A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-08 / 35-36. szám
Höremel öreg paraszt. zonyos gondolatkörnek szentelve, s ebben elmélyedve — sétálhasson. A hideg vagy meleg levegő beáramlását biztosító nyílásokon kívül azoknak a nyílásoknak nyomait is felfedeztük, amelyeken keresztül leheletszerű sugallat Jutott el a beteg fülébe, azt a benyomást keltve benne, hogy a sugallat nem Is kívülről, a hallószervén át éri, hanem bensejében, gondolataiban fogalmazódott meg. „Sokkal erősebb vagy. Nem érzed?“ „Fájdalmaid csillapultak, nemsokára meggyógyulsz." „Éveket fiatalodtál, a kór kitakarodott testedből, sok öröm vár még rád a világban." — És a beteg magát kihúzva, dallásabb léptekkel hagyta el az alagútat, ha letelt a séta ideje. Halál ellen nincs orvosság — mondja a közmondás, de sok nyavalya ellen bizony van. £s Galenus vitathatatlanul nagy orvos volt, hajtsunk fejet előtte. Isztambulban láttam egy mecsetet... Így szól valahogy egy elég régi sláger. Persze, mecsetet nem egyet, nagyon sokat láthat. Isztambulban az ember. Számszerlnt 35 nagy és több mint 100 kis mecsetet, amelyeknek kupolái és minaretjei — az amúgyis csodálatosan szép fekvésű varosnak olyan remekül érvényesülő festői sziluettet adnak, és a keleti stílusú építkezés olyan összbenyomást gyakorol mindenkire, aki akár a víz felölj akár légi úton vagy szárazföldön közelíti meg, hogy a világ harmadik legszebb városának tartják. Az antik Időkben Bizáncnak hívták, a bizánci időkben Konstantinápolynak, az ozmán uralom óta pedig Isztambul, rövidítve Sztambul. Törökország legnagyobb városa, lakosainak száma másfél millió. Jelentőségét nagyban növeli, hogy kapuja a Balkánról a Közel- Keletre vezető szárazföldi, és a Fekete-tengerből a Földközi-tengerbe vezető viziútnak. Ankara, a főváros csupán a politikai élet és a közigazgatás központja, a kultúra, tudomány, művészet és vallási élet Isztambulban összpontosul. Itt székel a muzulmán főmufti, a görög és az örmény patriarchs és a római katolikus püspök. A Márvány-tenger, a Boszporusz és az Aranyszarv három részre osztja a várost, a Galata-híd pedig — a tengerszoroson át, — az európai részt az ázsiaival köti öszsze. Galata, Beyoglu és Harbíye városrész az Aranyszarv és a Boszporusz között részben a régi Isztambulhoz kapcsolódik a Galata híddal, az Attatürk-híd pedig Üszküdarral és Kadikőiyel köti össze, amelyek mér a Boszporusz ázsiai partján terülnek el. Bizánc keletkezésével kapcsolatosan sok legenda Járja. Néháhy ókori szerző szerint Byzas alapította a várost a dór tengerészek részére, akik az elusiai öbölben kötöttek kt Jason, görög úszó nyomán, aki az argonautákkal — az aranygyapjú megkeresésére — átkelt a Boszporuszon. A virágzó város magára vonta az idegen királyok figyelmét és 513- ban Dareiosz (Dárius) perzsa uralkodó foglalta el. Később spártai uralom alá került, de az Athénnel való háborúskodás kimerítette Spárta erejét és ekkor a város önállósult. Még Nagy Sándor alatt is megőrizte önkormányzatát. A Macedón Fülöppel folytatott harcok alatt lett a város jelképe Hekate Istennő szimbóluma a félhold. Ugyanis Fülöp éjjeli támadását a félhold világánál verték vissza. A rómaiak alatt rengetem úi palotával, fürdővel és hippodrommal gazdagították a várost. A híres római vízvezeték romjai még ma is megvannak. Mikor Konstantin Bizáncot a római birodalom fővárosává emelte, akkor kapta a Konstantiné polv nevet. 476-ban a barbárok támdásai alatt Róma elesett és a civilizált világ centruma Konstantinápoly maradt. Így született meg az új Bizánci Birodalom, amelynek története Jusztiniánusz alatt elért fénykoráig a gonosz tettek és intrikák hosszú sorozatából állt. Jusztiniánusz építette a Hagia (Aya) Sophia remekbeszabott templomát is, amely ma megkopottén és a látogatókban csalódást ébresztve múzeumul szolgál. 1054-ben a konstantinápolyi patriarchs és IX. Leo pápa kölcsönös nézeteltérése az egyház szakadását idézte elő. Azonban mintkét oldal hívei egyformán konfliktusba kerültek a keresztesekkel, akiknek rablóhadjárattá züllött támadása alatt rengeteg történelmi kincs ment veszendőbe. Ebben az időben közeledtek már hódítási szándékukkal a törökök. Közép-Ázsiából jőve a Közel-Keleten először Bagdad környékén jelentek meg. Migrációjuknak másik iránya a Kaukázuson át Anatólia volt. Konstantinápoly meghódításával csaknem 100 évig próbálkoztak, míg 1451-ben I. Mechmet szultánnak ez sikerült is. Holttestek hekatombáin át, lovon vonult a városba és elrendelte, hogv a Haeia Sonhlát azonnal alakítsák mecsetté. 1458-ban kapta a város az Isztambul nevet és az Ozmán birodalom központja lett. A szultanátusnak 1922-ben lett vége, az utolsó ^zultán, VI. Meohmet angol hajón menekült el az országból, A dióhéjban említett gazdag múltnak jegyeit,mind magán viseli a város, de a látnivalók zöme a török birodalomhoz kapcsolódik. A gyönyörűséges Szüleyman Mecset, amelynek kupolái és minarettjei annyira jellemzőek Isztambul látképére, szinte elfogódottá teszi a belépőt. A belül kék fajansszal díszített (Yeni Valide Mecset megtekintését sem szabad elmulasztani, mert a XVII. század kerámia művészetének valódi múzeuma. Mellette a Sirkeci Gari pályaudvar az Európából befutó legendás hírű Orient Expressz végállomása. A régi szultáni palota, a Topkapi Saray is a látnivalók tömegét r.ejti, amelyek közé tartozik a szultán udvarában használatban volt porcelánok állandó kiállítása és a szemkápráztató kincseskamra. Itt és a régészeti múzeumban a magyar látogatók figyelmét több magyar vonatkozású múzeumi darab is felhívja magára. Egy mecset belseje. Isztambul kincseivel az Ezeregy éjszaka hangulatát idézi, s az épületekhez, tárgyakhoz fűződő mondák vaskos köteteket tölthetnének meg. De a jelen nem kevésbé lenyűgöző mint a múlt. A gyönyörű bulvárok, a világ minden tájáról származó árúkkal a híres fedett bazár, amelynek sikátoraiban egy napig is elbolyonghat az áruk tarkaságától és halmazától kábult idegen, erős vonzerőt gyakorolnak a turistákra és nemzetközi kalandorokra egyaránt. A luxus hotelek, a tengerparti fürdők, a Taksim tér közepén álló emlékmű, amelyet „Azoknak, akik elestek a függetlenségért való harcban“ a tiszteletére emeltek, az elnök nyári rezidenciája, amelynek 71-es számú szobájában halt meg 1938 X. 10-én Kemal Atatürk, az üvöltő dervisek kolostora, s a város egész légköre azt a vágyat ébreszti az emberben, hogy legalább még egyszer viszontlássa Közel-Keletnek ezt a gyöngyszemét. Az isztambuli repülőtérre menet utoljára futottak el mellettünk a városokból szétágazó országutak mentén felállított hatalmas reklámtáblák Jól ismert képei. A röptéren még elköltöttük utolsó kurusainkat és üres pénztárcával, de sok-sok emlékkel gazdagabban szálltunk be a csehszlovák gépbe. Azt hiszem, csoportunk minden tagjának elszorult kicsit a szive, mikor a repülőtér búcsút integető piros-török lobogója egyre kisebb lett s eltűnt az alattunk elterülő kitárult látómezőben. Egyre magasabbról tekintettünk vissza a török földre, kialakult alattunk a „madártávlat mozaik“, amelyen még fellelhető volt a török föld, Kis^Äzsia jellegzetes képe, ami észrevehetően Bulgária felett sem változott, csak a kék színű tenger veszett a messzeségbe. Forgattuk a tarka prospektusokat, már a repülőgépben megkezdődött a visszaemlékezés az Égéi tenger kristályos tisztaságú vizére, a bazár napsütötte zsivajgó világára, a rózsaszínben tobzódó oleánder ligetekre, és emberekre, emberekre, emberekre, akikkel találkoztunk, akik egy idegen világot hoztak közelebb hozzánk. A ragyogó időben kilencezer méter magasból is jól kivehető mozaik képe lassan megváltozott, Halászcsónakban Isztambul vizein. Közép-Európát tükrözte. Előzőleg annyit közöltek velünk, hogy utunk Szófia, Belgrád és Budapest fölött visz el. Érdeklődtem, hol járunk, a pilóta közölte, hogyha lenézünk, Kecskemétet látjuk magunk alatt. A szivem egyszerre átmelegedett. A rövid idő múlva elért Budapestet mindnyájan látni akartuk. Felejthetetlen marad számomra a fölöttünk sötétkékbe Játszó ég, (kilencezer méter magasban már nem olyan „égszínkék“), s alattunk a napsütötte metropolisz a Duna sötétkék szalagján átívelő hidakkal... Nini, a Népstadion — kiáltott fel valaki. A Margit-sziget! — Megannyi felfedezés. Aztán Szent-Endre szigete, a Duna-kanyar, Visegrád, s már túl voltunk a határon. És éreztük, hogy megérkezni is jó. Néhány perc múltán Ieszállhattunk volna a pozsonyi röptéren, de — s emiatt mindnyájan elégedetlenkedtünk — Prágába kellett röpülnünk előbb, s aztán — a fél országon át — vissza. Egyszer talán Pozsonynak is lesz nagy, nemzetközi repülőtere. A hazatérőt, miután magához ölelte övéit, elárasztják kérdésekkel: hogy érezte magát, szép volt-e, érdekes-e? Ebben a sorozatban akartam a kérdésekre kicsit megfelelni és egyben búcsúzni a szép török földtől, ahol tőlünk is a viszontlátás szavaival búcsúztak: Güle, güle ... Vidéki csendörlaktanya.
