A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-18 / 33. szám

A Mogyar Könyvesbolt könyv újdonságai A Magyar Könyvesbolt a nyári szünet és a szabadságok idején sok szép és hasznos ol­vasmányhoz akarja juttatni olvasóinkat. Ren­deléseiket a kővetkező címre küldjék: Magyar Könyvesbolt Bratislava, Michalská ö. 6. Könyvjegyzék i Megrendelőlap) ...db. Fehér Klára—Nemes László: Irokézek és felhőkarcolók. Kcs 19.— A már Jól Ismert utazó-házaspár útiélményei kellemes perceket nyújtanak az olvasónak. A könyv eredeti fényképfelvételeket tartalmaz. .. . db. Feucbtwanger: Rókák a szőlőben. Kés 47.50 Nem túlzás azt állítani, hogy ez a történelmi mű, mely az ismert észak-dél elleni háborút tárgyalja, az író legsikerültebb műve. . . . db. Fóti Andor: Kelepcében az alvilág. Kős 32.50 Izgalmas, a nyomozás történetében kiemelkedő esetek tárulnak az olvasó elé. A könyv érde­kessége, hogy az író személyesen is részt vett a nyomozásokban. . . . db. Dr. Haraszti István: A nemi élet kér­dései Kés 14.40 A könyv, mely válaszol a nemi élet összes kér­déseire, különösen a serdülőifjúság és a neve­lők számára készült. .. db. Jókai Mór: Nincsen ördög Kés 17.— A többi Jókai műhöz híven, igen megragadja az olvasót a szereplők érdekes egyénisége, ál­lásfoglalása fontos kérdésekben és az író mély emberismerete. . . . db. Dr. Fritz Kahn: A szerelem iskolája Kés 53.— A könyv röviden és közérthető formában a sze­relem és házasélet problémáit foglalja össze. A szerző, aki híres szexuológus, sok évi ta­pasztalat után írta meg ezt a mindenki szá­mára nélkülözhetetlen könyvet. ... db. Mikszáth Kálmán: Fekete város KCs 27.— Az író utolsó regénye, melyben egy anekdotát dolgoz fel. Hogyan lőtte agyón Görgey alispán a lőcsei bírót. .. . db. Móra Ferenc: Aranykoporsó Kés 25.— A regény központi alakja egy fiatal pár. Az ő szerelmükön keresztül kapunk képet a csá­szári birodalom lüktető életéről. . . . db. L. C. Moyzisch: A Ciceró akció KCs 16.— Valóban megtörtént kémtörténet a II. világhá­ború idejéből, melynek az író is aktív szerep­lője volt. Értékes dokumentumok fényképmáso­latai körüli bonyodalmak teszik a regényt ér­dekfeszítővé. ...db. Charles-Louis Philippe: Marie Donadieau Kős 18.— A főhősnő egy rendkívül érdekes természetű, olykor zabolátlanul szenvedélyes nő. Életút- Járól az egyik legszebb szerelmes francia re­gényt írták meg. ... db. Petőfi Sándor összes költeményei Kés 48.50 A családi könyvtár nélkülözhetetlen verskö­tete. ... db. Henryk Sienkiewicz: Keresztesluvagnk Kés 46.80 A filmvászonról is ismert Quo Vadis írója. Eb­ben a történelmi regényben a feudális Német Lovagrend terjeszkedő politikáját leplezi le. ... db. Szülők kislexikona Kés 31.50 A szülő és nevelő egyaránt választ kap a gyer­meknevelés számtalan kérdésére, a csecsemő­kortól . egészen a serdülőkorig. Nélkülözhetet­len minden családban. ... db. Kötött és horgolt divatminták Kés 20.70 A könyv sok szép és modern kötési, horgolási mintát tartalmaz, színes ábrákkal Utánvéttel megrendelem a fent kijelölt könyve­ket: Cím: ........... Név: ................. Utca, házszám: Lakóhely: ...... Járás: .............. Posta: .............. Sajátkezű aláírás Kitöltendő nyomtatott betűvel! — Nem tölthetnők-e el ezt a néhány órát a pamlagon? — kérdezte Küllikki reszkető han­gon. Olavi megragadta Küllikki kezét és szó nél­kül ajkához szorította. Mikor Küllikki felállt, hogy párnát hozzon, véletlenül az asztalra pillantott. Odament és titokban elvett valamit onnan, majd a fiókos szekrényhez lépett és bezárta az egyik fiókot. Olavinak hálás tekintete kísérte az ágyhoz. Mikor Küllikki felemelte a két fehéren ra­gyogó párnát, melynek csipkéire és csokraira a boldog menyasszony dobogó szívvel nyomta rá szorongásának és üdvözültségének csókjait, válla remegni kezdett és buzgón igazgatta a csokrokat, mintha valami hiba esett volna raj­tuk. Olavi szempillái megrebbentek és közülük forró könnyár patakzott elő. Felállt és lábujj­­hegyen Küllikkihez lopódzott. — Küllikki! — szólt könyörgő hangon és gyöngéden maga felé fordította a felesége ar­cát. „Mindent... ?“ — Mindent! — felelte Küllikki könnyes és mégis sugárzó szemmel és karját Olavi nyaka köré fonta. — Bocsáss meg gyerekességemért! És Olavi forró könnyeket hullatva hálásan és üdvözülten zárta őt ölébe. — Ne oltsd el a gyertyákat, Olavi — hadd égjenek egész éjjel — kérte Külliki aki már a pamlagon pihent. Olavi bólintott és ledőlt ő is — lábát a pam­­lag végébe állított székre nyújtotta ki és a fejét Küllikki ölébe hajtotta. — Add a kezedet! — kérte és az egyik kezét Küllikkinek nyújtotta. Két bágyadt ragyogású szempár beszélgetett egymással, mint két magányos csillag az őszi égboltozat félhomályában, amikor felfelsóhajt az éjszakai sötétségbe burkolózott föld. Az alvajáró Alvajáró volt, bár nem merte magának sem bevallani, mert az alvajárásban van valami ti­tokzatos és borzalmas. A nyugtalan lélek megindul és saját útjait járja. A test követi, de érzéketlenül. A szem nyitott, de csak azt látja meg, arait a maga útjain átsuhanó lélek akar általuk észrevenni. Felkúszik a födelekre, mint a menyét és szédí­tő magasságban a keskeny tetőéleket járja. Megnyitja az ablakokat és leül mélységek fe­lett és összegyűjti a vágóeszközöket, mint gyer­mekek a forgácsokat. És egy másik, aki fel­riad és ezt látja, megremeg egész valójában, mert felismeri, hogy a lélek az, amely éjjeli vándorútját járja. Olavi alvajáró volt már hosszú ideje, csak­nem attól az időtől kezdve, mióta Küllikki társul szegődött hozzá. A nászéjszakát elfeledték, egyetlen célzást sem tettek rá. Próbáltak egészen egymásba ol­vadni mindazon szép és mély érzések alap­ján, amelyek benne gyökereztek mindkettő­jük lényében és mindazon felbuzogó, munkára ösztönző érzések alapján, amely feltárta előt­tük a jövő képét: a megművelt szántóföldeket, a vízlevezető csatornákat... Olavi büszke volt a feleségére, aki nyári vasárnapként derítette fel az új otthon tájé­kát ... aki halk suhanású és ragyogó szemű s körülötte mindig virágnak vagy fenyőnek az illata kering. Hálát, tiszteletet, szeretetet érzett iránta* . . hiszen olyan gyöngéd és hű­séges társa volt De azután meglepte az alvajárás halk suho­gással, mint az éji madár. Hosszú időn át kóborolt már, anélkül, hogy tudott volna róla. Nem is akarta még tudo­másul venni, bár néhányszor már ráeszmélt a valóságra. És boldog volt, hogy Küllikki nem kételkedett, hiszen nem szólt egy szót sem. Mert semmitől sem félt úgy, mint attól a perc­től, amelyben felébred a felesége és így szól hozzá reszkető hangon: nem elég meleg a karom, hogy magamnál tartsalak, nem elég rugalmas a szellemem, hogy lelkedet ölébe zárja? Az utóbbi időben egyre jobban nyugtalaní­totta az aggodalom, egyre jobban félt ennek a lehetőségnek a valóra válásától. Ellensúlyo­zásul beletemetkezett a munkába; eszeveszet­ten dolgozott a Nagymocsár partján és a háza tájékán. Nemcsak a maga mocsár-részén fára­dozott, hanem befutkosta és átvizsgálta az egész messzeterjedő lapályt... és így alakult ki benne lassanként egy nagyszabású, az egész környéket érdeklő mocsárlecsapolás- és meg­művelés-terv. És mégis alvajáró volt. Olavi éppen munkából érkezett haza. A csen­des alkonyaiban az új otthon gerendái suttog­tak és várakoztak. Küllikki hozzálopódzott halkan, mint az est homály, ölébe húzódott, tekintetével a nap

Next

/
Oldalképek
Tartalom