A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-08 / 35-36. szám

Amikor én még kis srác voltam Szörényi—Bródy szerzeménye Cupright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest tt E /Fk H E E — ba-la - la - la. 1. Tu-dntn,rég el - múlt 2. Vi-rág-zott a tér 3. Ki-csit fél - tem én 4 -*tNe-kemnem volt sza-Ordódv Katalin Egészséges vagy, szép és fiatal Az,a-mi-kor még kis - srác vöt - tam, A-mi-kor én még kis - srác vol - tam, A-ini-knrén még kis - srác vol - tam, A-mi-kor én még kis - srác vol - tam, Más volt az Szűk ut - cák El - visz-nek ő - szin-tén o - ol-da- Ián e - en-ge-met ha - zud-ni. Bér - há- zak Rossz - ar - cú Köny- nyez- ve u - ud-va-rán e - em-be-rek. ne - vet-ni. La-la - la - la. b (.__| egyezerén is nagyieszek. A______________a. Ezt szívesen hallja bárki, és né­hány ezer esztendővel ezelőtt sem volt más a helyzet. De lehet-e sze­mébe mondani olyasmit annak, akit köszvény gyötör, roggyant és megviselt? Pimaszságnak tartaná és joggal. Vigaszra, gyógyításra szoruló testi-lelkibetegek mindig voltak. Az ókori embernek is leg­drágább kincsei közé tartozott az egészsége, keletje volt hát a vajá­­kosoknak, kuruzslóknak, füvesem­bereknek. De voltak az ókornak messze földön híres, nagy tudású orvosai is, akiknek tudománya ma is a gyógyászat alapköveit képe­zik. A mai értelemben vett orvos­­tudomány története Galenusszal kezdődik, akihez az egész akkori művelt Európa, Közel-Kelet, és Észak-Afrika betegei látogattak el, ha tehették. Aszklepionban, az orvosok iste­néről, Aszklépíszról, vagyha úgy tetszik latinosán Aesculapról elne­vezett gyógyintézetében fogadta a benne reménykedőket. Nincsenek pontos adataim, milyen orvosi ho­norárium járta akkoriban, de hogy Galenus orvosunknak volt mit a tejbe aprítani, az kétségtelen. Merem állítani* hogy gyönyörűbb és jobban felszerelt szanatóriumot ma sem találnék sehol. A közel eső Pergamon fehér márványa szolgáltatta az építőanyagot. A Ga­­lenushoz igyekvő beteg már jó öt­száz méterrel a hatalmas kapu előtt letért az országútról, hogy a szelíd ciprusok, zöldellő bokrok és tarka virágokkal szegélyezett, oszlopsorokkal és a nagy Gyógyí­tó szobrával ékesített márványbo­­rltású úton tegye meg az utolsó lépéseket. A szép és ápolt környe­zet mér akkor éreztette hatását, mielőtt a beteg a várócsarnokba jutott volna. A várócsarnok fara­gott padjai, állandóan friss vizet csörgedező forráskál ellenére is kissé nyomasztólag hatott a beteg­re, hiszen itt találta a többi hoz­zá hasonlóan nyomorult várakozót, akik — akárcsak a mai váróter­mekben — saját nyavalyájukat, szenvedéseiket panaszolták. Az ókori építészek ezért nagy súlyt helyeztek a megfelelő akusztikára, amely a vízcsobogással együtt megakadályozta a sirámok fölös­leges terjedését. Azonkívül a csar­nokon néha-néha áthaladt egy csillogó szemű, egészséget sugár­zó volt beteg is, akinek látása má­ris reménnyel töltötte el a várako­zók szívét. 'Galenus kiváló orvos volt és módfelett jó pszichológus. Miután meghallgatta a betegek panaszát és megállapította a diag­nózist, megkezdődött a gyógykeze­lés. Aszkleplon romjai némi fogal­mat nyújtanak arról, hogy kenő­­csökön, porokon és egyéb más or­vosságokon kívül még milyen keze­lésben részesült a paciens. Láttuk a hideg, a meleg, a langyos fürdő medencéit, a zuhanyozókat, a tár­sas helyiségeket, ahol olvasással, (Aszklepionban nem hiányzott a könyvtár sem) beszélgetéssel, koc­­kázással töltötték szabad idejüket a gyógyulást keresők. Saját kis szobájában mindenki megtalálta a magányt is, ha arra vágyott, de szép saját színházzal is rendelke­zett a gyógyintézet. Mint a modern technika egyik kényelmet szolgáló nagyszerű vív­mányát ismerjük (mi sajnos in­kább csak hírből) a légkondicló­­náló berendezést, amely egyenle­tes, kellemes temperatúrát bizto­sít akár a túlzott melegben, akár a kelleténél nagyobb hidegben. Ez a berendezés sem volt ismeretlen az ókorban, csak persze más esz­közökkel oldották meg. A hűvös és a meleg levegő beáramlására szolgáló csövek maradványait egy nagyon érdekes terápiával kapcso­latos épületszárnynál vehettük jól szemügyre. Sötét, alagútszerű fo­lyosók voltak ezek, amelyek arra szolgáltak, 'hogy a beteg senkitől és semmitől sem zavartatva, figyel­mét az orvos előírása szerinti bi-Akár a Hortobágyon is lehetne. Énekelte Szörényi Levente

Next

/
Oldalképek
Tartalom