy Csehországhoz csatolja Szlovákia, Kárpátalja területét. A nemzeti kisebbségekre ráerőszakolja politikai uralmát, megfoszthatja őket nemzeti önállóságuktól. A Kramáf-kormány, — az antant segítségével — Csehországhoz csatolta a Tesínvidék nyugati részét, melyre ugyanakkor a pánok Lengyelországa is igényt tartott. Masaryk a cseh NB elnökségének tagja nem tartotta be azt az 1918 tavaszán tett ígéretét, hogy Szlovákia nemzeti autonómiát kap. A csehszlovák csapatok 1919 tavaszán — az antant beleegyezésével — behatoltak Szlovákia területére és kiszorították onnan a Magyar Nemzeti Tanács (Károlyi) csapatait és felszámolták a szlovák nép ösztönös forradalmi harcát. A cseh burzsoázia rákényszerítette gazdasági és politikai uralmát a szlovákokra és az itt élő nemzeti kisebbségekre, az elnyomott nemzetek sorsára juttatta őket 1919 márciusában Magyarországon megalakult a Tanácsköztársaság. Az antant Imperialisták ellenforradalmi háborút szerveztek ellene. A csehszlovák burzsoázia, — mely ugyancsak Imperialista hódításokra törekedett, betöltve az antant engedelmes szolgájának szerepét, — részt vett a Magyar Tanácsköztársaság elleni háborúban. Az a lehetőség, hogy egész Szlovákia tanácsköztársasággá alakul, megrémítette a burzsoáziát, mely ezúttal is a szövetséges antant hatalmakhoz fordult segítségért. Az antant államok ultimátumszerűén követelték a magyar Vörös Hadsereg csapatainak kivonását Szlovákia területéről. Később Szlovákiába csehszlovák hadosztályok nyomultak be és 1919-ben elfojtották a szocialista forradalmat. A csehszlovák burzsoázia az antant segítségével megszilárdította hatalmát Kárpát-Ukrajnában is, mely terület lakosságának túlnyomó többsége a Tanácsköztársaság mellett foglalt állást Ilymódon a cseh burzsoázia és a földesurak — hódítások révén — egész sor nemzeti kisebbségre rákényszerítették politikai és gazdasági uralmukat, soknemzetiségű kapitalista államot „alapítottak“ — nem becsülve le a cseh és szlovák nép függetlenségi harcát —, amelyben nem az „államalkotó“ nemzetek dolgozói, hanem a cseh meg szlovák burzsoázia és a földesurák voltak kiváltságos helyzetben. 1918-ban Masaryk és pártja enyhíteni igyekeztek a helyzeten az új jelszó kiadásával: „A köztársaság a csehek és szlovákok állama.“ Felvetették a köztársaság födéfálizáiásának (Svájc) gondolatát Is, amelyben elismerték a nemzeti kisebbségek politikai egyenjogúságát. A CSKP a jelszó ellen foglalt állást, elismerve a nemzetek önrendelkezési jogát. A második világháború végén a CSKP akkori vezetősége is magáévá tette a csehszlovák burzsoázia nacionalista jelszavát, hogy a Csehszlovák Köztársaság a csehek és szlovákok nemzeti állama, amellyel gyakorlatilag a burzsoázia politikáját támogatta a nemzeti kérdés „megoldásában“, a nemzeti demokratikus forradalomban. A második világháború után Európa és Ázsia több országában népi demokratikus államok jöttek létre, s ezek a Szovjetunió szovjetjeivel egyetemben a szocialista államok formáit alkotják. Engels azt írta, hogy a szocialista állam már nem állam a szó tulajdonképpeni értelmében. A szocialista állam lényegénél fogva az egész nép érdekeit fejezi ki. Ha ebből valamelyik nép, nemzet kimarad és csak az „államalkotó“ nemzetek jogait ismerik el, akkor a szocialista állam elveszítheti szocialista lényegét. Az előbbiből következik az a másik sajátossága is, amelyre Lenin mutatott rá, amikor „elhaló államnak“ nevezte. Az állam nem marad fenn örökké, ezért anakronisztikusán hat a nemzeteket feloszlatni „államalkotókra“ és — ami ebből logikailag következik — „idegenedre, megtűrtekre. A szocialista állam a jövőben átengedi majd helyét a kommunista társadalmi önigazgatásnak. Az eljövendő állam nélküli társadalomhoz közvetlenül elvezető lépcsőfok az egyetemes népi állam, amely a munkásosztály diktatúrájának államából fejlődik ki a kommunista társadalom-építésének meghatározott szakaszán.
